Ürge - Gyepgazdálkodás

(Spermophilus citellus)

Két lábra álló ürge hamarabb észleli az ellenség közeledtét. F: Viszló Levente

Az ürge és rokonai elsősorban a tőlünk keletebbre elterülő pusztákon élnek. A Kárpát-medencében található legnyugatibb állományuk. Hazánkban elsősorban a nyílt pusztákon vagy az azokhoz hasonló területeken, pl. füves repülőtereken élnek kisebb nagyobb kolóniáik. Földbe ásott járatokban élnek, de mivel nappali aktivitású állatok leginkább a felszínen szaladgáló példányokkal találkozhatunk.

A rövid füves területeket kedvelik. Ahol a fű a legelés elmaradása vagy mértéknek jelentős csökkenése miatt magasabbra nő, nem képesek hosszabb távon fennmaradni. Az ürgéket számos ragadozó madár és emlős is előszeretettel zsákmányolja. A rövid füves területeken élő ürgének a levegőből érkező ellenségeivel szembe csak akkor van esélye elmenekülni, ha azt időben észreveszi. Ezért ágaskodnak rendszeresen, hogy jobban belássák a területet. A kolóniában való település egyik fontos előnye a közös védekezés. Az ürgék vészfüttyentéssel hozzák társaik tudomására, hogy valamilyen veszély közeledik és ilyenkor valamennyi állat villámgyorsan bebújik a földi üregeibe. Ha a vegetáció magasabbra nő, akkor az állatok egyrészt nem veszik észre időben a közeledő ellenséget, másrészt a riasztási rendszerük sem működik elég hatékonyan. Mindennek az a következménye, hogy az állomány lassan felmorzsolódik.

Az ürge nappali aktivitású növényevő állat, amelyik a legelőn élő sokféle növény leveleit fogyasztja, illetve raktározza télire. A kalászba szökkenő fűfélék apró magjait is szívesen gyűjti össze. Esetenként rovarokat is fogyasztanak. A napközbeni hőség idején aktivitásuk lecsökken, ezt az időszakot földi lyukaiban töltik. Téli álmot alszik. Augusztus közepén megkezdi járatainak lezárását és egészen március elejéig téli álmot alszik. A nyári aktivitás során jelentős mennyiség zsírt képeznek, amely nagyban segíti az áttelelésüket.

Az ürge számára megfelelő élőhelyet csak folyamatos és megfelelő mértékű legeltetéssel lehet fenntartani. Az ürgés legelőket elsősorban juhokkal legeltetik, de esetenként kisebb részarányban kecskéket és néhány szamarat is tartottak a nyájakban. Az ürgés legelőket átmenetileg lehet kaszálással is kezelni, de hosszabb távon ez nem jelent valódi megoldást.

A néhány évtizeddel ezelőtt mezőgazdasági kártevőnek tartott ürge fogyatkozásának megállítása érdekében 1982-ben védetté nyilvánították. A rendszerváltás után visszaesett legeltető állattartás és a valamikor nagy összefüggő legelők felaprózódása miatt a hazai állomány az utóbbi két évtizedben nagymértékben lecsökkent, ezért 2012-ben fokozottan védetté nyilvánították. Magyarországon napjainkban már csak 150-200 kolóniája ismert.

A legelők újrahasznosítása esetén lehetőség van áttelepítéssel gondoskodni arról, hogy egykori élőhelyeit újra benépesítse.
Az ürge, mint kíváncsi, kedves állat, elválaszthatatlan „kelléke” a magyarországi nyílt legelő tájnak, melynek megőrzésén fáradozunk és amelyet nemzeti jelentőségű ügynek tekintünk.