Jedlik nyos ProgramA gyepgazdlkods trtneti ttekintseA gyepgazdlkods eszkzei, gpeiKaszls eszkzei, gpeiHagyomnyos kzi kaszaGpi kaszkA forgats s gyjts eszkzeiA zldtakarmny kszts eszkzeiSzrzz gpekAgresszv gyomKaszlsNemkvnatos tzParlagterlet
GalriaFrum
FELHASZNLKNAK

Email:
Jelsz:
Regisztrci »

Hagyományos kézi kasza

 

Hosszú nyélre ersített vágóeszköz, melyet aratásnál és szénamunkánál használnak. A kasza a parasztgazdaságok legmegbecsültebb szerszáma volt, a kaszálás a legfontosabb paraszti munkák közé tartozott. Elsajátítása egykor a fiatal embereknél a felntté válás, a felntt munkásként való számbavétel feltétele volt. A jó kaszásnak tekintélye volt a paraszti társadalomban. A kasza ismerete, vásárlása (minség, forma, nagyság), beállítása (a penge nyélre szerelése), állagának megóvása és az élesítés tudománya szintén a kaszálás mesterségéhez tartozott. A jó kaszát tulajdonosa szerette, és személyes tárgyként féltve gondozta. A római kortól fokozatosan elterjedt a hosszú nyel kasza, mely jóval nagyobb teljesítményt biztosított a korábbi rövid kaszával szemben. Nyele és pengéje meghosszabbodott, a penge és a nyak hegyesszöget zárnak be, ami új vágástechnikát tett lehetvé. Míg a rövid kaszával végzett fvágás nem jelenthetett rendszeres rétgazdálkodást, a két kézzel tartott, hosszú nyel kasza a föld közelében majdnem teljesen párhuzamosan és egyenletesen vágta a füvet. Használata már bizonyos rétgazdálkodást, a füves terület tisztítását és gondozását tette lehetvé. Európai elterjedése összefügg a takarmányozó-istállózó állattartás térhódításával és a középkor végi (14–15. sz.) aratótechnikai forradalommal, ami a hosszú nyel kaszát aratószerszámmá tette.

 

A kasza élezése kétféle módon történt. A nagyobb feladatot és szakértelmet a kasza kalapálása jelentette. A kalapálást egy erre a célra magukkal vitt kis legtöbbször szilfából készült tuskón végezték, melynek sokszor volt egy leszúrócsapja, mellyel a földben rögzítették. A kis tuskó fels részét egy vaskarika, abroncs védte a széthasadástól. Ebbe a tuskóba volt beleütve a vasból készült üll, melyre a kasza pengéjét ráfektették és a csak erre a célra használt kalapács vékony végével a „smórjával” egyenletes ütésekkel elvékonyították, gondosan ügyelve arra, hogy ki ne „habosítsák” a pengét. A kalapács ütemes csattogása hozzátartozott a nyári rétek hangulatához. A másik élez eszköz a kaszak volt, melyet a fából, szaruból, vagy vasból készült tokmányban tartottak vízben. A kaszának még egy segédeszközét ismerjük térségünkbl ez pedig a galymó, melyet a kasza nyelére ersítettek a pengétl kiindulva egy negyed körív alakban. Elssorban gabonában használták, funkciója pedig a levágott növényzet összehúzása volt.