Régebben az volt az általános gyakorlat, hogy a juhászok a nyáj mellett tartotta egy-két szamarat is, amelyeknek legtöbbször személyes tárgyaik cipelés volt a feladatuk. F: Haraszthy László
A szamarat 4-6 ezer évvel ezelőtt háziasították, őse az afrikai vadszamár, amely ma is él a természetben. A szamár tartása és tenyésztése elsősorban a melegebb, szárazabb térségekben terjedt el, ami nyilvánvalóan a vad ős természeti viszonyaival van összefüggésben. A szamár kisebb termete és a lónál, de az öszvérnél is alacsonyabb marmagasságának köszönhetően a sziklás, kopár, meredek területeken, keskeny ösvényeken is otthonosan mozog. Mind Afrikában, mind pedig a Közel-Keleten, illetve Dél-Európában a legelők hamar kiégnek, ezért azokon csak olyan állatokat lehet tartani, amelyek a kiszárad füvet, más növényeket is képesek legelni és azon megélni.
A szamár csakúgy, mint a ló nem kérődző állat, egyszerű gyomra van. Érdekesség, de tartása szempontjából fontos tudni, hogy egy szamár gyomra mindössze 9-10 liter űrtartalmú, szemben például egy átlagos kecske 20 liter körüli bendőjével. Ebből következik, hogy a szamár egyszerre csak lényegesen kisebb mennyiségű takarmányt tud felvenni, viszont mivel nagyobb testű, mint pl. a kecskék, több takarmányra van szüksége. Igaz, ugyan, hogy pl. nagyon jól hasznosítja a felvett táplálékot, de ettől függetlenül több időt kell legeléssel töltenie, mint a kérődző állatoknak.
A szamár sosem volt olyan jelentőségű háziállat, mint pl. a ló, vagy akár a juh. A termőföld megmunkálására nem használták, mert a lóhoz, de szarvasmarhához, és különösen a bivalyhoz képest igavonásra alig alkalmas. Kisebb szekerek húztak vele, de elsősorban a juhokat, kecskéket legeltető pásztorok felszerelésének, személyes tárgyainak szállítására használták.
Ez a tartási mód a Kárpát-medencében szinte kizárólagos volt és ahol a nyáj mellett ma is tartják, ez semmit sem változott. Ebből a tartási módból következik, hogy egy-egy gazda, vagy gazdaság csak egy, vagy néhány szamarat tartott, tiszta szamár ménesek szinte ismeretlenek voltak. Ez a tartási mód a tenyésztést is meghatározta. Létezik ugyan a magyar parlagi szamár, mint önálló fajta, de nemcsak nálunk, hanem a térségünkben szinte mindenütt, nem fordítottak különösebb gondot a tenyésztésre. A párosítás eseti jelleggel történt, és a praktikussági szempontok irányították, azaz a legközelebbi elérhető szamár csődörrel fedeztettek.
Az utóbbi évtizedekben néhány elkötelezett álletenyésztő felkarolta a magyar parlagi szamár ügyét és egyáltalán a szamártartást és létrehozta a Magyar Szamártenyésztők Egyesületét.
A magyarországi szamár állomány a rendszerváltáskor a hivatalos statisztikák szerint 3 900 állatból állt, amely 2018-ra kismértékű emelkedésnek köszönhetően elérte a 4800 példányt.
Szamarat korábban és többnyire a jelenben is más állatok mellett, azokkal egy nyájban, falkában stb. tartották, ezért nagyon kevés ismeretünk van arra vonatkozóan, hogy milyen hatást gyakorol a szamár legelőinkre. Mivel a lóhoz hasonlóan mélyen legel, feltételezhető, hogy a lovakhoz hasonlóvá alakítaná a legelőt – ha nagyobb számban és tiszta ménesben tartanánk.
Napjainkban az ország több pontján létezik már tiszta, néhány tíz állatból álló szamárménes, melyeket részben, vagy teljes mértékben legelőn tartanak.
A szamár könnyen társítható más legelő állatokkal; szarvasmarhával, lóval, juhokkal és kecskékkel is együtt tartható.
A legelő szamarak a lovakhoz képes kevésbé igényesek a jó minőségű takarmány iránt. Mivel sok helyen kecskékkel együtt tartják, feltételezhető, hogy ahol a kecskék még képesek megélni – kiszáradt legelők, szúrós növényekkel stb. nehéz körülmények – ott a szamár is megél. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a kecskenyáj akár sok száz állatból is állhat és köztük a néhány szamár talán jobban tud válogatni és ezáltal, a gyengébb minőségű legelőkön is hozzájut a számára szükséges mennyiségű és minőségű takarmányhoz.
Nagyon kevés ismeretünk van arra vonatkozóan, hogy a szamarak egy gazdag legelőn milyen növényeket legelnek szívesen, esetleg mely fajok azok, amelyeket kerülnek, vagy csak „kényszerből” fogyasztanak.
A Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület legeltetési tapasztalatai alapján, a szikeseken a kopár foltok fenntartásában, a nem kívánatos pionír növényzet, illetve a szúrós gyomok lelegelésében jelentős szerepük van a szamaraknak. Ezeket a szúrós gyomokat kecskékkel is hatékonyan lehet eltávolítani, de vizes élőhelyek és parti részeik kezelésében kedvezőbb a szamárral használata, mert azok szívesen legelnek akár vízben állva is, bár nem annyit, mint a lovak. A kecskékkel ellentétben vizes élőhelyek környezetében a szamarak tartása állategészségügyi szempontok figyelembevételével is jobban megoldható.
A Pro Vértes Nonprofit Zrt. gazdaságában szerzett tapasztalatok alapján, a szürke marhával, szamárral és lóval hasznosított legelők flórája a leg fajgazdagabb. Ugyanezt erősítették meg a ganéjtúró bogarakkal végzett kísérletek is. Azok a területek, amelyeken a három állat együtt legel, mind mennyiségi, mind fajgazdagság tekintetében felülmúlták a kizárólag marhával legeltetetteket.
Udvarban, kertben tartott egy-egy állattal kapcsolatban vannak olyan tapasztaltok, amely szerint még az orgonát is szívesen legelték, illetve a nyárfák ősszel levágott ágairól télen szívesen lerágták a kérget. Ezeknél azonban az egy-egy állatra vonatkozó ismereteket csak óvatosan lehet az fajta szokásainak tekinteni, mert könnyen lehet, hogy azok inkább az adott példányra vonatkozó egyedi legelési tulajdonságok. Az közismert, hogy télen elegendő számukra a közepes minőségű széna és mellette szívesen fogyasztják a kukoricaszárat is.
Szükséges lenne, hogy a szamár legelési szokásait a jövőben pontosan megismerjük, annak érdekében, hogy legelőnk fenntartásánál tudatosabban tudjuk alkalmazni, hasznosítani. Napjainkra Európában a szamár állománya drasztikusan lecsökkent, így a természetvédelmi kezelés részeként tartott kisebb állományainak fenntartása is alapvető fontosságú, illetve azért is, hogy meséink egyik leggyakoribb szereplője ne tűnjön el véglegesen a hazai tájakról.
Legeltetés szamárral képgaléria
Amennyiben kérdése lenne programunkkal kapcsolatban, kérJük kapcsolati ürlapunkon írjon nekünk. Kollégáink hamarosan válaszolnak Önnek.