Újjászületett vizes élőhelyek, új táplálkozó területek a fekete gólya, a rétisas és a vidra hazájában: Belső-Somogyban

Az egykor meliorált területek helyén kialakított vizes élőhely F: Simán László

A Somogy Természetvédelmi Szervezet 650 hektárnyi területe számos védett növény- és állatfaj élőhelye. Védettségének, érintetlenségnek köszönhetően a hazai fekete gólya, rétisas és cigányréce állomány jelentős része ebben a térségben fészkel. A réteken kosborok és fekete kökörcsinek nyílnak, ritkaságnak számít az, ha egy helyen 30 ezer tő is megtalálható belőlük, mint itt.

Az élőhelyek jó minősége kiemelten fontos a védett növény- és állatfajok fennmaradása érdekében, ezért nélkülözhetetlenné vált a Nagyberek és Dráva közötti területeken a régi, felhagyott tómedrek vízforgalomba való visszakapcsolása, új táplálkozó területek létrehozása és a termőhely-idegen növényfajok, az özönnövények visszaszorítása.

Uniós forrásból, a belső-somogyi térség öt településének összesen kilenc helyszínén végeztek tófelújítást, gáterősítést, tápcsatornakotrást, fészkelősziget-építést a vizes élőhelyek helyreállítását célul kitűző program során.

A Somogyfajsztól Csokonyavisontáig húzódó hat tavas területen megerősítették az évtizedek óta elhanyagolt töltéseket, felújították a megfelelő vízszint tartásához nélkülözhetetlen zsilipeket, átereszeket. Az eddig szárazon álló teleltető- és nevelőtavak újra megteltek vízzel.

Somogyfajszon elkészültek a „Fekete gólya etető tavak”, és „Kanalasgém vizes élőhelyek” elnevezésű új, hat egységből álló időszakos és állandó vízborítású tavacskákat alakítottak ki, amelyeket 2015 tavaszán már birtokba is vettek a madarak.

A vizes élőhely-fejlesztések során a vízparti élőhelyek diverzitásának növelése, a táplálékforrások bővítésével pedig a rétisas és fekete gólya fiókák túlélési esélye javult, a vidrapopulációk megerősödtek.

Az özönnövények visszaszorítása is részét képezte a rekonstrukciónak. A Somogyfajsz határában található közel 200 hektár kiterjedésű rét egyike az utolsó somogyi legelőerdőknek, ahol számos védett növény, így agárkosbor, mocsári kosbor, vitézkosbor, hússzínű ujjaskosbor, buglyos szegfű és fekete kökörcsin él. Régen az alacsony termőképességű területet kizárólag legelőként hasznosították, csakhogy az állattartás megszűnésével az elhagyott területeket elborította az akác, a zöld juhar és az aranyvessző. Ezeknek az özönfajoknak a visszaszorítása után, illetve az aranyvessző rendszeres kaszálásával a legelő eredeti vegetációja visszafoglalta azokat a területeket, amelyekről ezek az agresszív fajok kiszorították. Ez a változás azonban nem csak a természeti értékek megőrzése miatt volt fontos, hanem azért is, mert a helyreállított területen újra lehetségessé vált az állattartás. Visszaállt az évszázados gyakorlat. A legelőket az azokon lévő állatok tartják jó állapotban, megakadályozva ezzel a cserjék, majd a fák térnyerését, ugyanakkor különös természeti értékek sokaságának fennmaradása is biztosított. Ez is egy példája annak, hogy a termőhelyi adottságokhoz alkalmazkodó gazdálkodás és a természetvédelem céljai és érdekei összeegyeztethetők, azok egybe esnek, sőt még segítik is egymást.

Az özönnövények visszaszorítása egyúttal a fás legelő megújításának lehetőségét is megteremtette. Az idős tölgyek újulata az özönnövény tengerben nem tudott erőre kapni, most azonban ezek a csemeték is fejlődésnek indultak.

A beruházás azonban nemcsak az állattartás feltételeit javította, illetve stabilizálta a természeti értékek állapotát, hanem turisztikai látványosságként hozzájárul a térség népesség megtartó képességéhez. Ezáltal nemcsak az agrárgazdálkodók, hanem a turizmusban érintett vállalkozók is kedvezményezettjévé váltak a vizes élőhelyek kialakításának, a legelők rehabilitációjának. Az új és helyreállított vizes élőhelyeket benépesítő madárvilágról, megfigyelési, fotózási lehetőségeikről friss információkat talál a Somogy Természetvédelmi Szervezet facebook oldalán: https://www.facebook.com/stvsz