Jedlik Ányos ProgramBemutatkozásA kutatás színhelyeiZámolyi-medencePutnoki-dombság, Nyugat-CserehátBükk-vidékSzatmár-BeregBorsodi MezőségBihari-síkA gyepgazdálkodás történeti áttekintéseA gyepgazdálkodás eszközei, gépei
GalériaFórum
FELHASZNÁLÓKNAK

Email:
Jelszó:
Regisztráció »
Putnoki-dombság, Nyugat-Cserehát

A vizsgálati területek többsége a Putnoki-dombság területén helyezkedik el, mely kistáj 200-400 m átlagmagasságú, D-i, DK-i csapású völgyekkel felszabdalt medence-dombság. A területeket harmadidőszaki üledékeken képződött, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, a mélyebben fekvő részeken réti talajok borítják. A dombság növényföldrajzilag a Pannóniai flóratartomány Északi-középhegység flóravidékének Tornense flórajárásába tartozik. A kutatási helyszínek többsége olyan korábban kaszált terület, melyek művelését felhagyták (Gömörszőlős: Csató-, Pozsok-vgy.). Itt a folyamatos eutrofizáció eredményeként a korábbi láp- és mocsárrétek nádasodása és cserjésedése jellemző. Természetes növényzetüket nem zsombékoló magassásosok, bokorfüzesek, nádasok képezik, de széleslevelű gyapjúsásas láprétfoltokat is találni. Jellemző fajok a Carex gracilis, C. acutiformis, C. panicea, Cirsium canum, Lythrum salicaria. Többfelé előforduló védett faj a Sonchus palustris, az Eriophorum latifolium és az Inula helenium, melyek mellett értékes faj a nem védett C. flacca és a C. nigra is. A vizsgált területek másik csoportjába a korábban főként legelőként használt területek tartoznak (Gömörszőlős: Alsó-rét, Kelemér: Egres-kút, Buda-vgy, Szuhafő: Latrány-vgy.). Ezek növényzetének jelentős része mára összefüggő nádassá alakult, melyeket kisebb kiterjedésű magassásos, valamint degradált mocsárrét foltok tarkítanak. Jellemző fajai ezeknek az élőhelyeknek a Phragmites australis, C. acutiformis, Caltha palutris, Galium aparine, Cirsium canum, Salix cinerea, míg védett fajai az I. helenium és a S. palustris. További élőhelytípus a hajdani kaszált gyepből kialakult parlagterület, melyen 6-8 éve szántóföldi műveléssel próbálkoztak. Ezek jelenlegi állapota üde kaszálórét, jelentős mértékű gyomosodással.

A vizsgált élőhelyek másik része a Nyugat-Cserehát területén helyezkedik el, mely kistáj hazánk legészakibb dombvidéke. A kistájat hegyvidékek övezik, azonban délre, az Alföld felé nyitott, ezért valójában medence-dombság. A kistájat nagyobb részben harmadidőszaki agyagos üledéken képződött agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják, a patakvölgyekben öntés-réti talajok jellemzőek. A vizsgálati helyszínek Abod községtől észak-keletre húzódó patakvölgyben helyezkedtek el, ahol főleg felhagyott kaszálókat és legelőterületeket találunk. Jelentős kiterjedésű, értékes sédbúzás mocsárréteket találni itt, kisebb magassásos foltokkal és regenerálódó parlagterületekkel, valamint patakmenti magaskórósokkal. A területen általánosan elterjedt, helyenként tömeges a Sanguisorba officinalis. Értékes védett faj a Polygonum bistorta. Kisebb részen magassásos és bokorfüzes, míg a felhagyott szántókon különböző fejlődési stádiumú gyomos, regenerálódó területek jelentek meg. A terület védett növényfaja a Sonchus palustris.

A vizsgálatai területek jelentős része nagyon értékes lepke-élőhely. A kutatási területekről a hasonló jellegű hazai élőhelyek lepkefajainak kb. 80 %-a került elő. A fajok legnagyobb része a hazai jobb állapotú mocsár- és láprétek, esetleg ezek szegélyének, magaskórós társulásainak jellemző állata. Lepidopterológiailag az abodi láprétek tűnnek a legértékesebbnek. Kiemelkedő jelentőségű a Diachrysia zosimi jelenléte, melynek az abodi lápréteken az egyik leggazdagabb hazai populációja él. A faj rendkívül veszélyeztetett, még megmaradt állományai fennmaradás határán vannak. Az Archanara neurica Európa és hazánk legnagyobb mocsár - és lápvidékeinek ritkasága, mely Gömörszőlősön került elő. További kiemelkedő védett érték a Maculinea teleius, mely csak az abodi lápréteken került elő, ill. a Maculinea nausithous melynek az abodi az egyetlen Dunától keletre ismert populációja a Kárpát-medencében. Rendkívül lokális elterjedésű az Eumedonia eumedon is, amely Szuhafőn, elláposodó területen találtunk. A területeken mindenütt – bár változó gyakorisággal – él a szintén védett, láp- és mocsárrétekhez ragaszkodó Lycaena dispar és Brenthis ino is. A vizsgálati területek Orthopterái között kiemelkedő érték a Ruspolia nitidula, mely a nedves élőhelyen, vagy azok határán él, és a Kárpát-medencétől északabbra már nem fordul elő. Jelentős érték még a Conocephalus discolor, C. dorsalis, Chrysochraon dispar, Stethophyma grossum, Mecostethus (Parapleurus) alliaceus , Chorthippus montanus, melyek mindenütt csak jó állapotú élőhelyeken fordulnak elő. Puhatestűek között a Vertigo angustior érdemel említést, mely az állandóan nedves, meszesebb alapkőzetű réteket, mocsarakat, lápokat kedveli. Gerincesek között a fokozottan védett Crex crex a legnagyobb érték, mely egyes években nagy egyedszámban költ. A kezelési kísérletek fő célja a gyomfajok kiszorítása és fajgazdag üde gyepek kialakítása volt.