Jedlik nyos ProgramBemutatkozsA kutats sznhelyeiZmolyi-medencePutnoki-dombsg, Nyugat-CserehtBkk-vidkSzatmr-BeregBorsodi MezsgBihari-skA gyepgazdlkods trtneti ttekintseA gyepgazdlkods eszkzei, gpeiAgresszv gyomKaszlsNemkvnatos tzParlagterlet
GalriaFrum
FELHASZNLKNAK

Email:
Jelsz:
Regisztrci »
Zmolyi-medence

A Zámolyi-medence a Vértes DK-i lábánál helyezkedik el Csákvár, Zámoly és Pátka község határában. A Vértesbl leszaladó vizek táplálta egykori tó vizét a Császár víz vezette tovább a Velencei-tóba. Ennek megfelelen a medence K-i oldalán fekv Csíkvarsai-réten és a Császár patak völgyében mozaikosan, a vízjárásnak megfelelen rétláp és réti talajok találhatók. A terület természeti gazdagságát mutatja, hogy jelents része az Országos Ökológiai Hálózatba tartozik, ill. Natura 2000 terület. A Csíkvarsai- rét kiemelten értékes élvilága miatt a Vértesi Natúrpark része, fokozott védelmet élvez. A 2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet alapján fontos Érzékeny Természeti Terület.

Növényvilág

A Zámolyi-medence fátlan társulásai közül a medence peremén, a legmagasabb térszíneken, a Mezföld löszhátakra jellemz vegetációjának maradványai figyelhetk meg. Alacsonyabb térszíneken, a medence északi részén, a Pogácsa legel területén, a Vértes hegylábi elterében dolomit lejtsztyepprét (Chrysopogono-Caricetum humilis) maradványok találhatók. A sztyepprétek kiemelked szépség védett virágos növényei a nagy egyedszámban él (40-50 ezer t) agárkosbor (Orchis morio), és a több tízezer töves állományt számláló poloskaszagú kosbor (O. coriophora), a vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), árvalányhaj fajok (Stipa pennata) és a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes).

Mélyebb térszínek felé haladva, a terület pangóvizes foltjain, az egykori tó helyén, ma láprétek találhatók. Mindkét típusuk, a nedves és a kiszáradó láprét is elfordul a területen. Az üde foltokban a védett lápi nyúlfarkf (Sesleria uliginosa) alkot társulást. A nedves láprétek harmadik f képviselje a csátés láprét (Schoenetum nigricantis) pompás virágos növények élhelye. A rét déli része felé a láprét szikesedését jelz zsiókás szikes mocsarakat (Bolboschoenetum maritimi) találunk. A gyepek egy részében is jellemz a szikesedés, amely jelenség látványos indikátora a helyenként tömegesen virágzó sziki szirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus). A kiszáradó vagy kékperjés láprétekben (Succiso-Molinietum caeruleae) az szi vérf (Sanguisorba officinalis), és a fest zsoltina (Serratula tinctoria) mellett nagy tömegben találunk orchideákat.

A Vértesbl és a Lovasberényi-hátról leszaladó csapadékvíz, valamint a Csíkvarsai-réttel szomszédos szántók dréncsöveibl érkez friss víz kiegyenlítettebb vízellátást biztosít a mocsárrét foltok számára is, amelyek legjelentsebb képviseli a tippanos rétek (Agrostetum albae). A dunántúli mocsárrétek karakterfaja a gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) csupán kicsiny foltokban állományalkotó. A mocsárrétek virágos növényei közül leglátványosabbak: az szi vérf (Sanguisorba officinalis), a boglárkák (Ranunculus sp.) és a gólyahír (Caltha palustris). Az élhely igazi különlegességét a védett fátyolos nszirom (Iris spuria) hatalmas (több tízezer töves) állományai, a védett mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. Palustris), valamint a hússzín ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a széles és a keskenylevel gyapjúsás (Eriphorum latifolium, angustifolium) állományok adják.

Állatvilág

Gerinctelenek

A Zámolyi-medencében a Csíkvarsai-réten található a fokozottan védett magyar tarsza (Isophya costata) -a kutatások (Szövényi Gerg) szerint eddig ismert- legnagyobb hazai állománya, mely endemikus egyenesszárnyú fajunk. A Nagy-tóréten és az Ülkúton populációja meglehetsen nagy és stabilnak tekinthet, amely miatt a terület természetvédelmi jelentsége kiemelked. A 2001. nyarán, a lepkekutatások során a Magyarországban csak kevés helyen és általában kis egyedszámban elforduló szürkésvörös földibagoly (Xestia sexstrigata) olyan stabil állományára bukkantak (László M. Gyula) az Ülkút környékén, amelyhez foghatót a kutatók hazánk más tájairól nem ismernek. A faj ragaszkodik a lápréthez, nem vándorlepke, ezért a csíkvarsai-réti nagy egyedszám a kutatók szerint felteheten a Zámolyi-medencében él jégkorszaki reliktum populációra utal, amely fennmaradását a Csíkvarsai-rét hosszú ideje fennálló viszonylagos si állapotának, és a megfelel mikroklimatikus viszonyoknak köszönheti.

Gerincesek

A Csíkvarsai-rét védett névadó halfaja a réti csík, állománya stabilnak mondható, ezen kívül megtalálható a fokozottan védett a lápi póc is. A kétéltek közül kiemelked egyedszámban fordul el a barna ásóbéka és a zöld levelibéka. A Zámolyi-medence fészkel madarai rendkívüli fajszámot és változatosságot mutatnak. A terület egyaránt kiemelked jelentség táplálkozási, fészkelési és vonulási szempontból is. Fészkelhelye többek között a parlagi sasnak, kerecsensólyomnak, rétisasnak, és a közelmúltban még a túzoknak is, az összes hazai guvatfélének, az összes tücsökmadárfajnak, bölömbikának, cigányrécének és vizes években alkalmilag az összes hazai vöcsök- és szerkfajnak. A Zámolyi-medence táplálkozó-helyként szolgál a parlagi sas, kerecsen, rétisas, kígyászölyv, fekete gólya fehér gólya gémfélék, vonuláskor rengeteg parti madár számára is.

A felsorolt különböz és ellentétes (száraz-nedves) ökológiai igény fajok együttes jelenléte valamint az, hogy egyes családokon belül az összes faj megtalálja az igényeinek megfelel élhelyet egy ilyen kis területen, azt mutatja, hogy a Zámolyi-medence rendkívül változatos. Kiemelked jelentség egyes keleti elterjedés fajok (parlagi sas, kerecsen, szalakóta, kék vércse, kis rgébics, fehérszárnyú szerk) dunántúli elfordulása. A védett emlsök közül a medencében található kisebb ürge populáció és a fokozottan védett vidra stabil állománya emelhet ki.