« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésMocsarak és magassásosokHullámtéri rétekÜde rétekDomb- és hegyvidéki gyepekHegylábi kötött talajú gyepekNyílt homokpusztagyepekZárt homoki sztyeprétekAlföldi kötött talajú sztyeprétekSzikesekSzántóföldek és ültetvényekGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozása

Kialakítandó élőhelyek: ürmöspuszta, cickórós puszta, szikes rét.

Hol érdemes gyepesíteni: szinte bárhol, ahol szikes a talaj. A táji környezet más termőhelyek gyepjeihez képest kevésbé hat erre a növényzeti típusra. Ha több választási lehetőség van, akkor azonban érdemes a nagyobb szikes foltokhoz kapcsolódóan, vagy a belső szikes zárványszántókon gyepesíteni. A szikes puszták nem szikes talajú magaslatain azonban nem szikeseket, hanem általában kötött talajú sztyepréteket lehet telepíteni (lásd ott).

Spontán gyepesítés lehetőségei: alapvetően a spontán gyepesedésre lehet hagyatkozni. Ha a talaj elég szikes, akkor az özönnövények nem tudnak megtelepedni, és a gyomok térhódítására sincs hosszabb távon lehetőség. A szikes gyepek és rétek domináns sótűrő fajai a szikes táj közeli élőhelyeiről bejuthatnak. A természeteshez hasonló gyepszerkezet a színező fajok hiányában is kialakulhat, e növények bejutását azonban a környék megfelelő élőhelyeiről gyűjtött magok vetésével, a szikes rétek esetén szénaterítéssel lehet elősegíteni.

Gyeptelepítés lehetőségei: megfelelő talajelőkészítést követően, a gyepek uralkodó fajait tartalmazó magkeverék őszi vetésével viszonylag gyorsan lehet a gyepet kialakítani. A magok lehetőleg az adott tájegységből származzanak, és egyes esetekben a szénaterítés is megfelelő módszer. A vetett gyep kezelésére mindenképpen szükség van: a réteket főként kaszálni kell, a száraz gyepeket pedig juhokkal legeltetni.

Mire kell különösen figyelni: ha a felszínnek mikrodomborzata van, nem szabad elsimítani.

Milyen fajokat vessünk: az állományalkotó fajok bejuttatására alkalmas módszer a vetés. Ilyen fajok szárazabb termőhelyen a sovány (veresnadrág) csenkesz, a karcsú perje, üdébb talajon az ecsetpázsit és a réti perje. Pillangósok vethetők, de számítani kell arra, hogy a szikes talajon gyorsan kikopnak. A magkeveréket kb. 25 kg/ha mennyiségben érdemes a területre vetni. Ha a vetett fűfajok idővel átadják helyüket más, a termőhelyre jellemző természetes fajnak, az a gyep természetes regenerációs folyamatának következménye, ezért újabb telepítéssel ne bolygassuk meg a már kialakult gyepet. A talajt trágyázni nem kell.

A gyep karbantartása: a gyepek elegendő fűhozam esetén kaszálhatók (szikes rétek), egyébként legeltetéssel tarthatók fenn. A túlhasználat és a sok éven át tartó alulhasználat gondot okozhat. Vetett gyep esetén az első egy-két évben tisztítókaszálás szükséges lehet, amelyet lehetőleg a dominánsabb gyomok magérlelése előtt kell elvégezni; a lekaszált növényzetet le kell hordani a területről. Ezt követően extenzív legeltetést alkalmazzunk.

Mire számíthatunk: 5 éven belül javuló állapotú a gyep, 10 év alatt nagyjából regenerálódik, bár a kísérő fajok még hiányozhatnak. Ha nem elég szikes a talaj, akkor fajszegény cickórós puszta vagy löszgyephez hasonló fajszegény állomány jön létre, amelyeknek természeti értékét nem a fajkészletük jelenti, hanem az, hogy jelenlétükkel a tájsebek begyógyulnak, területükön megszűnik az intenzív emberi hatás (vegyszerhasználat, közlekedés stb.).