« Vissza
A tüzek hatásainak hazai és nemzetközi áttekintéseA tüzek hatásainak vizsgálata síkvidéki száraz és síkvidéki nedves gyepterületeken A tüzek hatásainak vizsgálata dombvidéki gyepterületeken A nappali lepke felmérés eredményei Értékelés és természetvédelmi kezelési javaslatokTűzvédelmi szabályokÖsszefoglalás

Összefoglalás

 

A vizsgálat kísérleti tapasztalatait a hazai és a nemzetközi gyakorlattal összevetve a következőképpen foglalhatjuk össze:

 

  1. Mivel a füves élőhelyek dinamikáját meghatározó legfontosabb ökológiai  folyamatok a legeltetés, a tüzek és a vizek mozgása, a természetvédelmi kezelés is ezen komponensek felhasználásával kell, hogy operáljon
  2. A tárgyalt élőhely biológiai diverzitása a legnagyobb értékét veszi fel, ha a tájban a fenti folyamatok kombinált alkalmazásával magas fokú mozaikosságot hozunk létre
  3. Ezen térbeli és időbeli változatosság legalkalmasabb módja a kisebb foltokban történő égetés, melyet a legelő állatok szabad térhasználatának megengedésével kombinálunk
  4. Az égetés akkor a leghatékonyabb, ha a vegetációs időszakon kívül, leginkább a téli hónapokban végezzük, ugyanis ekkor érhetjük el a tűz által okozott diszturbancia legalacsonyabb szintjét, és egyben csökkentjük a légszennyezés nagyságát is.
  5. Emellett a füves élőhelyek evolúciója során feltehetőleg fontosak lehettek a nyári tüzek is, melyek hosszú távú hatásai még viszonylag felderítetlenek.
  6. Az általunk vizsgált élőlénycsoportokra az égetés a következőképpen hatott:

#   Emlősök: a kisemlősöknél élőhelycsökkenés és a ragadozók nagyszámú megjelenése miatt rövid távú állománycsökkenést tapasztaltunk

#    Madarak: a vízi- és partimadaraknál a szénciklus felgyorsulása és élőhelynyerés miatti állománynövekedést, míg réti fészkelő fajoknál élőhelyvesztés miatt középtávú állománycsökkenést figyeltünk meg.

#    Hüllők: sem jelentős negatív, sem pozitív hatást nem tapasztaltunk

#    Kétéltűek: a táplálékciklus  felgyorsulása és élőhelynyerés miatti állománynövekedés volt tapasztalható

#    Rovarok: a pusztai élőhelyeken a mozgékonyabb fajoknál rövid távú állományfluktuáció volt tapasztalható, míg a hegyvidéki területeken egyes fajcsoportoknál állományok összeomlásához vezetett

 

  1. Az égetés különösen hasznosnak bizonyult a vizes élőhelyek kezelésénél, ahol nemcsak egyes veszélyeztetett fajok száma növekedett meg, hanem számos vízi- és partimadárfaj egyedszáma is jelentősen megugrott
  2. Az égetés negatív hatással volt a hegyvidéki rétek  rovarpopulációira, ahol viszont az érintett fajok szaporodási ritmusával összehangolt kaszálásokkal és megfelelő elrendezésben visszahagyott kaszálatlan területekkel az erős hatású égetések után összeomlott állományok regenerálódását segíteni lehet
  3. Az égetéssel sikerült a nagyobb, összefüggő tüzek spontán kialakulását meggátolni
  4. A témakörben további fontos kutatási terület a természetvédelmi célú árasztások és az azt követő tüzes kezelések alkalmazásának összehangolása
  5. Továbbá fontos lenne egy nagyobb térbeli skálára kiterjedő vizsgálat, ami a égetéses kezelések válfajait hasonlítaná össze a különböző legeltetési típusokkal kombinálva.