Jedlik nyos ProgramBemutatkozsA kutats sznhelyeiZmolyi-medencePutnoki-dombsg, Nyugat-CserehtBkk-vidkSzatmr-BeregBorsodi MezsgBihari-skA gyepgazdlkods trtneti ttekintseA gyepgazdlkods eszkzei, gpeiAgresszv gyomKaszlsNemkvnatos tzParlagterlet
GalriaFrum
FELHASZNLKNAK

Email:
Jelsz:
Regisztrci »
Bihari-sk

A kutatási programban vizsgált területek a Berettyó-Krösvidéken találhatók a Bihari-sík Tájvédelmi Körzetben. Növényföldrajzilag a Pannóniai flóratartomány (Pannonicum) Alföldi flóravidékéhez (Eupannonicum) tartozó Kiskalota (vagyis a szkebb értelemben vett Bihari-sík) kistáj részei. A térség a földtörténeti pleisztocénban és óholocénban a Tiszántúl nagy víz- és üledékgyjtje volt. A több irányból és különböz távolságról érkezett hordalék vastagsága eléri a 200 m-t, benne finom és durva rétegek váltakoznak. A Bihari-sík a Sebes-Krös hordalékkúpja. Durva kavicsos, murvás, homokos üledékanyaga a felszínhez közeledve egyre finomabb, és a fels 4-6 m-es rétegsora már óholocén löszös iszap, sok szikes folttal.

A 19. századi folyószabályozásokat követen az állandó vagy idszakos állóvizek száma jelentsen lecsökkent és ma már egykori árterek, folyó menti hátak, medrek, alacsony ármentes síkságok uralják a táj képét. Az uralkodó talajtípus a mezgazdálkodásra alkalmatlan réti szolonyec.

Az évi átlagos csapadékösszeg 530 mm körüli, kontinentális csapadékviszonyokkal: az éles maximum júniusban jelentkezik 65-75 mm körüli havi összegekkel, míg legkevesebb csapadékot januárban kap (26-33 mm). A nyári csapadékmennyiség jelents része gyakran heves zivatarok formájában, rövid id alatt hullik le. Az évi középhmérséklet 10,2-10,4 ºC. Tele - a szkös csapadék miatt - a hideg ellenére hóban szegény. A hótakaró vastagságának átlaga csak 16-17 cm. Az uralkodó szélirány északkeleti és többnyire felhoszlató hatású. Az átlagos szélsebesség 2,5 és 3,0 m/s között változik. A napsütéses órák száma 1910-2000 óra.

Levegje fként a keleti, vízfolyásokban és nedvesebb területekben bvelked részén párában gazdag, az évi átlagos páranyomás itt a legnagyobb hazánkban.

A vizsgált területek a bihari tájra legjellemzbb élhelyek: mozaikos formában elhelyezked löszös és szikes gyepek. Ezek egésze a Bihar különleges madárvédelmi területként, egy részük a Kaba-Földesi gyepek kiemelt jelentség természet-megrzési területként a Natura 2000 hálózat része.

Három éven keresztül 10 mintavételi területen vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a Bihari-síkra jellemz gyepgazdálkodási módokat a Kálló-háti és Andaházi élhelyeken. 

  • Visszagyepesed szántók: Az shonos növényfajokból álló gyepek közelsége, a kaszálás, a legeltetés gyorsítja meg az elsként megteleped gyomfajok visszaszorítását és a gyepesedés folyamatát. A mélyebb fekvés részeken, nedves idszakban megjelent a védett pocsolya-látonya (Elatine alsinastrum) és a ritka, endemikus magyar látonya (Elatine hunagrica). Számos énekes madárfaj és a megritkult fogoly (Perdix perdix) is otthonra talált ezeken az élhelyeken. Kiemelten fontos a felhagyott szántók kaszálása a kék vércse (Falco vespertinus) telepek közelében.
     
  • Legeltetett gyepek: A lovakkal, bivalycsordával és juhnyájjal legeltetett gyepek mutatják a legnagyobb élhelyi változatosságot és fajgazdagságot. Ritka, jó állapotú szikeseket jellemz futóbogárfajok kerültek el (Harpalus albanicus, Brachinus bipustulatus). Megfelel táplálkozó-, ill. fészkelhelyei a kis rgébicsnek (Lanius minor), a szalakótának (Coracias garrulus), parlagi pityernek (Anthus campestris). A közeli vizes élhely parti madarai is nagy számban keresték fel táplálékért a rövid füv gyepeket: nagy pólingok (Numenius arquata), kis pólingok (Numenius phaeopus), pajzsos cankók (Philomachus pugnax), piroslábú cankók (Tringa totanus) és bíbicek (Vanellus vanellus). A 2008-as évben pedig a kopár szikes puszták fészkel faja egy pár széki lile (Charadrius alexandrinus) rakta le tojásait. A bivallyal legeltetett területen a folyamatos taposás és igen ers rágás együttesen a gyep felnyílását és erteljes átalakulását okozta, amelyben a nyílt szikes gyepek fajai jelentek meg tömegesen: sziki útif (Plantago maritima), erdélyi útif (Plantago schwarzenbergiana), bárányparéj (Camphorosma annua), a természetességi érték csökkenése nélkül.
     
  • Kaszálók: A legeltetés mellett a kaszálás szerepe is kulcsfontosságú a gyepterületek fenntartásában. A kaszálás során és azt követen a rövid füv gyepben táplálkozó madarak tömegei jelennek meg: kék vércse (Falco vespertinus), fehér gólya (Ciconia ciconia), seregély (Sturnus vulgaris), bíbic (Vanellus vanellus), nagy póling (Numenius arquata), csóka (Corvus monedula), vetési varjú (Corvus frugilegus), búbosbanka (Upupa epops).
     
  • Kezeletlen (kontroll) terület: A legeltetés, kaszálás hiánya néhány év alatt az elhalt szerves anyag felhalmozódásához, a terület becserjésedéséhez vezet. A szikes puszták jellegzetes madárfajai csak ritkán keresik fel ezeket az élhelyeket. A botanikai értékek azonban jelentsek lehetnek és a védett növényekhez kötd, rajtuk táplálkozó rovarfajok is nagy számban fordulnak el. Az elvégzend kezeléseket a növények virágzásához kell igazítani: sziki szirózsa (Aster tripolium), sziki kocsord (Peucedanum officinalis), magyar sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungaricum).