Jedlik Ányos ProgramBemutatkozásA kutatás színhelyeiZámolyi-medencePutnoki-dombság, Nyugat-CserehátBükk-vidékSzatmár-BeregBorsodi MezőségBihari-síkA gyepgazdálkodás történeti áttekintéseA gyepgazdálkodás eszközei, gépei
GalériaFórum
FELHASZNÁLÓKNAK

Email:
Jelszó:
Regisztráció »
Borsodi Mezőség

 

  1. Tiszabábolna: Szilpusztai-rét

    A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben, egy ősi Tisza-meder (Montáj-) belső öblében, a Szilpusztai erdőre merőleges elhelyezkedésű övzátonyokon kialakult élőhely. A zátonyok közötti mélyedések jellemző növénytársulásai a magassásosok (Caricetum acutiformis-ripariae) és a nádas mocsarak (Scirpo-Phragmitetum). A zátonyok értékes reliktum társulása a sziki erdei rét (Peucedano-Asteretum), amelyet helyenként ürmös szikes puszta (Artemisio-Festucetum pseudovinae) vált fel. Magas fekvése miatt a középkorban innen az erdőt kivágták, annak területét szántották, majd a XX. Században újra erdősítették, javarészt tájidegen akácerdőkkel. A rossz termőképességű területeket –a korábbi tisztások területével egybe használva- kaszálták, legeltették. Az 1990-es évek elejétől itt előbb a legeltetést, majd a kaszálást is beszüntették. Az élőhely degradációja ennek következtében megindult. Említést érdemel a terület sziki kocsord (Peucedanum officinale) állománya, és az ezen élő nagy sziki bagoly lepke előfordulása.
     
  2. Tiszabábolna: Kelemenes

    A Tisza hullámterében elhelyezkedő övzátonyokon elhelyezkedő ártéri kaszálórét, amelyet a Tisza-tó építésekor az új gáttal keresztben kettévágtak. Jellemző természetes növénytársulásai a magassásosok (Caricetum acutiformis-ripariae) a sziki erdei rét (Peucedano-Asteretum), amelyet helyenként ürmös szikes puszta (Artemisio-Festucetum pseudovinae) vált fel, amelyre leginkább a sóvirág erőteljes tövei hívják fel a figyelmet. Az 1998-al kezdődő néhány árvízben gazdag év következtében a gyalogakác szinte 100%-os felszínborítást ért el a program kezdetére. A terület nagy részét a XX. század közepén felszántották, főleg kertészeti kultúrákat termesztettek itt. A Tisza-tó 1970-es években történt kialakítása során a területet a vízügy tározótér céljaira kisajátította, így a szántóföldi művelés megszűnt. Gyepgazdálkodásra tértek át, mellyel az 1990-es évek közepén hagytak fel.
     
  3. Tiszalúc: Kis-Horgoló

    A Tisza hajdani árterén kialakult öreg botolófüzekkel tarkított ártéri kaszálórét. Jellemző társulások az ecsetpázsitos rétek (Agrostio-Alopecuretum pratensis) illetve a fehértippanos rétek (Agrostetum albae) és a magassásosok (Caricetum acutiformis-ripariae). A kaszálás elmaradása következtében a program megkezdéséig a rekettyefűz (Salix cinerea) és a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) rohamos terjedése volt észlelhető.
     
  4. Tiszalúc: Emberes

    A Tisza hajdani árterén kialakult öreg botolófüzekkel, és hazai nyár (Populus sp.) csoportokkal tarkított ártéri kaszálórét. Jellemző társulások az ecsetpázsitos rétek (Agrostio-Alopecuretum pratensis), illetve a fehértippanos rétek (Agrostetum albae) és a magassásosok (Caricetum acutiformis-ripariae). A kaszálás elmaradása következtében a program megkezdéséig a rekettyefűz (Salix cinerea) és az óriás aranyvessző (Solidago gigantea) rohamos terjedése volt észlelhető.


     
  5. Tiszalúc: Ökörfűz

    A Tisza hajdani árterén kialakult öreg botolófüzekkel tarkított ártéri kaszálórét. Jellemző társulások az ecsetpázsitos rétek (Agrostio-Alopecuretum pratensis) a réti csenkeszes rétek (Festucetum pratensis), illetve a fehértippanos rétek (Agrostetum albae) és a magassásosok (Caricetum acutiformis-ripariae). A kaszálás elmaradása következtében a program megkezdéséig a rekettyefűz (Salix cinerea) és az óriás aranyvessző (Solidago gigantea) terjedése volt észlelhető.

     
  6. Kesznyéten: Aranyfüzes

    A Tisza hajdani árterén kialakult öreg botolófüzekkel tarkított ártéri kaszálórét. Jellemző eredeti társulásai az ecsetpázsitos rétek (Agrostio-Alopecuretum pratensis) a réti csenkeszes rétek (Festucetum pratensis). A területet az 1980-as években felszántották, majd művelését a tsz. tönkremenetele során felszántva felhagyták. Az így kialakult gyomtársulás felszínében évről évre jelentős túráskárt okoztak a vaddisznók. A szántás és a túrások nyomainak eltüntetése céljából a terület elmunkálásra és lucernával bevetésre került. A program célja az évi négyszeri kaszálás hatására visszatelepülő eredeti vegetáció figyelemmel kísérése volt, mint a parlagterületek rehabilitációja egyik módszerének kidolgozása.