Az apaji halastavakon nem aratják a nádasokat, ezért rendkívül gazdag a fészkelő madárviláguk. F: Haraszthy László
Apajpuszta és tágabb térsége már az 1900-as évek elején is nemzetközi szinten ismert, híres vízimadaras élőhely volt, ahol sok ezer partimadár fészkelt, miközben az átvonuló madarak tömegeit meg sem lehetett számolni. A folyószabályozásoknak és más beavatkozásoknak köszönhetően ez a leírhatatlan gazdagság nagymértékben lecsökkent. Az utóbbi évtizedekben pedig a térségben folytatott – egyre nagyobb mértékű – kavicskitermelés a maradék vizeket is elszívta. Ráadásul az egykori apaji halastavakat is megszüntették.
A Szomor Mintagazdaság már e megtisztelő cím elnyerése előtt, az 1990-es évek elejétől fokozatosan újabb halastórendszert alakított ki gyenge termőképességű szántóterületeken, döntően saját forrásból.
A halastavak maguk is jelentős fészkelő és táplálkozó helyet kínálnak a különböző vízimadár fajoknak. Ma már nemcsak a nagy kócsag és a vörös gém alkot a tavakban kialakult nádasokban telepet, de beköltözött oda az ezeknél sokkal ritkább kanalasgém is. A halastavak vízkormányzását minden évben úgy alakítják, hogy a fészkelésre alkalmas nádasokat magukba foglaló medencéket – az őszi, téli lehalászás után – a költési időszak kezdetére feltöltik. Ez egyrészt nagy biztonságot, másrészt zavartalanságot jelent az ott fészkelő madaraknak.
A halastavak a Duna-Tisza közén már önmagukban is nagyon fontos vizes élőhelynek számítanak, de talán még ezeknél is jelentősebb a közvetlen szomszédságában elterülő, a Szomor Mintagazdaság által kialakított, több mint 500 hektár kiterjedésű vizes élőhely. Ebből 100 hektárt szántók gyepesítésével hoztak létre úgy, hogy azt a térségben természetes gyepekből gyűjtött fűmaggal telepítették be. A gyepre pedig a halastavakból évente több millió köbméter vizet engednek ki, illetve hagyják azt szétterülni. A gyepet késő ősztől a tavasz végégig elárasztó sekély víz valóságos madárparadicsomot hozott létre.
A vonuló ludak tízezrei mellet a parti madarak egyedszáma talán a százezret is meghaladja. A tavasz végén még megmaradó vizes foltok környéke pedig ideális fészkelőhelyet kínál a bíbiceknek, piroslábú cankóknak, sárszalonkáknak és a nagy godáknak is. Rajtuk kívül a sárga billegetők és más énekesmadarak is nagy számban költenek a területen.
Ez a vizes élőhelyrekonstrukció olyan sikeres lett, hogy időközben a terület elnyerte a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Élőhely (Ramsári Terület) címet.
Az ősszel elárasztott területeket, a tavasszal kihajtott állatokkal – vízi bivaly, szürke marha – legeltetik, így biztosítják azt, hogy sem az invázív növények nem tudják a területet elfoglalni, sem a honos fajokból nem tud olyan fűavar képződni, ami miatt a terület leromlana. A beavatkozás nemcsak a természeti értékek megőrzését, sőt gazdagítását szolgálja, hanem a legeltető állattenyésztést is.
Az éves szinten szétterített, illetve elpárolgó, mintegy 3 millió m3 víz pedig a szűkebb-tágabb térség érdekeit szolgálja, mivel az részben ellensúlyozva a klímaváltozás miatti szárazodást.
Apajpusztai vizes élőhely-rekonstrukció képgaléria
Amennyiben kérdése lenne programunkkal kapcsolatban, kérJük kapcsolati ürlapunkon írjon nekünk. Kollégáink hamarosan válaszolnak Önnek.