Nádi sármány

Veszélyeztető tényezők: A nádi sármány nevével ellenététben nem a nádasokban, hanem a nedves réteken fészkel, amelyeken lehetnek kisebb-nagyobb nádfoltok is. Fészkeit, mint minden más talajon, vagy annak közvetlen közelében építő fajét, számos tényező veszélyezteti, melyek általában nem fajspecifikusak. A még csupasz fiókákat a meztelen csigák elfogyaszthatják, de az is elég, ha csak átmásznak rajtuk, ugyanis azok nyálkája olyan erősen tapad, hogy a fiókák attól nem tudnak szabadulni, ezért elpusztulhatnak. Jelentős veszélyeztető tényező lehet a borz (Meles meles), a róka (Vulpes vulpes) és a sakál (Canis aureus), amelyek ha megtalálják a fészket – akár tojásos, akár fiókás korban – felfalják annak tartalmát. A menyét (Mustella eremita), sőt a vándorpatkány (Rattus norvegicus) is hasonló veszélyt jelenthet, ha előfordul a fészkelőterületen. Mivel a nádi sármány a magas fűben, vagy más lágyszárú növényzet között, mélyen építi fészkét, a földön sétálgatva keresgélő dolmányos varjak (Corvus cornix) kevésbé jelentenek számára veszélyt, ahogy a szarkák (Pica pica) sem. A kirepült és a növényzet között lapuló fiókákat viszont a barna rétihéja (Circus aeruginosus) felfedezheti, és zsákmányul is ejtheti. Ezek azonban nem állomány szinten jelentkező veszélyeztető tényezők, mivel csak egy, vagy esetleg néhány párt érinthetnek egy-egy fészkelőhelyén.

Állomány szinten elsősorban a rétek nem megfelelő időben, vagy nem megfelelő módon végrehajtott kaszálása veszélyeztetheti. Természtes fészkelőhelyein – réteken, nagy kiterjedésű kaszálókon, legelőkön – a kaszálás időpontjának helytelen megválasztása sok fészekalj pusztulását okozhatja. Bizonyított tény, hogy a természetvédelmi szempontból legoptimálisabb időben – július 15. után megkezdett kaszálások adják a legnagyobb zöld tömeget, ezért a gazdálkodók érdekét is a későbbi kaszálás szolgálja leginkább. Azt azonban tudni kell, hogy a kaszálásnak nincs optimális ideje. Mindig vannak egy réten olyan élőlények, amelyeknek egyes példányai számára a kaszálás végzetes lehet, ugyanakkor a július 15. utáni gyepkezelés az élővilág nagy részét már csak egyed és nem állomány szinten érintik.
A legnagyobb veszélyt azonban a klímaváltozás jelenti, aminek következtében az egyre szárazabb, gyakran aszályos nyarakon a nádi sármány élőhelyei idő előtt kiszáradnak, sokszor már a költés megkezdése előtt vagy alatt.

Természetvédelmi kezelés: Mivel a nádi sármány a fészkét a növényzet, elsősorban az avas fű közé rejti, annak felderítése még a gyakorlott szakemberek számára sem könnyű feladat. Erre azonban nincs is szükség, ugyanis ha a kaszálás július 15.-e után történik, akkor addigra az első költés biztosan sikeres befejeződik. Ha előző évben megfelelő búvósávokat – kaszálásból kihagyott részeket – hagytunk a réten fészkelő madarak számára, akkor a legnagyobb valószínűséggel az ott fészkelő nádi sármányok közül minden pár ilyen helyen építette fészkét. A búvósávok a réteken élő összes állat számára valódi védelmet jelentenek, de talán a legnagyobb biztonságot a nádi sármányok számára nyújtanak.

A nagy kiterjedésű kaszálókon, hacsak lehet, szakaszolni kell a növényzet betakarítását, illetve búvósávokat kell meghagyni. Ezeknek a kaszálásból kihagyott sávoknak a szélessége néhány méter legyen. Egy 100 méteres szakaszon az arra merőleges búvósávokból egyet az elején, egyet pedig a végén kell kialakítani, illetve középen kettőt – arányosan elosztva, hogy térhálós szerkezetet alakítsunk ki. Ez biztosítja a kedvező életfeltételeket, költő és búvóhelyet a madaraknak és más állatoknak egyaránt. A búvósávok a kialakításukat követő évben kínálnak kedvező költési lehetőséget a földön fészkelő madarak számára, ezért azokat a fő költési időszak utáni kaszálások során vágjuk le, úgy, hogy ilyenkor máshol újabb sávokat hagyunk vissza.

A búvósávoknak azonnali hatása is van, hiszen amikor egy nagyobb területről egyszerre vágjuk le a növényzetet, akkor a rovarok, a még nem teljesen röpképes madárfiókák és számos további állat is itt talál menedéket. Ugyanakkor ezekben a területre jellemző növények képesek magot érlelni, ezért fontos szerepük van a gyepek megújulásában.

A kaszát nem csak a nádi sármány, hanem minden más földön fészkelő madárfaj fészkének, fiókáinak megőrzése érdekében is magasabbra kell állítani.

Ha a búvósávok megfelelő sűrűségben helyezkednek el, biztosak lehetünk benne, hogy a nádi sármányok, de a sárga billegetők (Motacilla flava), foltos nádiposzáták (Acrocephalus schoenobaenus), rozsdás csukok (Saxicola rubetra) sikeres költése érdekében is mindent megtettünk.

Bizonyított tény, hogy a nedves réteken, amelyek a legnagyobb fűtömeget adják, természetvédelmi szempontból legoptimálisabb időben – július 15. után megkezdett kaszálások hozzák a legnagyobb zöld tömeget, ezért a gazdálkodók érdekét is a későbbi kaszálás szolgálja leginkább. Szárazabb élőhelyeken, pl. a szolonyec szikeseken, a veres nadrágcsenkesz által alkotott társulásnál július közepére már kiég a gyep, ezért ezeken a helyi gazdálkodókkal, illetve falugazdászokkal és a természetvédelmi kezelőkkel folytatott, az aktuális helyi viszonyokhoz igazodó kaszálási gyakorlat kialakítása jó megoldás lehet. Azokon a területeken, ahol egy határnaphoz kötött a kaszálás megkezdésének időpontja, ha valamennyi gazdálkodó egyszerre kezdi meg a kaszálást, hirtelen nagy mértékben átalakul a táj – agrársokk keletkezik. Ez ugyan a költéseket már nem, vagy csak kis mértékben befolyásolja, de az összes élőlény számra kedvezőtlen változást jelent. Ezért, ahol csak lehet időben és térben mozaikolni kell a kaszálást is.

A vizes, vízjárta élőhelyek megőrzése nem csak a nádi sármány szempontjából kiemelt feladat. Mára már több száz kisebb tavat, vízjárta területet vesztettünk el, ezért a vizes területek megszűnése ellen mindent meg kell tenni. Ez nem csak természetvédelmi szempontból fontos, hanem szolgálja az agrárgazdálkodók érdekeit is, mivel ezek a területek számos további előnnyel rendelkeznek, mint pl. a légköri nedvesség megtartása.