Jedlik Ányos ProgramBemutatkozásA kutatás színhelyeiZámolyi-medencePutnoki-dombság, Nyugat-CserehátBükk-vidékSzatmár-BeregBorsodi MezőségBihari-síkA gyepgazdálkodás történeti áttekintéseA gyepgazdálkodás eszközei, gépei
GalériaFórum
FELHASZNÁLÓKNAK

Email:
Jelszó:
Regisztráció »
Zámolyi-medence

A Zámolyi-medence a Vértes DK-i lábánál helyezkedik el Csákvár, Zámoly és Pátka község határában. A Vértesből leszaladó vizek táplálta egykori tó vizét a Császár víz vezette tovább a Velencei-tóba. Ennek megfelelően a medence K-i oldalán fekvő Csíkvarsai-réten és a Császár patak völgyében mozaikosan, a vízjárásnak megfelelően rétláp és réti talajok találhatók. A terület természeti gazdagságát mutatja, hogy jelentős része az Országos Ökológiai Hálózatba tartozik, ill. Natura 2000 terület. A Csíkvarsai- rét kiemelten értékes élővilága miatt a Vértesi Natúrpark része, fokozott védelmet élvez. A 2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet alapján fontos Érzékeny Természeti Terület.

Növényvilág

A Zámolyi-medence fátlan társulásai közül a medence peremén, a legmagasabb térszíneken, a Mezőföld löszhátakra jellemző vegetációjának maradványai figyelhetők meg. Alacsonyabb térszíneken, a medence északi részén, a Pogácsa legelő területén, a Vértes hegylábi előterében dolomit lejtősztyepprét (Chrysopogono-Caricetum humilis) maradványok találhatók. A sztyepprétek kiemelkedő szépségű védett virágos növényei a nagy egyedszámban élő (40-50 ezer tő) agárkosbor (Orchis morio), és a több tízezer töves állományt számláló poloskaszagú kosbor (O. coriophora), a vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), árvalányhaj fajok (Stipa pennata) és a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes).

Mélyebb térszínek felé haladva, a terület pangóvizes foltjain, az egykori tó helyén, ma láprétek találhatók. Mindkét típusuk, a nedves és a kiszáradó láprét is előfordul a területen. Az üde foltokban a védett lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa) alkot társulást. A nedves láprétek harmadik fő képviselője a csátés láprét (Schoenetum nigricantis) pompás virágos növények élőhelye. A rét déli része felé a láprét szikesedését jelző zsiókás szikes mocsarakat (Bolboschoenetum maritimi) találunk. A gyepek egy részében is jellemző a szikesedés, amely jelenség látványos indikátora a helyenként tömegesen virágzó sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus). A kiszáradó vagy kékperjés láprétekben (Succiso-Molinietum caeruleae) az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), és a festő zsoltina (Serratula tinctoria) mellett nagy tömegben találunk orchideákat.

A Vértesből és a Lovasberényi-hátról leszaladó csapadékvíz, valamint a Csíkvarsai-réttel szomszédos szántók dréncsöveiből érkező friss víz kiegyenlítettebb vízellátást biztosít a mocsárrét foltok számára is, amelyek legjelentősebb képviselői a tippanos rétek (Agrostetum albae). A dunántúli mocsárrétek karakterfaja a gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) csupán kicsiny foltokban állományalkotó. A mocsárrétek virágos növényei közül leglátványosabbak: az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), a boglárkák (Ranunculus sp.) és a gólyahír (Caltha palustris). Az élőhely igazi különlegességét a védett fátyolos nőszirom (Iris spuria) hatalmas (több tízezer töves) állományai, a védett mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. Palustris), valamint a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a széles és a keskenylevelű gyapjúsás (Eriphorum latifolium, angustifolium) állományok adják.

Állatvilág

Gerinctelenek

A Zámolyi-medencében a Csíkvarsai-réten található a fokozottan védett magyar tarsza (Isophya costata) -a kutatások (Szövényi Gergő) szerint eddig ismert- legnagyobb hazai állománya, mely endemikus egyenesszárnyú fajunk. A Nagy-tóréten és az Ülőkúton populációja meglehetősen nagy és stabilnak tekinthető, amely miatt a terület természetvédelmi jelentősége kiemelkedő. A 2001. nyarán, a lepkekutatások során a Magyarországban csak kevés helyen és általában kis egyedszámban előforduló szürkésvörös földibagoly (Xestia sexstrigata) olyan stabil állományára bukkantak (László M. Gyula) az Ülőkút környékén, amelyhez foghatót a kutatók hazánk más tájairól nem ismernek. A faj ragaszkodik a lápréthez, nem vándorlepke, ezért a csíkvarsai-réti nagy egyedszám a kutatók szerint feltehetően a Zámolyi-medencében élő jégkorszaki reliktum populációra utal, amely fennmaradását a Csíkvarsai-rét hosszú ideje fennálló viszonylagos ősi állapotának, és a megfelelő mikroklimatikus viszonyoknak köszönheti.

Gerincesek

A Csíkvarsai-rét védett névadó halfaja a réti csík, állománya stabilnak mondható, ezen kívül megtalálható a fokozottan védett a lápi póc is. A kétéltűek közül kiemelkedő egyedszámban fordul elő a barna ásóbéka és a zöld levelibéka. A Zámolyi-medence fészkelő madarai rendkívüli fajszámot és változatosságot mutatnak. A terület egyaránt kiemelkedő jelentőségű táplálkozási, fészkelési és vonulási szempontból is. Fészkelőhelye többek között a parlagi sasnak, kerecsensólyomnak, rétisasnak, és a közelmúltban még a túzoknak is, az összes hazai guvatfélének, az összes tücsökmadárfajnak, bölömbikának, cigányrécének és vizes években alkalmilag az összes hazai vöcsök- és szerkőfajnak. A Zámolyi-medence táplálkozó-helyként szolgál a parlagi sas, kerecsen, rétisas, kígyászölyv, fekete gólya fehér gólya gémfélék, vonuláskor rengeteg parti madár számára is.

A felsorolt különböző és ellentétes (száraz-nedves) ökológiai igényű fajok együttes jelenléte valamint az, hogy egyes családokon belül az összes faj megtalálja az igényeinek megfelelő élőhelyet egy ilyen kis területen, azt mutatja, hogy a Zámolyi-medence rendkívül változatos. Kiemelkedő jelentőségű egyes keleti elterjedésű fajok (parlagi sas, kerecsen, szalakóta, kék vércse, kis őrgébics, fehérszárnyú szerkő) dunántúli előfordulása. A védett emlősök közül a medencében található kisebb ürge populáció és a fokozottan védett vidra stabil állománya emelhető ki.