Mivel a magyarországi legelők meglehetősen sokféle talajon és jelentősen eltérő vízellátottságú és kitettségú területeken jöttek létre – sok másik mellett – ez a három tényező alapvetően meghatározza azok növényvilágát, az pedig az állatvilágot. Nem kell hozzá különös ismeret, hogy megállapíthassuk, hogy a homoki legelőkön egészen más az élővilág – benne az állatvilág – összetétele, mint pl. egy hortobágyi szikesen, vagy éppen egy lápréten, esetleg egy mélyebben fekvő zsombékos területen.
Az ezeken előforduló fajok is sokfélék és a fennmaradásuk, megőrzésük is eltérő gyakorlatot kíván.
A legelőkön élő állatok sajátossága, hogy egy részük nagyjából ugyanazon a folton tartózkodik, fészkel, szaporodik, míg másik részük folyamatosan változtatja előfordulási helyét. Vannak persze olyanok is, amelyek az egész területen – gyakran egyenletes eloszlásban – megtalálhatók. Külön intézkedést, vagy legalábbis nagyobb odafigyelést azok a fajok keletkeztetnek, amelyek változtatják helyüket. Ezekről ugyanis csak akkor tudunk gondoskodni, ha pontosan ismerjük azt is, hogy éppen hol ütöttek tanyát. A nem mozgékony fajok viszont még nehezebb feladat elé állítanak bennünket,mert azok nem tudnak kitérni a negatív hatások elől, ezáltal még sérülékenyebbek. A legelőkön tartózkodó házi állataink általában nagyobb területen szélednek szét, ezért az általuk gyakorolt hatás, vagy inkább nevezzük nyomásnak, szétoszlik a területen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy részt nem legelnek túl, nem semmisítik meg a teljes élőhelyet, persze csak akkor, ha nem tartjuk őket túlzottan hosszú ideig a területen, azaz nem legeltetjük azt túl.
A legelőkön néhány kivételes figyelmet igénylő faj, – mint pl. a túzok, vagy a hamvas rétihéja –kivételével nincs mód, de talán szükség sem arra, hogy speciális intézkedéseket valósítsunk meg.
A legeltetés során is általános szabály, hogy – csakúgy, mint a kaszálókon –, kisebb nagyobb részeket hagyjunk ki a legeltetésből. Az ezeken visszamaradó növényzet, a következő tavaszon már, mint szaporodásra különösen alkalmas, jó takarást biztosító terület, vonzani fogja az ott élő állatokat. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy előre gondolkodva, elkerüljük azokat a problémákat, amiket egy-egy fokozottan védett madárfaj lefészkelése, vagy más ritka faj megjelenése keletkeztet. Ha marad a vadon élő állatok számára avas fű, vagy legelésből kihagyott zsombékos, de akár gyékényes vagy nádas folt, akkor az állatok többsége ezekben keres megfelelő búvó vagy szaporódóhelyet magának.
A későn fészkelő, szaporodó fajok azonban már a friss növényzetben is megfelelő helyet találnak maguknak, mivel addigra már az is eléri a takaráshoz, védelemhez szükséges magasságot, ezért azok megtelepedése bárhol lehetséges. Különleges helyzetben vannak azok a védett állatok, amelyek esetleg a teljes legelőterületet benépesítik. Ilyenek lehetnek bizonyos lepke, vagy hangyaleső fajok, madarak, vagy gyíkok stb. Megőrzésük érdekében külön intézkedések általában nem szükségesek, hiszen ezek a fajok nagyon hosszú ideje együtt élnek a legelő állatokkal és képesek azok mellett is fennmaradni. Az ide sorolható fajok leginkább akkor kerülnek veszélybe, ha a legelőhasználat abbamarad és megindul a cserjésedés, azaz a terület jellege megváltozik.
Néhány évvel ezelőtt Finnországban egy kisforgalmú aszfaltút mellett egy nagy mezőgazdasági tábla szélén kékes rétihéjákat figyeltünk. Közben megérkezett egy gazda és traktorral elkezdte művelni a területet. Tett néhány fordulót és amikor a közelünkbe ért, mindig nagyon alaposan megvizsgálta, hogy mit csinálunk. Egy következő fordulónál, azonban egyenes felénk hajtott, megállt, odajött és megkérdezte, hogy mit csinálunk. Amikor megtudta, hogy a madarakat figyeljük, büszkén kezdett mesélni arról, hogy milyen fajokat talált már a földjén fészkelve. Majd megkérdezte, hogy meddig maradunk, mert szeretné megmutatni a gazdaságát. Mivel erre sajnos nem volt időnk, megkért minket, hogy várjunk pár percet, rögtön visszajön. Elviharzott a traktorral és pár perc múlva egy autóval visszatért. Kiszállt, elővette a laptopját és elkezdte mutogatni, hogy milyen madarak tojásos fészkeit vagy fiókáit találta már meg a területén. Láthatóan nagyon büszke volt rájuk.
Mi magunk is gazdálkodunk és közben természetvédők is vagyunk. Azt reméljük, hogy tevékenységünkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Magyarországon is egyre több olyan gazda lesz, mint alkalmi finn ismerősünk.
Haraszthy László
Amennyiben kérdése lenne programunkkal kapcsolatban, kérjük kapcsolati ürlapunkon írjon nekünk. Kollégáink hamarosan válaszolnak Önnek.