Jedlik nyos ProgramA gyepgazdlkods trtneti ttekintseA gyepgazdlkods eszkzei, gpeiAgresszv gyomKaszlsKzi kaszlsGpi kaszlsTermszetkml kaszls emberi feltteleiKaszls trbeli meneteNemkvnatos tzParlagterlet

 

Kézi kaszálás

 

A nagy területre kiterjed kézi kaszálás a hatásainak megismeréséhez, talán nem lesz haszontalan fként a fiatalabbak részére, ennek az egykor igen fáradtságos munkának a leírása.

A kézi kaszálás vizsgálati területünkön az 50-es 60-as években június közepén kezddött évenként változó idpontban, az idjárási viszonyoknak és a növényzet állapotának megfelelen. Voltak gyeptípusok, például a „meszes” azaz a lápi nyúlfarkfüves rét, melyeket csak aratás után augusztusban kaszálták. Az emlékezések szerint ez a fféle nagyon kivette a kasza élét, ugyanakkor a jószág igen szerette és jóval kevesebb kellett belle etetni. 1960-ban azt írja Szabó László Vilmos: ”Öreg kaszások emlékeibl tudom, hogy az egész rétet rendszeresen és teljesen lekaszálták, zsombikos mocsár csak az Ülkúton volt. Az üde, de nem vízállásos réten sok fürj, fogoly, haris, fácán fészket vágtak le, s minden évben elkerült túzok is.” Késbb a le nem kaszált területeket rendszeresen leégették.

A parasztgazdaságokban egyénileg, a Tsz szervezés után pedig –akik tudtak kaszálni- bejelentkezés alapján részes mvelésben kaszálták rétet. A rét minségétl függen ki-ki saját teherbírásának megfelelen „írathatott” kaszálót harmados, feles vissza harmados arányban. Ez azt jelentette, hogy mennyi volt belle a kaszásé, tehát harmada, fele, kétharmada, a többit pedig közösen szállították be a TSz telephelyére. A kaszálandó területet karókkal jelölték ki, s mindenképpen le kellett kaszálni. Meg volt szabva, hogy melyik táblát mikor kezdhetik kaszálni. A kaszálást kora hajnalban harmattal kezdték, hiszen ilyenkor volt könny levágni a növényzetet. Amikor már a nap belesütött a fbe, a harmat teljesen felszállt, a kaszálást abbahagyták, mert fleg az apróbb vagy keményebb fféléket, még a legélesebb kasza is inkább csak elfektette. A feljegyzések szerint 10-30 ember is kaszált egyidejleg egy-egy helyen, s a kaszások gumicsizmában sokszor vízben kaszáltak, lassú aprólépt haladásuk után jellegzetes ketts sávot hagytak hátra a vizes tarlóban. Egymás után lassan, de ütemes haladva vágták a növényzetet. A kézi kasza közeledése nagy zajhatással nem járt csak ütemes suhogás hallatszott a réten, s így az éllények nagy része nem érzékelte a közeli veszélyt. A madarak szinte az utolsó pillanatig lapultak fészkükön s a kaszások emiatt nagyon sok, de évenként ersen változó mennyiség madárfészket találtak és kaszáltak ki, s egy-egy szénacsomóval megjelölték, st letakarták a megtalált madárfészkeket, melyrl aztán beszámoltak a „Tanár Úrnak”.

 

De azóta nagyot változott a világ!

A különböz vágótechnológiájú gépi kaszatípusok élvilágra gyakorolt hatásainak f különbségeit mködés közben szemlélve, de még jobban videóra véve és lelassítva, valamint digitális fényképezgéppel készült pillanatfelvételeken láthatjuk meg. A videofelvételhez mindkét rotációs (korong, dob) géprl eltávolítottuk a védponyvát és a gép után haladva készítettünk felvételt. A videofelvételen nagyon jól látszik a legmarkánsabb különbség a két vágótechnológia (rotációs és vágókéses) között.