(Erigerin annuus)
Az egynyári seprencét dísznövényként hozták be Európába. F: Haraszthy László
Észak-Amerikából származó növény, amelyik már az 1800-as évek második felében is ismert gyomnövény volt Magyarországon. Földrészünkre dísznövényként hozták be és már az 1700-as évek végén megindult szétterjedése.
Napjainkban Magyarországon általános elterjedt gyomnövény, amelyik a nem művelt, vagy átmenetileg a művelésből kieső területeken, illetve a soros művelési kultúrákban tömeges lehet.
Annak ellenére, hogy csak magról szaporodik, rendkívül gyorsan képes terjedni és nagy távolságokra eljutni. Ennek elsődleges oka az, hogy egy-egy növény akár 100 000 magot is termelhet, melyek a szél útján messzire eljutnak.
Legelőinken elsősorban ott fordul elő, ahol valamilyen okból kisebb nagyobb nyílt talajfelszín alakul ki. Kiritkuló lucernaföldeket, utak mentét, előző évi felszántatlan kukoricatarlót hatalmas tömegben képes elárasztani.
Gyepterületeinken történő megjelenése nem okoz különösebb problémát, mert az állatok lelegelik. Ha azonban a területet kaszálóként hasznosítjuk, akkor célszerű virágzás előtt, vagy legkésőbb virágzásban lekaszálni, hogy ezzel korlátozzuk magtermését és ezáltal a terjedését is.
Szőlő ültetvényeken és gyümölcsösökben a sorok között tömegessé váló állománya konkurenciát jelent a termesztett növények számára. A hatalmas mennyiségű seprence által felvett és elpárologtatott nedvesség károsan befolyásolja a fásszárú ültetvényeinket. Ezek ellen Magyarországon eddig elsősorban a kaszálással védekeztek. Ugyanakkor – bár ez nem mindenhol és nem minden időben szervezhető meg – ennél bizonyosan sokkal hatékonyabb megoldás a juhokkal történő kilegeltetése.
Egynyári seprence képgaléria
Amennyiben kérdése lenne programunkkal kapcsolatban, kérJük kapcsolati ürlapunkon írjon nekünk. Kollégáink hamarosan válaszolnak Önnek.