« Vissza
A kutatás helyszíneiGyomfajok elleni védekezésGyalogakác (Amorpha fruticosa) Rekettyefűz (Salix cinerea) Aranyvessző (Solidago spp.) fajokSiskanádtippan (Calamagrostis epigeios) Japánkeserűfű (Fallopia spp.) Bálványfa (Ailanthus altissima) Akác (Robinia pseudoacacia) A szukcesszió eredményeként történő becserjésedés kezelése a Kaszonyi-hegyen
Gyalogakác (Amorpha fruticosa)

 

A gyalogakác Észak-Amerika keleti feléből származik. Első magyarországi adata a XX. század elejéről származik. Szigetvári Csaba és Tóth Tamás munkái alapján tudjuk, hogy a faj gazdasági célú telepítése az I. világháború utánra tehető. A század közepén hazánkban már általánosan elterjedt volt. Tömeges térhódítása a hagyományos ártéri gazdálkodás átalakulásával függ össze. Újabb terjeszkedése a rendszerváltást követő változások, az állatlétszám drasztikus csökkenésének közvetlen és közvetett következménye.

Hazánkban szinte mindenütt előfordul. Tömeges megléte a Tisza és mellékfolyóinak völgyére, a kapcsolódó kisebb vízfolyások rendszerére jellemző. A vízfolyásoktól nagyobb távolságra (sövények, árokpartok, erdőszegélyek) is rendszeresen felbukkan. Terjedése szinte mindenütt gyors és folyamatos. Hirtelen, tömeges megjelenése a laza talajú, időszakos vízborítású, nyílt területeken várható. Szélsőséges viszonyok között is megél, és bőséges termés hoz. Tüzek után a növény újrasarjad.

A gyalogakác terjedése elsősorban az ártéri és hullámtéri területek fátlan (szántók, gyepek) és cserjés területein, valamint a puhafaligetek alatt tapasztalható. A legeltetés felhagyásával, a kaszálás elmaradásával néhány esztendő alatt homogén gyalogakácosok alakulnak ki. Ugyanez a folyamat tapasztalható az ártéri területek erdőiben zajló gazdálkodás során is.

Megjelenésével, terjedésével, homogénné válásával a terület flórája elszegényedik, gerinctelen- és gerinces faunája teljesen átalakul.

A gyalogakác állományának visszaszorítását célzó munkák 11 évvel ezelőtt kezdődtek. Eddig összesen több mint 70 hektáron történtek beavatkozások, kezelések.

2005-ben a területnek már gyakran 70-100 %-át borította a gyalogakác. A kocsord a tisztásokon megmaradt, a bokrok alatt felnyurgult. 2006-ra hirtelen megnőtt a farkasalma, réti galaj és mezei aszat állománya. A megfigyelések szerint a gyep a gyalogakác 2 méteres magasságáig alig sérül, 2.5 méter felett (3-4 méternél) azonban már elhal, borítása 1%-ra is leeshet. Öt méteres bokrok alatt a gyep már eltűnik, helyette a puhafaligetekre jellemző, zömmel „nudum” gyepszint jelenik meg pl. farkasalmával.

 

Alkalmazott kezelési módszer:

1. Szárzúzás és kaszálás

  • A vizsgálati területen az első két szárzúzásra a vegetációs időn kívül, februárban és novemberben került sor.
  • A későbbi szárzúzások időpontja a védendő növényfajok (sziki kocsord, fátyolos nőszirom, réti iszalag) maghozásához igazodott. Ennek megfelelően június illetve július hónapban történtek.
  • A szárzúzás 2 méter szélességben történt.
  • A kaszálás 3,1 méter szélességben, 5 cm-es tarlómagassággal, 6 km/ha haladási sebességgel történt.

 

Kezelési tapasztalatok:

  • A 2006-ban megkezdett zúzás után azonnal regenerációs folyamatok indultak el. A gyalogakác borítása drasztikusan lecsökkent. Emelkedett a foltok természetessége is, bár még nagyon messze van az 1998-as értéktől. A nem gyalogakácosodott állományok gyorsabban regenerálódnak, mint a cserjeirtott területek, bár azok természetessége is nőtt.
  • A gyep borítási értékei gyorsan megnőttek, de a gyepben még nagy pionír foltok is vannak, azaz még nem igazán gyep, csupán fajösszlet. A kaszálással a helyzet még tovább javulhat.
  • A gyepszint összfajszáma és a jellegzetes réti fajok száma az árvizek miatt kevésbé, a gyalogakácos alatt drasztikus csökkent, míg a sztyeppfajok időlegesen el is tűntek a hátakról.
  • Meglepő módon a kocsordos rétsztyepp specialista fajai igen gyorsan regenerálódtak mind az árvizek, mind a gyalogakácirtás után. Az idős, virágzó egyedek mellett sok a fiatal kocsord is, a füvek azonban még gyengék. Az állomány még nem gyep, csupán a kocsord egyfajú állománya.