Jedlik Ányos ProgramA gyepgazdálkodás történeti áttekintéseA gyepgazdálkodás eszközei, gépeiKaszálás eszközei, gépeiHagyományos kézi kaszaGépi kaszákA forgatás és gyűjtés eszközeiA zöldtakarmány készítés eszközeiSzárzúzó gépek
GalériaFórum
FELHASZNÁLÓKNAK

Email:
Jelszó:
Regisztráció »

Hagyományos kézi kasza

 

Hosszú nyélre erősített vágóeszköz, melyet aratásnál és szénamunkánál használnak. A kasza a parasztgazdaságok legmegbecsültebb szerszáma volt, a kaszálás a legfontosabb paraszti munkák közé tartozott. Elsajátítása egykor a fiatal embereknél a felnőtté válás, a felnőtt munkásként való számbavétel feltétele volt. A jó kaszásnak tekintélye volt a paraszti társadalomban. A kasza ismerete, vásárlása (minőség, forma, nagyság), beállítása (a penge nyélre szerelése), állagának megóvása és az élesítés tudománya szintén a kaszálás mesterségéhez tartozott. A jó kaszát tulajdonosa szerette, és személyes tárgyként féltve gondozta. A római kortól fokozatosan elterjedt a hosszú nyelű kasza, mely jóval nagyobb teljesítményt biztosított a korábbi rövid kaszával szemben. Nyele és pengéje meghosszabbodott, a penge és a nyak hegyesszöget zárnak be, ami új vágástechnikát tett lehetővé. Míg a rövid kaszával végzett fűvágás nem jelenthetett rendszeres rétgazdálkodást, a két kézzel tartott, hosszú nyelű kasza a föld közelében majdnem teljesen párhuzamosan és egyenletesen vágta a füvet. Használata már bizonyos rétgazdálkodást, a füves terület tisztítását és gondozását tette lehetővé. Európai elterjedése összefügg a takarmányozó-istállózó állattartás térhódításával és a középkor végi (14–15. sz.) aratótechnikai forradalommal, ami a hosszú nyelű kaszát aratószerszámmá tette.

 

A kasza élezése kétféle módon történt. A nagyobb feladatot és szakértelmet a kasza kalapálása jelentette. A kalapálást egy erre a célra magukkal vitt kis legtöbbször szilfából készült tuskón végezték, melynek sokszor volt egy leszúrócsapja, mellyel a földben rögzítették. A kis tuskó felső részét egy vaskarika, abroncs védte a széthasadástól. Ebbe a tuskóba volt beleütve a vasból készült üllő, melyre a kasza pengéjét ráfektették és a csak erre a célra használt kalapács vékony végével a „smórjával” egyenletes ütésekkel elvékonyították, gondosan ügyelve arra, hogy ki ne „habosítsák” a pengét. A kalapács ütemes csattogása hozzátartozott a nyári rétek hangulatához. A másik élező eszköz a kaszakő volt, melyet a fából, szaruból, vagy vasból készült tokmányban tartottak vízben. A kaszának még egy segédeszközét ismerjük térségünkből ez pedig a galymó, melyet a kasza nyelére erősítettek a pengétől kiindulva egy negyed körív alakban. Elsősorban gabonában használták, funkciója pedig a levágott növényzet összehúzása volt.