Barna ásóbéka - Gyepgazdálkodás

(Pelobates fuscus)

Barna ásóbéka függőleges pupillájáról könnyen felismertető. F: Haraszthy László

A szaporodási időszakot leszámítva, a varangyokhoz és az ún. bajuszos békákhoz hasonlóan – mocsári-, erdei-, és gyepi béka – a szárazföldön tartózkodik. Éjszakai életmódot folytat, nappal beássa magát a talajba. Nem szakember számára varangy benyomást kelt, de fontos különbsége az összes többi hazai békafajtól, hogy pupillája függőleges. Bőre azonban – ellentétben a varangyokéval – sima, a barnás, zöldes árnyalatú felsőtestén lévő apró téglavörös foltok alapján könnyen felismerhető. A hátsó lábain az ujjak tövén ásósarkantyúja van, aminek segítségével a laza szerkezetű talajba könnyedén és gyorsan be tudja magát ásni.

Legelőinken akkor fordul elő, ha azokon tavasszal, növényekkel benőtt kisebb nagyobb vízfelületek is vannak. Párzásuk a víz alatt történik, ilyenkor alig lehet tudomást szerezni jelenlétükről. Ebihalaik feltűnően nagyra nőnek és gyakran tömegesek, a vízbe begázoló álltok vagy ember elől menekülve olyan benyomást keltenek, mintha halak lennének.

Veszélyeztető tényezők: Legnagyobb veszélyt szaporodó helyeinek megsemmisülése, idő előtti kiszáradása jelenti. A klímaváltozás miatt minden vizes élőhelyhez, vagy sekély vízhez kötődő élőlény eleve veszélyeztetett, a békák viszont, amelyek elsősorban a sekély vizekben szaporodnak, különösen érintettek. Ha csak a szaporodási időszakban áll rendelkezésükre megfelelő víztest, akkor lerakják petéiket, az ebihalak is kikelnek, de ha nem tudnak kifejlődni, akkor valamennyi kiszáradhat, azaz a kora tavaszi vízfelület ökológiai csapdaként működik.

A barna ásóbékák a szaporodóhelyeiktől általában nagyobb távolságra is elvándorolnak és azokat csak ivarérettségük elérése után – 2-3 éves korukban – keresik fel újra. Mivel a szaporodóhelyek száma meglehetősen korlátozott, egy-egy alkalmas helyen tömegével jelenhetnek meg. Amennyiben a tavaszi „vándorlásuk” során közutat is kereszteznek, a forgalom függvényében tömegesen gázolhatják el azokat a gépjárművek. Az ilyen helyeken beavatkozás nélkül néhány év alatt akár az egész állomány drasztikusan megritkulhat, vagy megsemmisülhet.

Természetvédelmi kezelés: Legelőinken a tavaszi vizek visszatartása, nemcsak a kétéltűek, vagy a védett madarak, illetve más élőlények miatt fontos, hanem gazdálkodói érdekünk is. Ha a nedves réteken, kisebb vízállásos foltok visszamaradnak és a tavaszi-nyári esők biztosítják a vízutánpótlást, akkor a barna ásóbékák szaporulata is túléli a legszárazabb időszakot. Miután már átalakulnak az ebihalak békává, szárazföldi életformát folytatnak, nincs szükségük a vizes területekre.

Az utakon történő tömeges elgázolásuk megakadályozása nem a legeltető állattenyésztést folytatok feladata, de ha van rá lehetőségük segíthetik ezt a folyamatot. Ha viszont ilyet észlelnek, kérjük, hogy értesítsék arról a természetvédelmi őrszolgálatot, vagy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztályát, akik a szükséges intézkedéseket megteszik.

Fontos tudni azt is, hogy az összes békafaj elsősorban az olyan vizeket kedveli, amelyekben nincsenek halak, ezért szaporodóhelyeikre azok esetleges betelepítését mindenképpen mellőzni kell.