« Vissza
A tzek hatsainak hazai s nemzetkzi ttekintseA tzek hatsainak vizsglata skvidki szraz s skvidki nedves gyepterleteken A tzek hatsainak vizsglata dombvidki gyepterleteken A nappali lepke felmrs eredmnyei rtkels s termszetvdelmi kezelsi javaslatokTzvdelmi szablyoksszefoglals

Összefoglalás

 

A vizsgálat kísérleti tapasztalatait a hazai és a nemzetközi gyakorlattal összevetve a következképpen foglalhatjuk össze:

 

  1. Mivel a füves élhelyek dinamikáját meghatározó legfontosabb ökológiai  folyamatok a legeltetés, a tüzek és a vizek mozgása, a természetvédelmi kezelés is ezen komponensek felhasználásával kell, hogy operáljon
  2. A tárgyalt élhely biológiai diverzitása a legnagyobb értékét veszi fel, ha a tájban a fenti folyamatok kombinált alkalmazásával magas fokú mozaikosságot hozunk létre
  3. Ezen térbeli és idbeli változatosság legalkalmasabb módja a kisebb foltokban történ égetés, melyet a legel állatok szabad térhasználatának megengedésével kombinálunk
  4. Az égetés akkor a leghatékonyabb, ha a vegetációs idszakon kívül, leginkább a téli hónapokban végezzük, ugyanis ekkor érhetjük el a tz által okozott diszturbancia legalacsonyabb szintjét, és egyben csökkentjük a légszennyezés nagyságát is.
  5. Emellett a füves élhelyek evolúciója során feltehetleg fontosak lehettek a nyári tüzek is, melyek hosszú távú hatásai még viszonylag felderítetlenek.
  6. Az általunk vizsgált éllénycsoportokra az égetés a következképpen hatott:

#   Emlsök: a kisemlsöknél élhelycsökkenés és a ragadozók nagyszámú megjelenése miatt rövid távú állománycsökkenést tapasztaltunk

#    Madarak: a vízi- és partimadaraknál a szénciklus felgyorsulása és élhelynyerés miatti állománynövekedést, míg réti fészkel fajoknál élhelyvesztés miatt középtávú állománycsökkenést figyeltünk meg.

#    Hüllk: sem jelents negatív, sem pozitív hatást nem tapasztaltunk

#    Kétéltek: a táplálékciklus  felgyorsulása és élhelynyerés miatti állománynövekedés volt tapasztalható

#    Rovarok: a pusztai élhelyeken a mozgékonyabb fajoknál rövid távú állományfluktuáció volt tapasztalható, míg a hegyvidéki területeken egyes fajcsoportoknál állományok összeomlásához vezetett

 

  1. Az égetés különösen hasznosnak bizonyult a vizes élhelyek kezelésénél, ahol nemcsak egyes veszélyeztetett fajok száma növekedett meg, hanem számos vízi- és partimadárfaj egyedszáma is jelentsen megugrott
  2. Az égetés negatív hatással volt a hegyvidéki rétek  rovarpopulációira, ahol viszont az érintett fajok szaporodási ritmusával összehangolt kaszálásokkal és megfelel elrendezésben visszahagyott kaszálatlan területekkel az ers hatású égetések után összeomlott állományok regenerálódását segíteni lehet
  3. Az égetéssel sikerült a nagyobb, összefügg tüzek spontán kialakulását meggátolni
  4. A témakörben további fontos kutatási terület a természetvédelmi célú árasztások és az azt követ tüzes kezelések alkalmazásának összehangolása
  5. Továbbá fontos lenne egy nagyobb térbeli skálára kiterjed vizsgálat, ami a égetéses kezelések válfajait hasonlítaná össze a különböz legeltetési típusokkal kombinálva.