« Vissza
Spontn gyepesedsGyepestsGyepteleptsi mdszerekA teleptett gyep karbantartsa s monitorozsa

Miért fontosak a gyepek a fenntartható mezgazdaság számára?

 

A mezgazdasági tevékenység si formáira jellemz volt, hogy a megmvelt területet néhány év után (amikor a talaj kezdett kimerülni, a kártevk pedig kezdtek elszaporodni) felhagyták és egy szomszédos területet vettek mvelésbe. A felhagyott területeken az eredeti növényzet (erd vagy gyep) viszonylag gyorsan, emberi beavatkozás nélkül, spontán regenerálódott, helyreállt a talaj termékenysége, a kártevk létszáma csökkent. A felhagyott parcellák regenerációját nagymértékben segítette, hogy méretük kicsi volt, a közelben pedig olyan természetes és féltermészetes élhelyek (pl. legel erdk, füves gyümölcsösök, sgyepekkel borított mezsgyék) fordultak el, ahonnan a természetes növényzetre jellemz fajok képesek voltak visszatelepülni. A regeneráció sikeréhez hozzájárult az is, hogy a korabeli szántás nem volt „tökéletes”.

Napjaink fontos feladata a fenntartható mezgazdasági mvelési rendszerek kidolgozása. A történeti kutatások bizonyították, hogy évezredeken át fenntarthatóan mködött az a termelési rendszer, ahol a sokféle mvelési ág kisméret parcellákkal, térben keverten, idben cserélgetve, mozaikos formában fordult el. Ez a módszer hatékonyan és fenntarthatóan használja az ún. ökológiai szolgáltatásokat. Ezért biztonságos, és a legkevesebb küls hozzáadott anyagot és energiát igényli (pl. kevesebb mtrágyát és vegyszert, a gépekhez kevesebb gázolajat). Az agrár-környezetgazdálkodási programok fontos célkitzése, hogy segítsen helyreállítani azt a táji szerkezetet és azokat az élhely típusokat (pl. mezsgyéket, gyepeket), amelyek jótékony irányba változtatják és javítják egy terület ökológiai szolgáltatásait.

Egy egészségesen mköd kultúrtájban megfelel kiterjedésben és elrendezdésben – legalább 7-12%-ban, de bizonyos tájtípusokban ennél jóval nagyobb arányban – jelen kell lenni nem mvelt és nem beépített zöldfelületekbl, védterületekbl, élsövényekbl, erdsávokból, fasorokból és más természeti területekbl álló hálózatos rendszereknek (ún. biotóphálózatoknak). A természetes biotóphálózat védelmi és stabilitási funkciókat lát el, körülveszi a termelési és fogyasztási funkciójú térszerkezeti elemek szigeteit: ekkor azt mondjuk, hogy a térhasználat kiegyensúlyozott.

Magyarországon a mezgazdasági területek az ország teljes területének kétharmadát teszik ki. Ezek nagy része (a teljes terület több mint fele) szántó, kert, szl vagy gyümölcsös, és kb. 12 % a gyep. A hazai természetközeli élhelyek dönt hányada agrártájba ágyazott, ezért shonos fajaink és életközösségeink megrzése, a természet védelme csak a mezgazdasági tevékenységekkel összhangban valósítható meg. Ugyanakkor a mezgazdálkodás eredményét is dönt mértékben meghatározza a természeti erforrások állapota.

A nagy kiterjedés, intenzíven mvelt szántókkal közvetlenül érintkez természetközeli növényzetet alapveten a gyomosodás, az agresszív özönnövények és állati kártevk terjedése veszélyezteti. Táji léptékben pedig teljesen megsznhet bizonyos élhelyek, fajok fennmaradási esélye. Mindez leggyakrabban az élhelyek fragmentációjának a következménye, amelynek során a természetes élhelyek eredeti kiterjedésüknél jóval kisebb területrészekre esnek szét. Ezekben a kicsiny foltokban az eredetiekhez képest sokkal kevesebb faj maradhat fenn, és sokuk sorsa bizonytalanná válik. A fragmentáció (szétdarabolódás) szélsséges esetben az élhelyfoltok elszigeteldéséhez (izolációjához) vezet: az egymástól nagy távolságra került élhelyek között lehetetlenné válik számos éllény mozgása, vándorlása.

A fenti problémák mérséklésével a nem gyomos, természetközeli állapotúvá regenerálódott gyepfoltok igen fontos szerepet játszhatnak a természetvédelemben. A létrehozandó gyepek megteremthetik egy adott tájban a még meglév gyepfoltok összeköttetését, vándorlási útvonalat biztosítva az éllények számára („zöld folyosók”). Emellett nagyon sok hazai állat igényli a gyepekkel tarkított mozaikos tájat.

A felhagyott szántók helyén értékes élhelyek, természetközeli gyepek létrehozása kiemelt fontosságú feladat. Ezek hosszú távú fennmaradása esetén növekedhet a tájak fajgazdagsága, az élhelyek változatossága, a terület mozaikossága: létrejöhet egy ökológiailag jól mköd, s bár nem változatlan, de egyensúlyban lév táj. A gyepesítések végs soron hozzájárulhatnak az egészséges ökológiai állapot helyreállításához, a terület ökológiai szolgáltatásainak javulásához.

A létrehozott gyepes parcellák lehetvé teszik egyes ritka (akár védett) növény- és állatfajok megtelepedését, táplálkozását, utódnevelését, elsegítik túlélésüket. Az újonnan létesített gyepek védzónát jelenthetnek a különösen értékes, védett élhelyek körül. Fontos azonban az is, hogy a telepített gyepeken ne szaporodjanak el az özöngyomok (inváziós növények), mert ezáltal éppen a természetvédelem céljait akadályozhatják meg, és az emberi egészségre is károsak (pl. a parlagf). Ezért kell gondoskodni a telepített gyepek megfelel kezelésérl, hosszabb távú hasznosításáról is.