« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésMocsarak és magassásosokHullámtéri rétekÜde rétekDomb- és hegyvidéki gyepekHegylábi kötött talajú gyepekNyílt homokpusztagyepekZárt homoki sztyeprétekAlföldi kötött talajú sztyeprétekSzikesekSzántóföldek és ültetvényekGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozása

Mikor természetbarát a gyepesítés?

A gyepesítés során évelő fűfélék által uralt lágyszárú növényzetet hozunk létre az előzőleg nem gyepes területen. A gyepesítendő parcellán korábban általában rendszeres mezőgazdasági művelés folyt. Előfordulhat, hogy a gyepesítés a mezőgazdasági parcellának csak egy részét érinti (pl. a füves mezsgye és a rovarteleltető bakhát létesítése, vagy az ültetvények sorközgyepesítése során). Ha a parcellán korábban is gyep volt, vagy pedig a parlagon hagyott szántón már gyepes jellegű növényzet jött létre, akkor gyepfelújítással lehet a gyepesedés folyamatát elősegíteni, vagy természetközeli gyepet kialakítani.

A gyepet létrehozhatjuk mezőgazdasági termelési célból, de egyre gyakrabban jelennek meg a természetvédelem célkitűzései is a gyepesítés során. Az agrár-környezetgazdálkodás keretein belül létrehozott gyeppel a cél alapvetően nem a gazdasági hozam maximalizálása (akár kaszálóként, akár legelőként hasznosítjuk), hanem az, hogy a hasznosítás mellett a tájba illő növényzet jöjjön létre. Ez többek között segítheti a természetvédelmi feladatok megvalósítását is, de egyúttal a fenntartható mezőgazdaság kialakításához is hozzájárulhat. A természetbarát gyepesítés során tehát figyelembe vesszük a táj ökológiai adottságait, és arra törekszünk, hogy az adott termőhelyen őshonos növényfajokból álló, a tájban egykor jellemző természetes füves növényzet jöjjön létre (sztyeprét, mocsárrét, láprét stb.). Gyeptelepítésről ebben az esetben csak tágabb értelemben beszélhetünk, mert a feladat az egykori természetes gyepállomány helyreállítása. A célunk kettős: egyrészt a termőhelynek megfelelő, az adott területen őshonos gyep rekonstrukciója, másrészt a természetes táj rehabilitációjának elősegítése. Ehhez nem kell feltétlenül telepíteni a gyepet, hanem más módszerek is szóba jöhetnek. Ezért inkább gyepesítésről beszélünk a gyeptelepítés helyett.

Mivel célunk nem a lehető legnagyobb hozamú gyep létrehozása, hanem egy ősi gyeptípus létrejöttének elősegítése, a gyepesítés során a mezőgazdasági és a technológiai szempontokon kívül ökológiai és természetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. A természetbarát gyepesítési alapelvek az alábbiak:

  1. Ha a felhagyott szántón már elkezdődött a természetközeli gyep kialakulása, és az inváziós gyomnövények nem uralkodtak el, akkor semmiképp ne szántsuk fel a parlagot. Ebben az esetben a gyeptelepítési (földhasználat váltás) célprogramok helyett lehetőség szerint inkább a gyepgazdálkodási célprogramokban vegyünk részt.
  2. Természetvédelmi szempontból elsősorban azokat a szántókat érdemes gyeppé alakítani, amelyek őshonos növényfajokban gazdag, természetközeli gyepekkel érintkeznek, és így hozzájárulhatunk a táj természetes élőhely-hálózatának helyreállításához. Ugyanakkor egybefüggő szántóföldi környezetben lévő táblákat is gyepesíthetünk, amellyel szigetszerű gyepfoltokat alakíthatunk ki vagy ilyeneket köthetünk össze, ezzel változatosabb (mozaikos) tájszerkezetet teremthetünk. A gyepesítés környezetvédelmi (talaj-, víz- és levegővédelmi) szempontból is fontos lehet, pl. élővizek vagy felszínalatti vízbázisok védőzónájában a fokozottabb vegyszer- és tápanyagterheléssel járó szántóföldi művelés kiváltására.
  3. Elsődlegesen a spontán gyepesedést kell lehetővé tenni, és csak akkor folyamodjunk az aktív gyeptelepítési eljárásokhoz, ha a spontán gyepesedésre nincs lehetőség.
  4. A természetközeli gyepállomány jellemző faji összetételének kialakulását gyorsíthatjuk a szénaterítés, vagy szénamurvás felülvetés módszerével. Ehhez a környék megegyező típusú gyepjén kaszált szénát használjuk fel.
  5. Magkeverékkel történő gyeptelepítést akkor végezzünk, ha ezáltal a kezdeti évek nagyfokú elgyomosodása, de még inkább a terület özöngyomokkal való elborítása megakadályozható. A magkeverék összetételét úgy kell meghatározni, hogy a kialakítandó gyepnemez alapot adjon a társulásalkotó természetes növényfajok beavatkozás nélküli betelepüléséhez.
  6. Lehetőleg hasonló élőhelyről gépi aratással (pl. megfelelő rostával rendelkező kombájnnal), gépi szénabetakarítással (pl. rendről begyűjtött szálas széna), vagy kis mennyiségnél kézzel gyűjtött magokat vessünk el. Ha nemzeti park igazgatóságtól szerezzük be a magokat, akkor az általa kiállított igazolással bizonyíthatjuk, hogy a gyeptelepítéshez szükséges vetőmag rendelkezésünkre állt. Ha erre nincs lehetőség, akkor kereskedelmi forgalomban kapható, a termőhelyhez illő magkeveréket használjunk (legalább a domináns fűfaj egyezzen meg, és legyen legnagyobb arányban a keverékben), és számlával igazoljuk a vetőmagok eredetét.
  7. Ne vessünk el tájidegen fajokból álló magkeveréket.
  8. Előfordulhat, hogy a gyep felújításra szorul, pl. ha a gyepnemez nem a termőhelynek megfelelő szerkezetű, és az őshonos állományalkotó fajok évek múltán is csak alárendelt szerepet játszanak benne. A gyepfelújítás során nem szabad ismét feltörni a gyepet, hanem magszórást, szénaterítést, vagy direktvetést alkalmazhatunk. A direktvetőgép közvetlenül a meglévő gyepnemezbe vagy parlagba, az optimális vetési mélységben helyezi el a fűmagot.
  9. Kerülendő a gyepesítések tápanyagutánpótlása, néhány esetet kivéve legtöbbször még a telepítés előtt sem szükséges szerves- vagy műtrágyázni, ami jelentősen ronthatja a természetes fajok betelepülési esélyeit.
  10. Ne használjunk növényvédőszert a gyepek kezelésénél. Gyomirtószer alkalmazása esetleg az inváziós gyomok nagyon erős fertőzése esetén lehet indokolt a telepítést megelőzően, vagy a kezelésnél foltszerűen. Magas Természeti Értékű Területen (MTÉT) ezt mindig előzetesen egyeztessük az illetékes nemzeti park igazgatósággal.
  11. Kerüljük a talajfelszínt és a gyepnemezt károsító beavatkozásokat (gyepszellőztetés, altalajlazítás, nedves talajon végzett fogasolás, boronálás).
  12. A kialakított gyepek többnyire rendszeres karbantartást igényelnek. Ez lehet fenntartó kaszálás, vagy kíméletes legeltetés, a kezdeti időszakban szárzúzás. A kaszálás vagy legeltetés során be kell tartani a célprogram előírásait, és fokozottan legyünk tekintettel a természetvédelmi szempontokra.

 

Mikor telepítsük, és mikor ne telepítsük a gyepet?

Az első szabály, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a még létező ősgyepek megmaradjanak, hiszen a gyepek mesterséges helyreállítása tökéletesen nem végrehajtható, nehéz és drága feladat (vagy nagyon hosszú időt vesz igénybe), melynek kimenetele sokszor bizonytalan. Ha egy korábbi szántón már elkezdődött a gyep spontán kialakulása, akkor megfontolandó, hogy újat telepítünk, vagy hagyjuk a természetes folyamatot tovább zajlani. Azonban soha ne szántsunk fel idős gyepesedő parlagot, amely már túljutott a kezdeti gyomosodási időszakon!

Azokon a kisebb-nagyobb kiterjedésű, vagy szigetszerűen elhelyezkedő szántóterületeken, amelyeket természetes-természetközeli gyepek vesznek körül, hagyni kell a természetes spontán szukcesszió akadálytalan lefolyását. A természet képes az adott lehetőségek között az optimális visszagyepesedés tökéletes megoldására. Ezeken a területeken a szántó/gyep átalakítás tehát már valójában megtörtént, tevékenységünkkel a gyomosodást kell meggátolni, és segíteni kell a minél jobb állapotú gyep kialakulását. Megfelelő karbantartással (kaszálással, szabályozott legeltetéssel, szárzúzással) ezekben az esetekben a felhagyott szántó a térségre jellemző fajkészletet mutató természetes gyep irányába kezd átalakulni. Mindent meg kell tenni az özöngyomok terjedésének megakadályozására!

Azokon a felhagyandó szántókon, ahol közelben nincsenek olyan természetközeli élőhelyek, amelyekről a természetes gyepalkotó növényfajok bejuthatnak, ott a termőhelyre jellemző magkeverékkel gyeptelepítést végzünk, vagy pedig a parlagon felülvetést, direktvetést alkalmazunk.

 

Mitől függ a gyepesítés sikere?

Csak akkor érdemes a gyeptelepítésbe belefogni, ha már tudjuk, hogy a helyi természeti adottságok mellett mi az a gyeptípus, amely létrehozását (visszaállítását) célul lehet kitűzni. Ehhez ismernünk kell a tájba illő "eredeti" és a jelenleg fenntartható gyep növényzeti típusát, a gyepet alkotó fajok ökológiai igényeit. A termőhelyi viszonyok, a talajtani, a klimatikus és a domborzati tulajdonságok, a szomszédos növényzet állapota, és a táji mintázat is jelentősen meghatározza a gyeptelepítés eredményességét. Ezen túl a talaj kihasználtságának mértéke és a talajban elfekvő életképes magbank összetétele és mennyisége is nagymértékben befolyásolja a gyepesítés sikerét. A gyepesítés kimenetele tehát a helyi feltételektől, valamint az alkalmazott módszerektől függően nagyon különböző lehet.

A gyepesítési programok hatékonysága érdekében földrajzi vagy tájhasználati régiónként pontosan kidolgozott kezelési elvek és módszerek alkalmazására van szükség. Fontos, hogy az előkészítő munkákban ökológusok, gyeptelepítési és természetvédelmi szakemberek is részt vegyenek, akik a helyszíni munkák irányításában, a helyi ökológiai problémák megoldásában és a kezelések eredményességének értékelésében is rendszeres segítséget nyújtanak majd. Már a gyepesítésre szánt parcella kiválasztása során is érdemes a területet jól ismerő szakemberek, így pl. a helyi természetvédelmi őrök tanácsait kikérni.

Egyetlen időpontban elvégzett magvetés még nem garantálja a telepítés sikerét. Mivel a cél egy természetközeli állapotú, lehetőleg sok őshonos növényfajt tartalmazó gyep kialakítása, ezért alapvető tényező a jellemző növények bejutása (bejuttatása) és fennmaradása. Természetvédelmi szempontból csak a Magyarországon termelt, őshonos (vagy hazánkban nemesített) gyepalkotó fajok vetőmagjának beszerezése indokolható. Mivel kereskedelmi forgalomban ma még nem kaphatók az egyes hazai termőhelyekhez megfelelő magkeverékek, de még egy univerzális „pannon szárazgyep” vetőmag keverék sem, ezért célszerű a magokat a megegyező típusú termőhelyen begyűjteni. Kisebb mennyiségben a kézi gyűjtés is szóba jöhet, nagyobb szükséglet esetén gépi aratással állítható elő a vetőmag. Konzultáljunk a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság szakembereivel, hogy hol vannak olyan gyepfoltok, ahonnan magokat gyűjthetünk. Még akkor is nagyon sokat jelent az ősgyepekről gyűjtött magok (vagy a kaszálék) kiszórása, ha nem tudunk nagy mennyiséget beszerezni.

A gyep fajkészlete és szerkezete idővel megváltozik, szerencsés esetben őshonos fajokban egyre gazdagabb lesz. Ne ragaszkodjunk a vetett fajok megtartásához, felújításához, ha azok a kialakuló gyepben természetközeli fajokra cserélődtek le. Az aprócsenkeszes magkeverékből vetett gyepek rövid időn belül kiritkulhatnak, de akkor lehetőség van az őshonos fajok betelepülésére. Ne felejtsük el, hogy a természetközeli gyepek kialakulás hosszú időt vesz igénybe: termőhelytől függően legkevesebb 5-10 év, de egyes esetekben akár több évtized is lehet. Ne próbáljuk intenzív technológiákkal a folyamatot sürgetni, de természetbarát módszerekkel segíthetjük a gyepesedést.

A kialakított gyepek általában rendszeres karbantartást igényelnek. Ha a telepített gyep nagyon kiritkult, lehetőség van a felújításra. A felülvetés során nem szabad ismét feltörni a gyepet, hanem alkalmazzuk a magszórást, a szénaterítést, esetleg a direktvetést. A gyep karbantartása során a kaszálást, a legeltetést és a pihentetési időt a vetés és a megmaradás sikerének, illetve az időjárásnak megfelelően kell megválasztani.

Milyen támogatások segíthetik a gyepesítést?

A gyepesítés konkrét célja lehet egy új gyepterület létrehozása, melyet később is gyepként használunk. Másrészt gyepesítéssel alakítjuk ki a továbbra is szántóként használt parcella szélére tervezett új mezsgyét, vagy a hasznos ízeltlábúak áttelelését és tavaszi visszatelepülését szolgáló rovarteleltető bakhát növényzetét. Cél lehet az ültetvények sorközgyepesítése is. Utóbbi esetekre az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretén belül az alábbi három "Nem termelő beruházás" támogatásai vehetők igénybe: füves mezsgye létesítése, rovarteleltető bakhát létesítése, valamint ültetvény sorközgyepesítése.

Ha egy teljes szántóterület természetközeli állapotú gyeppé történő átalakítását célozzuk meg, akkor mindenképpen hosszabb távra kell előre terveznünk. Miután a termőhely és a táj ökológiai adottságainak ismeretében kiválasztottuk a gyepesítendő parcellát, el kell dönteni, hogy milyen módszerrel segítsük a termőhelyhez illő gyeptípus kialakulását. Az elsődlegesen természetvédelmi célokat szolgáló gyepek kialakításához sok esetben nincs szükség a tényleges gyeptelepítésre (pl. feketére műveléses, teljes talajelőkészítést követő magvetésre). 

Az alábbiakban termőhelyenként csoportosítva mutatjuk be a különféle természetközeli gyepek telepítéséhez szükséges legfontosabb ismereteket. Először felsoroljuk a termőhelyekhez tartozó gyeptípusokat, majd a gyepesítéshez figyelembe veendő táji szempontokat foglaljuk össze (hol érdemes gyepesíteni). Ezek után számba vesszük, hogy a gyepesítés során milyen esetben kell inkább spontán folyamatokra hagyatkozni, és mikor érdemes magkeverékkel történő gyeptelepítést végrehajtani; utóbbi esetben felsoroljuk a vetéshez ajánlott fajokat. Az ismertetők végén kitérünk a kialakított gyep optimális kezelési módjaira, és a gyepesedés várható sebességére. A gyepes termőhelyek kialakítási lehetőségeinek tárgyalása után mutatjuk be a szántókon és ültevényeken végrehajtható "Nem termelő beruházások" gyepesítési módszereit.

Készítette: Margóczi Katalin, Bölöni János, Szitár Katalin, Bodonczi László, Illyés Eszter, Szabó Rebeka, Rédei Tamás, Molnár Zsolt, Biró Marianna, Tímár Gábor, Tóth Péter, Óvári Miklós, Horváth András, Máté András, Sipos Ferenc, Deák Balázs, Lontay László, Török Péter, Türke Ildikó Judit, Molnár Csaba, Fülöp Gyula