Egy legeltető gazdálkodással foglalkozó vállalkozásnak elsősorban az a fontos, hogy minden pillanatban elegendő legelőterület, vagy jó minőség széna álljon rendelkezésére. Ezek mellett az, hogy a legelőn vagy kaszálón élő növényfajok közül melyik a védett és melyik nem, az általában nem tartozik a fontos kérdések közé. Sajnos. Pedig az kellene, hogy legyen. Nem azért, mert egy gazdálkodónak a védett növények megóvása az elsődleges feladata, hanem ezért mert együttműködése nélkül azok megőrzése megvalósíthatatlan. Meg azért is, mert ehhez elemi érdekei fűződnek. Az, hogy egy legelőn hány növényfaj él, egyáltalán nem mellékes kérdés. Annak ellenére, hogy az egyes fajok egymás mellett élnek, igényeik eltérőek. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy hol az egyik, hol a másik faj az, amelyiket az állatok szívesebben legelnek. Minden legeltető gazdálkodást folytató kollégánknak alapvető érdeke, hogy a területei minden pillanatban a lehető legjobb állapotban (lehető legjobb ökológiai állapotban) legyenek.
A védett növények éppen a szűkebb ökológiai igényiek miatt a többi velük egy közösségben élő növényfajnál általában érzékenyebbek. Ha számukra kedvezőek a feltételek, akkor ez azt is jelenti, hogy a tömeges fajok számára – amelyeknek az ökológiai igényei tágabb határok között is kedvezőek – optimálisak. Ha pedig a tömegfajok optimális helyzetben vannak, akkor ez azt jelenti, hogy a legnagyobb takarmánytömeg, a lehető legjobb állapotban található meg területeinken. Ez pedig kiemelten fontos érdeke minden gazdálkodónak.
Sokszor a védett növények, éppen speciálisabb igényeik miatt, foltokban helyezkednek el a legelőkön, kaszálókon. Lehetnek ezek a foltok kisebb hátakon, vagy zsombékos mélyedésekben, stb. területeken. Ezeknek a megőrzése a legtöbb esetben nem igényel beavatkozást, máskor viszont odafigyelésünk nélkül fennmaradásuk kérdésessé válik.
A legelők növényzetének összetétele elsődlegesen a talajviszonyoktól, az éghajlattól, a vízellátottságtól és a hasznosítástól függ. A természetes úton kialakult összetétel egyúttal azt is jelenti, hogy az a legstabilabb rendszer. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy mindig ugyanazokkal a növényekkel fogunk találkozni, hiszen az egyes években a fentebb felsoroltak közül más-más adottságok a meghatározóak. Létezik egy ún. évjárati hatás és egy bizonyos évenként ismétlődő ciklikusság is.
A legelők fajösszetételének megváltoztatása, egyes fajok kedvezményezése, pl. műtrágyaszórással, vagy más hasonló beavatkozással, megváltoztatja az eredeti és stabil összetételt. Minden ilyen beavatkozásnak azonban óriási a veszélye, mert az özönnövények ott állnak „lesben” és alig várják, hogy valahol egy kis rés keletkezzen a természetes rendszeren, ahol be tudnak türemkedni. Nem jobb a helyzet a gyomnövényekkel sem. Mindezek miatt minden a legelőn megtalálható növényfaj megőrzése fontos, mert valamennyi faj külön is és együtt is, hozzájárul az adott körülmények között legstabilabb és legnagyobb növénytömeget termő rendszer fennmarásához. az pedig gazdálkodásunk eredményessége szempontjából egyáltalán nem mellékes, hogy a legelők az azokon elhullajtott trágyától, vagy más – költséges – beavatkozástól újulnak meg.
Alábbi összeállításunkban bemutatjuk a legelőinken, kaszálóinkon előforduló leggyakoribb védett növényeket és igyekszünk tanácsot adni ahhoz is, hogy mit lehet és esetenként kell tenni a megőrzésükért. Sok esetben azonban erre nincs is szükség, de ebben az esetben is jó tudni jelenlétükről.
Amennyiben kérdése lenne programunkkal kapcsolatban, kérjük kapcsolati ürlapunkon írjon nekünk. Kollégáink hamarosan válaszolnak Önnek.