A tiszaladányi Dicse-lapos élőhely rehabilitációjának első üteme

A fasor végén elterülő Dicse lapos szántóföldek veszik körül. F: Bodnár Mihály

A Taktaközi mocsarakban több gémtelep is van, ezek jellemzően nádasokban alakultak ki. Az egyik ilyen a Tiszaladány és Tokaj határán elhelyezkedő Dicse-laposban található, amelyben az 1990-es évek közepén még szerkő és sirálytelep is volt. Az itt élő gémek – csakúgy, mint a taktaközi fészkelők zöme – a Tisza kiöntéseiben, kubik gödreiben, a közeli Tokaji halastóban táplálkozik, de leginkább a Bodrogzug mocsarait kedvelik. A Dicse-lapost a Tiszatáj Közalapítvány megvásárolta, így lehetősége nyílt annak természetvédelmi szempontú kezelésére.

A taktaközi mocsarakra jellemző, hogy ősi, természetes úton lefűződött folyómeder maradványokban alakultak ki, és leginkább szántók közé ékelődve helyezkednek el. A Taktaköz eltartó képességéhez képest sokkal nagyobb az itt fészkelő állomány. A gémtelepek lakóik emiatt a Taktaköz belvizes területein kívül, a Tisza mentét, de leginkább még nagyobb távolságból is, a Bodrogzugot keresik fel táplálkozás céljából. Ennek okát évekig tartó megfigyelések eredményeképpen az alábbiakban látjuk:

Bár a Bodrogzug kiváló táplálkozó terület, de a Tisza és a Bodrog találkozásánál elhelyezkedő nyílt ártér, bármelyik folyó áradása akár több méteres vízszint emelkedéshez vezethet. Ez a nádban fészkelő gémfajok költési sikerét veszélyezteti, ezért azok inkább a közeli Taktaköz költésre kiválóan alkalmas mocsaraiban telepedtek meg, onnan keresik fel a táplálékban bővelkedő Bodrogzugot.
Belvizes években, amikor a Bodrogzug a gémek számára lábalhatatlan, a Taktaközben nagy kiterjedésű, sekély belvizes területek biztosítanak táplálkozó helyet.

A fészektelepeknek otthont adó mocsarak eltérő fekvése, tulajdoni és használati viszonyai az elmúlt negyedszázad alatt különböző folyamatokat indítottak el. Általánosan jellemző, hogy az eutrofizáció miatt a nyílt vízfelületük csökkent. A nád, a gyékény, és a sás szinte teljesen összezárt. A magas szerves anyag produkció következtében a vízszint egyre alacsonyabb, a lágyiszap egyre magasabb. A gémek még jelen vannak, de már megtelepedett a vaddisznó is, amely veszélyezteti a költés sikerét. Az intenzív nádvágással hasznosított mocsarakban kora tavasszal sok a nyílt vízfelület, nincs fészkelésre alkalmas nádas, a gémek javarészt elköltöztek. Helyhűségükre jellemző, hogy amint találnak egy-egy meghagyott avas nád foltot, azonnal megpróbálkoznak a költéssel.

A közalapítvány által megvásárolt Dicse-laposban a legnagyobb problémát a költési időben szükséges vízszint biztosítása jelentette. Ha a gémtelep megőrzése érdekében szükséges vízszintet a fiókák kirepüléséig tartani akarjuk, akkor kora tavasszal magasabb szintet kell biztosítani. Mivel a Dicse lapos – ahogy neve is mutatja – mélyebben fekszik, mint az azt körülvevő szántók, ezért ha magasabb benne a víz, akkor az kifuthat, vagy kifut a szántókra is. Ez viszont kedvezőtlenül befolyásolja a szomszédos gazdálkodók tevékenységét. A gémtelep megőrzése és a gazdálkodókkal való jó kapcsolat megőrzése érdekében a két terület közé kőrgátat építettünk. Ezzel úgy lehet tartani a mocsárban a szükséges vízszintet, hogy közben a gazdálkodók sérelem nélkül végezhetik tevékenységüket. A gát anyagát a mocsárból kitermelve nyílt vizes foltokat alakítottunk ki, amelyek a természetes szukcessziónak (növényvilág fejlődése) köszönhetően kb. 10 év után benádasodtak. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben a mocsárban folyamatosan szeretnénk nyílt vizes élőhelyet fenntartani, azt 10-15 évente történő beavatkozással lehet csak biztosítani. Mivel a mocsártól D-re elhelyezkedő szántók esetében a gáttal történő védelmükre nem volt lehetőség, ott a saját tulajdonú területeken szántó-gyep konverziót hajtottunk végre.