(Eleagnus angustifolia)
Az ilyen körbejárható keskenylevelű ezüstfa foltokat viszonylag könnyen fel lehet számolni. F: Viszló Levente
Ázsia meleg kontinentális területeiről származó, kisebb termetű fa, amelyik valószínűleg a török időkben került Magyarországra. Mivel a leggyengébb termőképességű talajokon – szikesek, romtalajok – is képes megélni, nálunk korábban szikesek fásítására és mezővédő erdősávok kialakítására telepítették. Könnyen kivadul, ezért az Alföldön mindenfelé lehet vele találkozni, helyenként nagy összefüggő – áthatolhatatlan – állományokat alkot. Mivel nagy a fényigénye az erdőkben nem tud megtelepedni, viszont a nyílt területeken – kaszálók, legelők – ha termőre fordul, megállíthatatlanul terjed. 3-5 éves korában kezd termést hozni, amit azután a madarak, emlősök terjesztenek, de pl. a szikeseken a csekély mennyiségű csapadék is teljes vízborítást alakíthat ki és annak felszínén a termések a szél segítségével messzire képesek elúszni.
Hatalmas – más hasonló méretű fáknál is lényegesen nagyobb – gyökérzete, és pikkelyes levelei miatt meglehetősen jó szárazságtűrő képességgel rendelkezik. Méretéhez képest hosszú életű, általában 60-80 évig él. Annak ellenére, hogy fája kifejezetten gyenge minőségű, más részeinek sokféle hasznosítása ismert. Mézelő növény és gyógynövény is egyúttal. Annak ellenére, hogy általában nem sűrű az ágszerkezete, a benne fészkelő madarak meglehetős biztonságban érezhetik magukat. A dolmányos varjak és a szarkák különösen kedvelt fészkes fája, melyek elhagyott fészkeit az erdei fülesbaglyok is rendszeresen elfoglalják. Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnövekedett számú örvös galamb (Columba palumbus) is szívesen fészkel rajta. Termését elsősorban a rigófélék, azok közül is a télen gyakran tömegesen megjelenő fenyőrigó (Turdus pilaris) szívesen fogyasztja és ezzel jelentős szerepet vállal a terjesztésében is.
Elsősorban a vízjárta szikes talajú legelőkön érzi jól magát. Amennyiben ezeken a legeltetés akár csak átmenetileg is szünetel, képes nagyon gyorsan hatalmas területeket elfoglalni. A még egyesével álló kisebb fák eltávolítása – annak ellenére, hogy az ágai rendkívül szúrósak – viszonylag könnyen megoldható, ugyanakkor a már záródott állományai komoly erőfeszítést és anyagi ráfordítást igényelnek. Az idősebb, termőre fordult egyedek környékén számtalan fiatal hajtás indul fejlődésnek. Ezeket akár kaszálással, akár legeltetéssel még könnyen el lehet távolítani.
Amennyiben egy legelőnket elfoglal a keskenylevelű ezüstfa, amely ezzel jelentős kárt okoz a bérlőnek, tulajdonosnak egyaránt, érdemes a záródott állományt megnyitni.
Egy általunk már alkalmazott – bevált – módszer szerint házi bivalyokkal vagy magyar szürke marhákkal történő legeltetéssel megnyitható a zárt állomány, mivel az állatok mozgásukkal, legelésükkel, dörgölőzésükkel felkopaszítják az ezüstfákat. Miután a törzsekhez már hozzá lehet férni, eldöntendő, hogy kivágjuk és elvisszük azokat a területről, vagy hagyjuk, hogy az állatok tovább rágják, tördeljék azokat. Ha a kivágást választjuk, akkor azután egy tisztító szárzúzással és folyamatos legeltetéssel már ezüstfa mentes állapotban tartható a terület.
Durvább, de gyorsabb eredmény hozó beavatkozás az, amikor egy erős traktorral, leginkább lánctalpassal, gyökerestül kiszaggatjuk a fákat, így a legkisebb az esélye a gyökérsarjak megjelenésének. Ha a területet ezután szürke marhákkal legeltetjük, akkor azok a visszamaradt egyedeket viszonylag rövid idő alatt – egy-két év – kipusztítják. A friss hajtásokat a marhák lelegelik, és a fákat dörgölőzésre használják. A legelőkön egyesével álló fák tulajdonképpen nem okoznak nagy problémát, akár meg is tarthatók, viszont ha a közelben nagyobb telepített állománya is megtalálható, akkor folyamatosan szembesülnünk kell az újabb és újabb fiatal egyedek megjelenésével. Ha a területet viszont járják a legelő állatok, akkor az egyesével álló példányok körül nem fognak újabbak erőre kapni, és így nem tudják az egész legelőt elfoglalni.
A gazdasági káron túl, azonban az keskenylevelű ezüstfa terjedésének nagyon súlyos természetvédelmi kockázata is van. A rétjeinken, legelőinken előforduló védett növények nem árnyéktűrők. Ha felettük cserje vagy fafajok megtelepedése miatt árnyékolás keletkezik, azok visszaszorulnak és végül kipusztulnak a területről.
Keskenylevelű ezüstfa képgaléria
Amennyiben kérdése lenne programunkkal kapcsolatban, kérJük kapcsolati ürlapunkon írjon nekünk. Kollégáink hamarosan válaszolnak Önnek.