Az ilyen, családi nyájat őrző juhásszal már egyre ritkábban lehet találkozni Magyarországon F: Haraszthy László
A honfoglaló magyar törzsekről bizonyos értelemben ugyan keveset tudunk, de azt igen, hogy jelentős számú legelő állattal érkeztek a Kárpát-medencébe. Akkoriban tehát már széles körben űzött mesterség volt a pásztoroké, amit közel ezer éven keresztül műveltek. Az idősebb generációkhoz tartozók még emlékezhetnek arra, hogy az 1980-as években egy-egy alföldi településen mekkora csordák elhaladására kellett várni, a reggeli kihajtáskor, vagy az esti behajtáskor, ahhoz hogy tovább lehessen autózni. A naponta kijáró szarvasmarhák az út teljes szélességében tértek vissza a legelőről, megállítva ezzel a forgalmat, ami hozzátartozott az akkori falusi képhez.
A pásztorkodáshoz nagyon sok minden kapcsolódott. Gondoljunk csak a viseletük, eszközeik, állattartó épületeik néprajzára, nótáikra, szókincsükre és természetismeretükre. Manapság azonban már csak nagyon kevesen adják a fejüket arra, hogy ezt a romantikus, anekdotákkal körbefont mesterséget válasszák. Pedig nem volt ez mindig így. A 18. század utolsó harmadában megkezdett folyó és folyamszabályozások előtt az alföldi területeknek és a folyók ártereinek szinte kizárólagos hasznosítása módja a legeltetés volt. Bár nincsenek pontos számok arra vonatkozóan, hogy a fénykorban hány pásztor lehetett Magyarországon, illetve hány családot tartott fenn ez a mesterség. Álljon azonban itt néhány szám arról, hogy pl. Szegeden milyen mennyiségű állatot tartottak akkoriban: marha állomány alakulása: 1719 – 2500 pld., 1779 – 4000 pld, 1847 –8960 pld., 1850 – 13 600 pld., 1857 –13 300 pld., 1870 – 9600 pld. E mellett azonban még igen jelentős számú sertés és minden bizonnyal juhot is tartottak. A szegedi sertésállomány alakulása: 1719 – 200 pld, 1847 – 1650 pld, 1857 -27 000 pld, 1870 -15 600 pld. Persze Szegeden már akkor is sokan éltek, lehetne mondani. Igaz ez, de az is, hogy a Hortobágyot környező kisebb nagyobb településeken még az 1980-as években is szinte minden faluban volt kijáró csorda – gyakran akár kettő is –, és a nagyobb hagyományokkal rendelkezőkben, vagy a tehetősebbekben egy-vagy két rideg gulya is. Mellettük megszámlálhatatlan juh, ló, sertés és liba is legelte a pusztát.
Hová lettek ezek a foglalkozások és velük együtt a legelő állataink? A sertés és a liba állományok döntő többsége ma nagyüzemi telepeken sínylődik, mesterséges takarmányon és nem túlzás azt állítani, hogy nagy részük az egész élete során sosem látja meg a Napot.
A szarvasmarha és juh ágazatokban nem ennyire brutális a változás, bár a tejelő marhák nagy része szintén nagyüzemi telepeken található.
Azt, hogy mindezeknek milyen élelmiszer minőségi és biztonsági kihatásai vannak, itt most nem részletezzük, de azt itt is ki kell emelni, hogy a legelőn tartott állatok lehet, hogy hosszabb idő alatt érnek el bizonyos kívánatos testsúlyt, de, hogy többször ellenek életük során és ezzel nagyobb hasznot hajtanak, mint azok a társaik, amelyek egész életükben átlagosan kettő borjút tudnak elleni.
A pásztor társadalom bomlása a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kezdetével datálható. Az addigi nagy felelőséggel, de önállósággal, szabadsággal is rendelkező pásztorokból alkalmazott lett. Nehezen viselték a parancsot, főleg, ha nem látták az értelmét. A pásztor dinasztiák megszakadtak, a gyermekeiket inkább a városba küldték, ahol – bár szintén bérmunkások voltak– de a 8 órás műszak leteltével hazamehettek, élhették az életüket. A nagyüzemek előbb a szovjet „Micsurin” típusú ideológia, majd a nyugati mintát követő termelési rendszerek gyakorlatát igyekeztek követni. Megjelentek az iparszerű termelési rendszerek, ebben már nem volt helye a pásztoroknak, pásztor kultúrának. A rendszerváltás során drasztikusan csökkent az állatállomány, a „túlértelmezett” és sokszor csak vélelmezett EU-s elvárások miatt az állategészségügyi előírások nem tették lehetővé a hagyományos legeltetési formák, mint pl. a legeltetési társulatok feltámasztását. A csikósok, gulyások, csordások, juhászok, kondások, csürhések kiöregedtek, utánpótlásuk csekély számú, igaz elkötelezett emberből áll. A nagyüzemekből már a 80-as években kivált juhászok azok, amelyek még leginkább folytatják a régi hagyományokat.
Megváltozott és még tovább változó világunkban már csak nagyon kevesen választják ez a valóban nehéz foglalkozást, pedig nagy valószínűséggel eljön majd az az idő, amikor nagy szükség lenne rájuk, hiszen azt bátran kijelenthetjük, hogy a legelőket csak állatokkal lehet fenntartani, azok mellé, pedig ha már nem jut pásztor, akkor is kell valaki, aki képes azokról gondoskodni. Persze már ma is nagyon hiányoznak azok a pásztorok, akik tudtak juhot körmölni, ikerbárányt nevelni, nehézellésnél segédkezni, vagy éppen egy-egy szilaj bikával bánni.
A pásztorhiány kérdését azonban a pásztorok oldaláról is érdemes végiggondolni. Tavaszi kihajtástól az őszi behajtásig naphosszat kint lenni a legelőkön, ha szakad az eső, ha pörzsöl a Nap, nem a mai ember álma-vágya. Arról már ne is ejtsünk szót, hogy a ridegen tartott – egész évben legelőn tartózkodó – állatok mellé is kellene pásztor. Nekik is jár a munkaszüneti nap, az ünnepnap a szabadság, egyebek. Hogyan lehet ezt manapság a jogszabályokban rögzített – a pásztorok esetében betarthatatlan – szabályoknak megfeleltetni. Hogyan lehet megfelelő felkészültségű váltótársat találni azok mellé, akik még vállalkoznak a pásztorkodásra?
Sehogy! Ma az emberi munkát szabályozó jogszabályok és az állatok napi és évszakos igényei között már nincs közös többszörös!
E tényezők miatt a pásztorhiányt ma szinte mindenütt kerítéssel, villanypásztorral oldják meg. De ez azt is jelenti, hogy nincs többé csorda, és különösen nincs csürhe és még sok minden más sem, ami a pásztorok világához tartozott. Pásztor nélkül lehet nagy mennyiségű állatot tartani, gyakran még legelőn is, de azt a hozzáadott értéket, amit az ő tudásuk jelentett, nem lehet villanypásztorral vagy bekerítéssel pótolni.
Pásztoroló legeltetés képgaléria
Amennyiben kérdése lenne programunkkal kapcsolatban, kérJük kapcsolati ürlapunkon írjon nekünk. Kollégáink hamarosan válaszolnak Önnek.