Siskanádtippan (Calamagrostis epigeios)

 

A siskanádtippan őshonos növényfajunk. Főként száraz és félszáraz erdők vágásterületein gyakori. Emellett azonban a különféle gyepterületeken, a kisebb-nagyobb vízfolyások mentén is jellemző. Tömeges megjelenése a flóra átalakulását és a gerinctelen közösségek elszegényedését okozza.
 
 
Alkalmazott kezelési módszer:
 
1. Szárzúzás és kaszálás
  • A vizsgálati területen a szárzúzás és a kaszálások időpontja a földön fészkelő madárfajok (haris, sárga billegető, cigánycsuk, rozsdáscsuk, réti tücsökmadár, foltos nádiposzáta és a réti fülesbagoly) fiókáinak kirepüléséhez igazodott. Ennek megfelelően június végén illetve július hónapban történtek.
  • A szárzúzás 2 méter szélességben, kaszálás 3,1 és 6,2 méter szélességben, 5 cm-es tarlómagassággal, 6 km/ha haladási sebességgel történt.
 
Kezelési tapasztalatok:
  •  A kaszálás hatására a siskanád mennyisége csökkent kb. 60%-ról kb. 15-20%-ra (megjegyzendő, hogy a 2007-es évi aszály is csökkenést okozott, kezeléstől függetlenül).
  • Jelentősen csökkent az avar borítása (és vastagsága), így feltehetően jelentősen csökkent a siskanád kompetíciós hatása is. A 3. évre az avarborítás azért nőtt meg, mert az előző évi sarjú elhevert.
  • A gyep összborítása kissé megnőtt, magassága viszont csökkent. A réti fajok borítása jelentősen megnőtt, ugyanakkor a réti fajok fajszáma csak kissé lett magasabb.