(Anser anser)
Nyári lúd család: A nyárilúd szülők féltve őrzik, védelmezik a kislibáikat. F: Bodnár Mihály
Magyarországon legnagyobb állományai a természetvédelmi oltalom alatt álló kisebb-nagyobb kiterjedésű vizes élőhelyeken élnek. A Fertő-tó, a Kis-Balaton és a Balaton, illetve az ahhoz kapcsolódó halastavak, a Velencei tó és a dinnyési Fertő, a csákvári Csíkvarsai-rét, A Ferencmajori halastavak, a Duna-Tisza közi védett területek, – Apajpuszta és az ottani halastavak, a Kolon-tó, Kelemen-szék, Zabszék, Böddi-szék, a szegedi Fehértó és Fertő, a Csaj-tó, Pusztaszeri Büdös-szék, a Péteri-tó –a Hortobágyi mocsarak és halastavak, a Bihari rétek, illetve a Biharugrai-halastavak a legjelentősebb fészkelő és pihenőterületei. Ezeken kívül számos kisebb kiterjedésű halastavon, dunai és tiszai morotvában, kisebb nagyobb kiterjedési víztározókon és más vizes élőhelyen is megtalálható kisebb számban.
Veszélyeztető tényezők: A nyári lúd, amelyik néhány évtizeddel ezelőtt kifejezett félénk, különösen óvatos, csak a legnagyobb mocsarakban kis számban fészkelő madár volt, mára sokat változott. Félénksége ugyan jelentősen csökkent, de azért megőrizte a ludakra jellemző óvatosságot. Ugyanakkor a pl. a halastavak néhány méteres nádszegélyében fészkelők jól mutatják, hogy az élőhelyek zavartalanságával kapcsolatos korábbi igényei megváltoztak, de ezt támasztják alá a csónakutak mellé épült fészkek is. Utóbbiaknál az is előfordul, hogy a kotló madár a tőle néhány méterre elhaladó csónak ellenére sem hagyja el a fészket. Horgásztavakon is egyre gyakoribb jelenség az, hogy a horgászoktól 10-20 méterre táplálkoznak, vagy vezetgetik fiókáikat. A horgásztavakon viszont egyre gyakrabban fordul elő, hogy horgászzsinórba gabalyodik egy-egy példány, amelynek kiszabadítása a legtöbb esetben nem lehetséges.
A fészekhely zavartalansága iránti igény jelentős változása azonban azt is magával hozta, hogy a rosszabb, zavartabb helyeken is költésbe kezd egy-egy pár, de gyakran azok sikertelenül költenek.
A nyári lúdra a legnagyobb veszélyt a nádasok elhúzódó – fagymentes időben végrehajtott –aratás jelenti. A korán költésbe kezdő nagy kócsag (Egretta alba) mellett a nyári lúd fészkei is pusztulásra vannak ítélve, ha azok a nádvágásra kijelölt területen épültek.
A tojásos fészekaljat predátorok nem veszélyeztetik, a frissen kikelt fiókákat azonban annál inkább. Bár a két szülő védelmezi a fiókákat, azokat a vörös róka (Vulpes vulpes), a rétisas (Haliaeetus albicilla), de a nagytestű sirályok is igyekeznek elragadni. A vidra is elfoghat közülük párat és ott, ahol nagyméretű szürke harcsák (Sciurus glanis) is élnek, azok is tizedelhetik a fiókákat.
Mivel a nyári lúd vadászható faj, értelemszerűen az egyes példányok túlélését ez nagy mértékben befolyásolja. Az elejtett példányoknál nagyobb vesztesség azonban az, hogy a pihenőhelyek nyugalma a vadászat miatt nem biztosítható. Ugyancsak gondot okoz az ólomsörét használata, termőtalajra vagy vízbe hullása is. Az iszapba leülepedő ólomsörét szemeket a récék, a talajra hullottakat pedig a fácán és a galambfélék stb. felcsipegetik és e miatt ólommérgezés veszélyének vannak kitéve. Az elejtett és jelentős mértékű ólmot felvett récéket vagy fácánt elfogyasztó embereket rendszeres fogyasztás esetén mérgezheti az ólom.
Természetvédelmi kezelés:
A nád aratását úgy kell ütemezni, hogy annak befejezése és a levágott kévék kihordása január végére befejeződjön. Az aratásra kijelölt területen pedig lehetőség szerint több foltban fenn kell hagyni a nádat akár több éven keresztül is. Ezeket a több éves ún. avas nádfoltokat a nyári lúdon kívül a gémfélék, a kis vízicsibe (Porzana parva), a barkós cinege (Panurus biarmicus), a sitke (Acrocephalus melanopogon) és további fajok is előszeretettel választják költőhelyüknek, míg a friss – azévi – nádasban csak néhány faj, pl. cserregő nádiposzáta tekinthető jellemzőnek.
Ott, ahol gémfélék nem fészkelnek a nádasban, elegendő néhány egymástól távolabb elhelyezkedő pár száz négyzetméteres foltot visszahagyni. Ahol viszont a gémek is költenek, ott a természetvédelmi kezelővel kell közösen kijelölni az aratásból kivont területeket.
A vetésben vélelmezett vagy esetenként valós kártétel elhárításának legolcsóbb és legegyszerűbb módja, ha egy „libalegelő őrt” alkalmazunk, aki a nem kívánt részekről eltereli az állatokat. Bevált gyakorlat az, hogy a vadászati idény eltelte után vadkár elhárító vadászatot kérnek a gazdálkodók. Ezekben az esetekben azonban legtöbbször a vadászati lehetőség és kevésbé a vetések védelme a motiváló tényező, ezért ennek a gyakorlatnak csak kivételes esetben lehet teret engedni.
A nagy libacsapatokkal együtt mozgó vörösnyakú ludak (Branta ruficollis) és kis lilikek (Anser ertythropus) védelme érdekében a Tiszántúlon vissza kell állítani a korábbi gyakorlatot, miszerint ebben a térségben a vadászati idény rövidebb, mint az ország más részein. A vadkárelhárító vadászatok engedélyezését pedig alapos vizsgálatok alapján és csak akkor lehessen engedélyezni, ha más módon nem lehet elhárítani az esetleges kárt.
Érvényt kell szerezni annak a jogszabályban rögzített kötelezettségnek, miszerint a vizes területeken az ólomsörét használatát meg kell szüntetni.
A 2022-ben hatályos jogszabály alapján egy vadász által naponta hat lúd (nyári-, és vetési lúd, valamint nagy lilik) ejthető el. 2010-ben még csak négy példányban, 2012-től pedig hat példányban határozták meg a napi terítéket. Semmilyen szakmai érvvel nem támasztható alá a napi terítékszám felemelése. Vadászati élményt négy példány elejtése is éppen úgy jelent, mint az annál több állat lelövése, ezért vissza kell állítani a korábbi – hosszú ideig érvényben lévő – négy példányban meghatározott korlátozást.
Nyári lúd képgaléria
Amennyiben kérdése lenne programunkkal kapcsolatban, kérJük kapcsolati ürlapunkon írjon nekünk. Kollégáink hamarosan válaszolnak Önnek.