Jedlik Ányos ProgramA gyepgazdálkodás történeti áttekintéseA gyepgazdálkodás eszközei, gépeiKaszálás eszközei, gépeiA forgatás és gyűjtés eszközeiA zöldtakarmány készítés eszközeiSzárzúzó gépek
GalériaFórum
FELHASZNÁLÓKNAK

Email:
Jelszó:
Regisztráció »

A zöldtakarmány készítés eszközei

 

Egy természeti értékekben gazdag területen gazdálkodó és szarvasmarha állománnyal rendelkező gazdaság számára a optimális megoldás lehet, a későn, (július augusztus) zölden szenázsként, szilázsként történő betakarítás, amikor a késői kaszálásból adódó beltartalmi értékcsökkenést valamelyest ellensúlyozni lehet az erjesztéssel történő feltárással. Ebben az esetben a betakarítás során a gazdálkodó kevésbé van kitéve a szélsőséges időjárási helyzetek szénabetakarítást nehezítő tényezőinek, ill. a szarvasmarhák megfelelő minőségű erjesztett tömegtakarmányhoz juthatnak.

Magyarországon a szálastakarmányok döntő többségét a gyep és a lucerna adja. A hazai időjárási viszonyok mellett a gyep első kaszálásából általában jó minőségű széna készíthető, de a gyepek esetében is előfordul, hogy szenázst szükséges készíteni, míg a második növedéket legcélszerűbben legeltetéssel hasznosítják. A pillangósok esetében azonban alapvetően más a helyzet. A legtöbbször, négyszer kaszálásra kerülő lucernánál az első és a negyedik kaszálás általában csapadékos időszakra esik, és ilyen időjárási viszonyok mellett célszerű a lucernát is szenázsként betakarítani.

A zöldtakarmány a betakarításkor még nem késztermék, hiszen a lekaszált növény még él és lélegzik. Attól a pillanattól kezdve, hogy a növényt a gyökérzettől elválasztottuk, a további életfolyamatok fenntartása azoknak a táplálóanyagoknak a felhasználásával történik, amelyeknek végső soron az állati szervezetben kellene hasznosulniuk. Ebben a szakaszban a táplálóérték megőrzése érdekében olyan technológiát kell alkalmazni, amely minimálisra csökkenti a veszteségeket. Silózáskor a spontán erjedés útján keletkező szerves savak (elsősorban tejsav és ecetsav) pH-eltoló és baktericid hatása eredményezi a tartósított állapot kialakulását. Mivel azonban e folyamat csak oxigénmentes környezetben zajik, így alapvető fontosságú a silózott takarmány állandó tömörítése.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha friss vagy enyhén előfonnyasztott takarmányt silózunk (a szárazanyag-tartalom kisebb, mint 35%) végtermékként friss vagy fonnyasztott szilázst kapunk. Ha 40-45% szárazanyag-tartalomig előfonnyasztott füvet silózunk, a végtermék a szenázs.

A 10-20% szárazanyag-tartalommal rendelkező renden lévő anyagot a megfelelő nedvességtartalomra történő leszáradásig a kaszálás után visszamaradt állapotában, bolygatatlanul hagyjuk. A kívánt nedvességtartalom elérése után, a hozamtól függően a rendet vagy rendeket a bálázógép optimális leterhelésére, ill. megfelelő munkakörülményeinek biztosítására össze kell rakni. A rend összerakása után a következő munkaművelet a bálázás. Mivel a nagyobb nedvességtartalmú anyag felszedése, tömörítése nagymértékben igénybe veszi a bálázók szerkezeti elemeit, ezért a hagyományos, hevederes berendezések kevésbé alkalmasak erre a célra, jobbak a szögletes-, illetve állandó bálakamrás hengeres bálázógépek. A bebálázott anyagot a bálázást követően max. 6 órán belül el kell zárni a környezeti levegőtől, vagyis be kell csomagolni.

Ma még ezen eljárás elsősorban a nagyüzemi szarvasmarhatartásra jellemző, de az utóbbi években kezd hódítani a kisebb gazdaságokban a zölden történő bebálázása majd becsomagolva történő erjesztése a különböző zöldtakarmányoknak. Éppen ezen igények kielégítésére a hagyományos szecskázással falközi silóban vagy tornyokban készített szenázs készítés gépei mellett, a folyamatos fejlesztő munka eredményeként újabb és újabb „bálacsomagoló gépekkel” jelennek meg a piacon.

 

A bálacsomagoló berendezések közül a bálák egyedi befedésére különböző konstrukciójú gépek állnak rendelkezésre. A függesztett vagy vontatott kivitelű gépek közül magyarországi üzemi viszonyok között azok használhatók előnyösen, melyek kiszolgálásához nem szükséges külön rakodógép, a bálát megfelelő mechanizmus segítségével a csomagoló asztalra fel tudják venni, ill. csomagolás után a talajra le tudják helyezni. Az újabb fejlesztésű gépek között a bálázóhoz közvetlenül kapcsolt, illetve azzal egybeépített gépeket is találunk. Csoportos bálacsomagolásra áttelepíthető berendezéseket lehet alkalmazni. Az eltérő konstrukciójú bálacsomagoló gépek esetenként eltérő technológiai munkaműveletek alkalmazását igénylik. A csoportos bálacsomagolók kiszolgálásához minden esetben homlokrakodó gépeket célszerű használni.  

Az egyedi hengeres bálák csomagolására alkalmas gépek közül a rakodógépekkel kiszolgálható gépek a legegyszerűbb szerkezetek. Ezek a függesztett kivitelű gépek az üzemeltető traktor hárompont függesztő berendezéséhez kapcsolhatók. Hajtását, mely hidrosztatikus az üzemeltető traktor hidraulikus rendszeréről kapja. A függesztőkerethez mereven kapcsolódik a forgóasztalt tartó lap. A forgóasztal két vízszintes hengerből áll. A hengerekre a bálát homlokrakodóval helyezik fel. A hengerek a bálát vízszintes tengely körül, míg az egész asztalt függőleges tengely körül forgatja a hidromotor. A fólia tekercset a vázkeretre szerelt függőleges tartón kialakított csapágyazott dobra kell szerelni, és a két adagolóhenger között átvezetve kell befűzni a bálát átfogó zsineg vagy háló alá. A bála becsomagolása után a vágókés a fóliát elvágja. A becsomagolt bála a forgóasztal billentése után a gépet elhagyja (legurul).

 

A csoportos bálacsomagoló gépek stabil, áttelepíthető berendezések, melyek működéséhez az energiát a saját motorból és hidraulikus rendszerből álló aggregát szolgáltatja. Ezek a berendezések a vázkeretet alátámasztó járószerkezetből, fogadóasztalból, keretszerkezetből, fóliatartóból, vágószerkezetből állnak. A fogadóasztalra a bálákat rakodógépekkel kell felrakni, a bálákat a fólia tekerőkar folyamatosan tekeri körbe, miközben a bála folyamatosan halad előre és a talajra kerül, maga a csomagoló is folyamatosan előre halad. Az ily módon becsomagolt bálákból „bálahurkák” keletkeznek, melynek nagyságát a 2 hét alatt feletethető mennyiségnek megfelelően kell meghatározni.

  

Vontatott és függesztett silózógépek

Magyarországon a vontatott silózó gépek elterjedése egészen az 50-es évek végére tehető, ekkor kezdődött el tartós elterjedésük a hazai takarmányozási technológiában főleg a silókukorica betakarításban. Legelőször az orosz SZK-2,6 vontatott silózó jelent meg mely csak a lábon álló szálastakarmányok és a silókukorica betakarítására volt alkalmas, a vele párhuzamosan haladó szállítójárműre történt a siló ürítése. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár hasonló elven működő AS-1,8 gépe a maga után vonatott pótkocsira rakodott. Ezen gépek mindegyike külön gépkezelőt igényelt a traktoroson kívül. A 70-es évek elejétől kezdve az önjáró silózók rohamos elterjedésével az azokhoz képest korszerűtlen kialakítású vontatott silózók gyártásának volumene csökkent, fejlesztésük lelassult vagy leállt. A vontatott gépek főleg a kis teljesítményük (30-50 t/h) és az önjárókénál általában rosszabb minőségű szecska miatt szorultak ki a nagyüzemi gyakorlatból.

 

Önjáró silózógépek és adaptereik

Az önjáró szecskázók, a nagyüzemi termelési viszonyok között, az arató-cséplő gépekhez hasonlóan alapgépei a mezőgazdasági termelésnek. Nagyüzemi szinten a korszerű kérődző állattartás nélkülözhetetlen eszközei ezek. Használatuk a zöldtakarmány ellátásban mindennaposak. A szenázs alapanyagát képező szálastakarmányok, a silókukorica nagy többségét, a cső és a teljes növényi zúzalék alapanyagát pedig teljes egészében önjáró szecskázókkal takarították be nálunk az 1970 után. Az önjáró silózó gépek változatos kivitelben és nagyságban készülnek. Az adapter által betakarított anyag terelőcsigán át kerül a tömörítő etető hengerekhez. Az összenyomott anyag a szecskázódobba kerül. A felaprított szecskát a dob, esetenként egy dobóventillátor segítségével, a gép mellett haladó pótkocsiba fújja.

Az önjáró silózó gépekhez általában szántóföldi vágóasztal, rendfelszedő adapter, továbbá silókukorica-betakarító asztalos, soros vagy sorfüggetlen adapter tartozik. Egyes nagy teljesítményű gépek áteresztőképessége elérte a 100 t/h-t. A 70-es évek vége felé megérkezett az akkoriban már hazánkban is elismert nagy német betakarítógép gyártó, a Claas, az első Jaguár 80SF silózókkal, amik hasonlóan nagy népszerűségre tettek szert, mint márka társaik,  magas áruk ellenére is. 1985-ben bemutatták hazánkban az új Claas Jaguar 600-as szériát, amely rendkívül jó kialakítása robusztus külseje, különösen nehéz terepviszonyokat leküzdő járószerkezete és nagy silózási teljesítménye miatt hamar közkedvelt lett, és népszerűsége azóta is töretlen. Ma már nagyteljesítményű önjáró silózógép gyártásával nagyon kevés márka foglakozik, csak a nagy gyártók maradtak meg a versenyben.

Ma zöldfű betakarítása önjáró silózókkal nem jellemző, de egyes természeti értékekben gazdag gyepterület késői vágásánál előtérbe kerülhet mint hasznosítási mód. Ez esetben a vágóasztal magasságának állításával kímélhetjük a gépet és az állatvilágot is.