« Vissza
A kutatás helyszíneiGyomfajok elleni védekezésGyalogakác (Amorpha fruticosa) Rekettyefűz (Salix cinerea) Aranyvessző (Solidago spp.) fajokSiskanádtippan (Calamagrostis epigeios) Japánkeserűfű (Fallopia spp.) Bálványfa (Ailanthus altissima) Akác (Robinia pseudoacacia) A szukcesszió eredményeként történő becserjésedés kezelése a Kaszonyi-hegyen
Japánkeserűfű (Fallopia spp.)

 

A japánkeserűfű-fajok közül 3 fajt lehet említeni. A japánkeserűfű (Fallopia japonica) és az óriás japánkeserűfű (Fallopia sachalinensis) kelet-ázsiai eredetű. Előbbiek kereszteződésével már Európában jött létre a hibrid japánkeserűfű (Fallopia x bohemica).
A japánkeserűfű fajok a XX. század 20-as éveitől bukkantak fel hazánkban. Jelenleg a középhegységeinkben és a Dunántúlon elterjedt. Állományaik rohamléptekben növekednek, terjednek.
Balogh Lajos tanulmánya szerint elsősorban az ember által létrehozott, gyakran kedvezőtlen adottságú (vasúti töltés, meddőhányó, belterületi telkek, stb.) élőhelyeken fordul elő. Emellett azonban természetközeli, nedves területeken is felbukkan.
Hazánkban terjedése elsősorban folyóvizek közreműködésével, a vegetatív szaporítóképletek vízi úton való érkezése révén történik. Szétterjedő sarjtelepeik szinte teljesen homogén állományokat alakítanak ki. Ezzel párhuzamosan, elsősorban a gerinctelen fauna, átalakul és elszegényedik.
 
A japánkeserűfű visszaszorítása pontszerű állományok felszámolásával 3 esztendeje zajlanak. Az eddigi tapasztalatokat összegeztük.
A kaszálással történő kifárasztás ennél a fajnál vegyszeres kiegészítő kezelés nélkül szóba sem jöhet. A kaszálás hatására ugyanis az egyébként vegetatív módon nem túl intenzíven terjeszkedő egyedek is agresszív térfoglalásba kezdenek.
A kiásással történő visszaszorítás sem javasolt, mivel általában éppen ilyen módon terjedt el például az összes szeméttelepen (már 3 cm-es rhizómájával is lehet szaporítani). Ha nem bolygatjuk a növény rhizómáit, akkor biztosan nem jön létre az eseteges elsodródással (jellemzően nedves élőhelyeken, patakpartokon díszlik a legszebben) újabb sarj eredetű telep. Előfordulásai jellemzően települési környezethez kötöttek, így célszerű megteremteni a helyi lakossággal való együttműködés feltételeit is.
 
 
Alkalmazott kezelési módszer:

1. Kaszálás (május végén)

  • A virágzás előtti állapot a legmegfelelőbb, mivel ilyenkor a növény a tartalékainak jelentős részét a generatív fázis előállítására fordítja. (Virágzás közben levágott száraknál félő, hogy más fajokhoz hasonlóan a magok még legalább részben beérnek)
  • A kaszálást legalább a növény négy méteres körzetében is meg kell tenni, mert a később (a kaszálás hatására) megjelenő vegetatív hajtások így kerülnek csak nagy biztonsággal a szemünk elé (de akár 10 méterre is megjelenhetnek új hajtások).
  • A munka során teljesen tövig vissza lehet vágni a növényeket, mivel a tő alatt gyakorlatilag úgysem lehet semmilyen más növényt találni

2. Kaszálások kéthetente

  • Ezekkel a kaszálásokkal a rhizómákban tárolt tartalékokat merítjük ki. Ezzel a munkával elméletileg teljesen el lehet pusztítani a növényt, de ez gyakorlatban eddig nem sikerült.
  • Fontos a rendszeresség, mert a két hét eltelte után a növény már elkezdi a tápanyag felhalmozást.

3. Pontpermetezés (5%-os glifozáttal (gliphosate-isopropilamin), szeptember végén)

  • Engedélyezett, III. forgalmi kategóriájú (szabadforgalmú) totál-gyomirtó szer)
  • Veszélyességi kategóriák:
·      méregkategóriája: „gyakorlatilag nem mérgező”,
·      méhveszélyességi kategória: „méhekre nem veszélyes”,
·      vízi szervezetekre vonatkozó veszélyesség: „vizekre nem veszélyes”.
  • Alkalmazni tervezett koncentráció: 5 %-os vizes oldat.
·      Mivel az általunk kezelt növények alatt gyakorlatilag nem volt más élő növény ezért került használatra a magasabb hatóanyag koncentráció.
·      Az így kezelt egyedek a következő évben még kihajtottak. A vegyszeres kezelést meg kell ismételni májusban.
·      A rá következő évben a kezelt növények nem adtak életjelet, de az ezután következő évben néhány tő ismét kihajtott.
  • A kijuttatás módja:
·      Az első fagyok előtt egy hónappal (a mikroklímától és a régióra jellemző első fagyos napok átlagosan várható időpontjától függ) kell az utoljára le nem kaszált növényt lepermetezni, vagy beecsetelni. Így még van ideje a hatóanyagnak felszívódni.
 
 
Kezelési tapasztalatok:
  • A lekaszált növény új hajtásainak levélfelszíne csak töredéke a kaszálatlanénak, így ha ezeket permetezzük le, akkor a kezelési költség és a környezeti kockázat is sokkal kisebb.