Motacilla flava
A héjakút mácsonya szúrós szárát és fejét nem legelik le az állatok, ezért azt nagyobb mértékű elterjedésének megakadályozása érdekében célszerű eltávolítani. A mélyebb fekvésű területeken, ahol a rozsdás csuk és a sárga billegető rendszeresen fészkel elszórtan azonban érdemes néhány szálat meghagyni, mert azok ideális kiülőhelyek a revírt őrző madarak számára. F: Viszló Levente
A sárga billegető a nedves rétek jellegzetes és gyakori fészkelő madara. Az egyre fokozódó mértékű szárazodás miatt azonban nagyobb odafigyelést igényel fészkelő területeinek megőrzése. Számos nála lényegesen ritkább madárfaj is költ az általa kedvelt élőhelyeken, ezért az azok érdekében megvalósított beavatkozások – amelyek teljes mértékben harmonizálnak a régi legelő fenntartási szabályokkal – a sárga billegetők megőrzését is szolgálják
Veszélyeztető tényezők: Mint minden földön fészkelő madárnál, így – annak ellenére, hogy a fészkeinek többsége nagyon jól elrejtett – a sárga billegetőnél is nagyobb a költés során bekövetkező veszteség, mint a fán vagy bokron fészkelőknél. A fészekaljak egy része a rossz időjárás következtében semmisül meg, előfordul, hogy a sok eső miatt a víz elönti azokat. A különböző varjúfélék (Corvidae), a rétihéják (Circus spp.), az emlősök közül a borz (Meles meles), a vörös róka (Vulpes vulpes), a sün (Erinaceus spp.) és a hermelin (Mustela erminea) is sok fészket kifosztanak, de nem ritka az sem, hogy vízisikló (Natrix natrix) vagy házatlan csigák teszik tönkre a fészekaljakat. Esetenként a legelő háziállatok is beleléphetnek a takarásban lévő fészekbe, de gyakran patkány (Rattus sp.) vagy egér (Mus sp., Apodemus sp.) pusztítja el a fészekaljat.
A legnagyobb veszélyt azonban a fészkelőhelyek állapotának kedvezőtlen változása jelentheti. Leginkább a korai kiszáradás veszélyezteti azokat, de az utóbbi évtizedekben megváltozott csapadékeloszlás miatt a számukra optimális május eleji költéskezdetkor vízben álló rétek sem kedveznek neki. A május eleji tojásrakási időszakra a rétek vízszintjének annyira le kell csökkennie, hogy a fűzsombékok takarásába meg tudják építeni fészkeiket. Ha ilyenkor a víz még takarja azokat, akkor a költés kezdete elhúzódhat és a fiókanevelés idejében előfordulhat, hogy a táplálékállatok csúcsidőszaka már részben vagy egészben elmúlt. Más esetben viszont a csapadékszegény telek után a májusban még optimális állapotban lévő nedves rétek túl korán kiszáradnak és azért a szülők nem tudnak megfelelő mennyiségű rovart gyűjteni a fiókák számára. Ilyenkor egyre nagyobb távolságban keresik táplálékukat. Kedvező esetben a nagyobb távolságra történő ki és beszállással ellensúlyozni tudják a közvetlen közelükben a kiszáradás miatt keletkezett táplálékhiányt.
Nagyon fontos a sárga billegetők számára az is, hogy a tavaszi visszaérkezésükkor a rétek vagy a legelők milyen állapotban vannak. Ha az előző évi – késő nyári, ősz eleji – kaszálások során az egész területet levágták és nem hagytak érintetlen, ún. avas foltokat vagy sávokat, akkor nem tudják elkezdeni a fészeképítést, mert a friss növényzet még nem elég magas és sűrű ahhoz, hogy elrejtse a fészket.
Ha a nedves területeket legeltetéssel hasznosítják, akkor ritkábban alakulhat ki ilyen helyzet, de ott is ügyelni kell arra, hogy a legelő állatok ne rágják ki gyökérig a növényzetet.
Természetvédelmi kezelés: A kaszálókon a terület 10-15%-át érintetlenül kell hagyni, ún. búvósávokat kell kialakítani. Ezek 4-5 méter széles, a területen hosszában vagy keresztben meghagyott olyan sávok, amelyeken nem kaszálják le a növényzetet. A következő tavasszal a nedves réteken a talajszintben fészkelő madarak ezekben a sűrűbb sávokban találják meg a megfelelő rejtekhelyet fészkeik számára, és szinte kizárólagosan ezekben fognak költeni. A költési időszak befejeződése után, a nyár végi, ősz eleji kaszálások során ezek az előző évben kialakított búvósávokat le kell kaszálni, de egyúttal újakat kell kialakítani. Nagyon fontos, hogy a búvósávok nyár végétől a következő nyár végéig álljanak rendelkezésre. A búvósávokon fenntartott növényzetet a hó télen lenyomja és az ilyen módon tömörödött növényzet alatt különösen kedvező fészkelőhelyek alakulnak ki, amelyet a sárga billegetők, rozsdás csaláncsúcsok (Saxicola rubetra), foltos nádiposzáták (Acrocephalus schoenobaenus), nádi sármányok (Emberiza schoeniclus) és a szárazabb részeken a sordélyok (Emberiza calandra) is előszeretettel használnak.
Legeltetett területeken, amennyiben a területet kíméletesen hasznosítjuk, (az AKG programban is szerepel a túllegeltetés tilalma) illetve különösen, ha annak egy része zsombékos, akkor a legelő állatok – szarvasmarha, házi bivaly – foltokban rágják le a növényzetet. A fennmarad vastagabb füvek csomói, vagy visszarágott gyékény, nád, sáscsomók oldalában, vagy részben alattuk, ideális fészekhelyek alakulnak ki a sárga billegető és az előbbiekben felsorolt nedves réten fészkelő énekesmadarak számára.
Nagyon fontos azonban az, hogy az őszi behajtás után, télen vagy kora tavasszal, az ilyen fészkelőhelyeket nem szabad égetéssel felújítani, mert akkor azzal kizárjuk a tavasszal visszaérkező sárga billegetők és társaik fészkelési lehetőségét, mert a leégetett – takarás nélküli – részeken ezek a fajok nem tudnak megtelepedni. Ha valamilyen oknál fogva több éven keresztül nem sikerül a területet lelegeltetni és a felhalmozódott avas növényzet már olyan sűrű, hogy gátolja a friss növényzet kifejlődését és a területet gépekkel, illetve kézi kaszálással sem lehet megújítani, akkor indokolt lehet az égetés. Ez azonban egyrészt engedélyköteles tevékenység, másrészt nagyon alaposan megtervezett és előkészített folyamatnak kell lennie. Semmiképpen sem szabad az egész területet egyszerre leégetni, azt több évre el kell osztani.
Ha a legelőként hasznosított területet az állatok behajtása után tisztító kaszálással akarjuk rendben tartani, akkor ugyanúgy kell eljárni, mint a kaszálók esetében, azaz búvósávokat kell hagyni.
A fészkelőhelyek körzetében indokolt és szükséges is a dolmányos varjú távoltartása és a szarka állomány egy bizonyos mértékig történő visszaszorítása, és különösen a róka, a borz és az aranysakál távoltartása is. A dolmányos varjú és a szarka esetében arra kell törekedni, hogy a nedves réteken láthatóan tojást keresgélő – arra specializálódott – egyedeket eltávolítsuk.
Sárga billegető képgaléria
Amennyiben kérdése lenne programunkkal kapcsolatban, kérJük kapcsolati ürlapunkon írjon nekünk. Kollégáink hamarosan válaszolnak Önnek.