« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozása

Hogyan megy végbe egy gyep kialakulása?

A felhagyott területek spontán begyepesedése egy ún. szukcessziós folyamat, amelynek során jellegzetes növényzeti típusok váltják egymást. Az első évben a szántóföldi gyomok szaporodnak fel, ezeket a ruderális élőhelyek (pl. zavart mezsgyék, utak, udvarok) növényei követik, majd fokozatosan megjelennek a természetes fajok és átveszik az uralmat. Először rendszerint gyep képződik, ami a termőhelytől függően becserjésedhet és továbbalakulhat az erdő irányába.

A gyomok jelenléte a gyepesedés elején törvényszerű. Nagyon különböző lehet azonban a gyomos időszak hossza és a gyomosodás mértéke. Gyeptelepítéssel és megfelelő gyepkezeléssel visszaszoríthatjuk a gyomokat, és lerövidíthetjük az általuk uralt időszakot. A vetett gyepek fajösszetétele és a fajok mennyiségi viszonyai még sikeres telepítés esetén sem maradnak állandóak. A vetett gyepben is megjelennek a gyomnövények és a természetes (az adott helyhez jobban alkalmazkodott) fajok. Mennyiségük idővel törvényszerűen nő, és fokozatosan (gyakran már 3-5 év után) átveszik a vezető szerepet. A vetett gyep idővel törvényszerűen, magától alakul természetközeli állapotú gyeppé, ám előfordulhat, hogy ezt a folyamatot valami meggátolja (pl. nem tudnak őshonos fajok betelepülni), és ekkor a vetett gyep elpusztul, vagy elgyomosodik.

A gyeptelepítésre kijelölt parcella talajától és a környező táj állapotától függően ugyanaz a gyeptelepítési technológia nagyon különböző eredményre vezet. A környezeti viszonyokhoz alkalmazkodott természetes növényzet sokfélesége arra figyelmeztet, hogy a gyeptelepítés technológiája nem uniformizálható. A természetes gyepesedés irányának és sebességének a sokfélesége pedig arra bizonyíték, hogy a gyeptelepítés sikere nem értékelhető egyetlen séma alapján, a helyi sajátságok figyelmen kívül hagyásával. Fontos tapasztalat az is, hogy a helyi ökológiai feltételekhez nem alkalmazkodott (pl. a nyugati országok lényegesen nedvesebb és tápanyagdúsabb viszonyaihoz nemesített), tájidegen fajokból, illetve külföldi nemesítésű vagy termeltetésű fajtákból álló gyep hazánk legtöbb területén csak nagy műtrágyadózisok és öntözés mellett létesíthető és tartható fenn, természetközelinek pedig egyáltalán nem nevezhető.

Kutatási eredményekre támaszkodva kijelenthető, hogy a természetes ökológiai folyamatok csak időlegesen, és csak nagy költséggel szoríthatók vissza. A természetes ökológiai folyamatokat kihasználva, azokból tanulva és azokra támaszkodva azonban jelentősen javítható az agrár-környezetvédelmi beavatkozás sikere és a támogatás felhasználásának hatékonysága. A természetes folyamatokból látható, hogy egy gyep kifejlődésének megvan a biológiai időszükséglete, ami termőhelyenként változó, legalább 5 év, de általában ennél jóval hosszabb idő. Ezt a támogatások kialakításánál, és az elvégzett tevékenységek értékelése során is figyelembe kell venni.

 

Miként áll elő egy jobb ökológiai állapot?

A gyepesítés és a gyepgazdálkodási módok hatékonysága mindig a helyi feltételeken múlik. Meghatározó tényező a felhagyott szántó mérete, termőhelyi adottságai, a korábbi művelés módja és időtartama, a gyepesítéshez választott eljárás, a szomszédos növényzet állapota stb. A felhagyás és a konkrét beavatkozások hatása először magán a telepített gyepen és a szomszédos élőhelyeken jelentkezik, de az ökológiai állapot javulása táji léptékben is jelentkezhet.

A gyepesítés és más természetkímélő gazdálkodás eredményeképpen azt várjuk, hogy növekedjen a természetközeli élőhelyek száma és kiterjedése, mérséklődjön az élőhelyek leromlottsága és az özönnövények terjedése. Táji léptékben csökkenjen a természetközeli élőhelyek szétdaraboltsága, és növekedjen közöttük az átjárhatóság.

A frissen felhagyott szántók gyepesítése azonban igen körültekintő munkát és hosszú időt vesz igénybe. A gyeptelepítés ökológiai szempontból csak akkor lehet sikeres, ha a fajgazdag gyepek kialakulásához vezető szukcessziós folyamatot a természetes gyepnövényzet fajainak betelepedése kíséri. Ezek a fajok a közvetlen szomszédságban jelenlévő természetes gyepnövényzetből érkeznek, vagy pedig (a nagy távolságokra is terjedni képes fajok esetében) a táj fajkészletéből származnak. A természetes gyepképződési folyamatok időigényét ismerve ez legkevesebb 5-10 évet vehet igénybe. Eközben gondos ápolási munkára, extenzív gyepkezelési gazdálkodásra van szükség, amelynek során figyelemmel kísérjük a bekövetkező változásokat, és az aktuális beavatkozásokat ezek ismeretében hajtjuk végre. Nem szabad elfelejteni, hogy bonyolult ökológiai rendszerekről, és nem egyszerű mechanikai szerkezetekről van szó, ezért a kezelések következménye mérnöki pontossággal soha nem számítható ki.