Aki már ivott életében akár csak egyszer is egy pohár olyan tejet, amelyet a legelőre kijáró tehénből fejtek, az pontosan tudja, hogy az milyen gazdag íz- és illatanyagokban. Ez természetesen az állataink által a legelőn elfogyasztott sokféle növénynek köszönhető.
Mindannyian tudjuk, hogy a legelőnkre kijáró, vagy a folyamatosan ott tartott állatok sokféle növényt fogyasztanak, de arról eddig kevés szó esett, hogy a fűfélék és a kétszikű növények között milyen sok faj nemcsak takarmány, hanem egyúttal gyógynövény is.
Gazdálkodásunk eredményessége szempontjából különösen fontos kérdés, hogy nőivarú tenyészállataink az életük során hány utódot képes világra hozni. A magyar szürke marhák még 20 éves korukban is ellenek, ezzel szemben az istállókban tömegtakarmányokon tartott Holstein frízek alig több mint két borjút ellenek egész életük során. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy az első borjú elléséig az állatok tartása csak költséget keletkeztet. Egyáltalán nem mindegy azonban az, hogy ez a költség kettő, esetleg öt, vagy annál több későbbiekben megszülető borjúra oszlik el.
A legelőn az egyes állatok szabadon válogathatnak a nekik éppen legkedvezőbb növények között. De ha nem válogatnak, akkor is sokfélét legelnek. Ezek a különböző növényfajok annak ellenére, hogy egymás mellett nőnek, beltartalmi értékeikben jelentősen elérnek, éppen úgy, mint az egymás mellett termő cseresznye és meggyfa gyümölcsei.
Eddig nem foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy vajon ezek között a növények között mennyi és melyek azok, amelyek egyúttal gyógynövények is? De miért van szüksége az egészséges állatainknak arra, hogy gyógynövényeket fogyasszanak, ráadásul sokszor olyanokat, amelyeknek a hatása az állatok esetében – jelenlegi ismereteink szerint – aligha bír jelentőséggel, pl. a humán vonatkozásban a pszichés állapotot javító hatóanyagot tartalmazó növények.
A gyógynövények fogyasztásának a legelő állatokra gyakorolt hatását alig ismerjük. Azt azonban tudjuk, hogy az a gazdálkodói érdekünk, hogy állataink minél jobb egészségben –minél kevesebb állategészségi kiadást keletkeztetve – éljék le az életüket. Az előállított alapanyagok – hús, tej, sajt stb. – beltartalmi értékei különösen fontosak, hiszen azok a minőség és ezáltal az ár alapját képezik. Az élelmiszer-biztonság kérdése pedig napról napra fontosabbá válik.
A sokféle növény legelése, köztük a gyógynövényeké, hozzájárul ahhoz, hogy legelő állataink a lehető legjobb egészségi állapotban legyenek.
Az alábbiakban bemutatjuk azokat az ismert hatóanyaggal rendelkező gyógynövényeket, amelyek legelőinken előfordulhatnak. Az ezekről közreadott ismertetőinkben bemutatjuk az egyes fajok hatóanyagait és azt is, hogy azok az emberi szervezetbe jutva milyen kedvező hatást váltanak ki. Felhívjuk itt a figyelmet azonban arra, hogy ezek gyűjtése és használata minden esetben szakismeretet igényel!
Azt reméljük ettől az ismertetéstől, hogy a jövőben ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a legelőn tartott állatokból származó termékek iránt növekszik majd a kereslet, és azok valós értékükön jutnak el a fogyasztók asztalára.