« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésMocsarak és magassásosokHullámtéri rétekÜde rétekDomb- és hegyvidéki gyepekHegylábi kötött talajú gyepekNyílt homokpusztagyepekZárt homoki sztyeprétekAlföldi kötött talajú sztyeprétekSzikesekSzántóföldek és ültetvényekGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozása

Kialakítandó élőhelyek: nem nádas mocsarak, nem zsombékoló magassásrétek.

Hol érdemes gyepesíteni: megfelelő vízellátású helyeken, ahol a szomszédságban, vagy ugyanazon víztéri öblözeten belül természetközeli állapotú mocsarak, magassásosok élnek. A természetes magassásosok 1-2 éven át is elviselik a 30-90 cm mély állandó vízborítást, ennél tartósabb elárasztás esetén azonban elpusztulnak. Spontán terjedve benépesítik az 1-10 cm-es állandó vízborítású területeket. A harmatkásások 2 évig viselik el a 60-90 cm mély vizet, majd úszó szigeteket alkotnak, melyek később elpusztulnak.

Spontán gyepesítés lehetőségei: ha van a közelben magforrás, akkor megfelelő vízviszonyok esetén spontán kialakulnak; ebben az esetben nincs szükség magvetésre. A nem nádas mocsarak átmeneti, pionír jellegű társulások, melyek magas (legalább 60 cm-es) vízállás után szárazra (vagy közel szárazra) kerülő területeken gyorsan kialakulnak, majd nádasokká, gyékényesekké, magassásosokká alakulnak tovább.

Gyeptelepítés lehetőségei: ha nincs a felhagyandó szántóval azonos víztéren belül természetközeli állapotú mocsár vagy sásos, akkor magvetéssel kell gondoskodni a fajok bejutásáról. Mivel a megfelelő fajok magjai a kereskedelemben általában nem kaphatók, ezért azokról kaszálással vagy maggyűjtéssel lehet gondoskodni. A sások korai termésérlelése (május vége, június eleje) miatt a forrás állományokban történő kaszálás, majd a szénaterítés csak ritkán jöhet szóba. A sások esetén célszerűen a magokat kell összegyűjteni (kézi maggyűjtéssel), melyekből akár 3 kg/ha mennyiség is elegendő lehet (ideális esetben 5-10 kg/ha).

Mire kell különösen figyelni: a megfelelő vízviszonyok biztosítása alapvető fontosságú.

Milyen fajokat vessünk: vetni csak akkor kell, ha a fajok spontán módon nem tudnak betelepülni. Ilyenkor a megegyező típusú termőhelyről származó kaszálékkal vagy magokkal kell a telepítést elvégezni. A főbb állományalkotó fajok az alábbiak: vízi harmatkása, pántlikafű, mocsári sás, parti sás, rókasás.

A gyep karbantartása: Az özöngyomok (főként a gyalogakác, a magas és a kanadai aranyvessző) visszaszorítása céljából szükséges lehet a kaszálás. Hosszú (1/2-1 év) és magas (30-60 cm) vízborítás eredményeképpen az inváziós fajok erősen károsodnak, míg az élőhelyre jellemző fajok csak kissé szorulnak vissza. Előfordulhat, hogy a természetes folyamatok a nádasodás irányába terelik a gyepesedést. A nádassá való átalakulást marhával történő legeltetéssel és taposással lehet megakadályozni. Ha a gyepesedési folyamat során esetleg zsombéksásos állomány kezd kialakulni, kezelésként akkor is a marhával történő legeltetés javasolható.

Mire számíthatunk: mélyfekvésű szántók és kaszálók helyén rendszeres és hosszantartó, de sekély vízborítás esetén, jó magforrás közelében akár néhány év alatt is kialakulhatnak mocsári állományok. A magassásosok 6 év alatt elérhetik az 50-60%-os borítást.