Jedlik nyos ProgramA gyepgazdlkods trtneti ttekintseA gyepgazdlkods eszkzei, gpeiAgresszv gyomKaszlsNemkvnatos tzA tzek hatsainak hazai s nemzetkzi ttekintseA tzek hatsainak vizsglata skvidki szraz s skvidki nedves gyepterleteken A tzek hatsainak vizsglata dombvidki gyepterleteken A nappali lepke felmrs eredmnyei rtkels s termszetvdelmi kezelsi javaslatokTzvdelmi szablyoksszefoglalsParlagterlet

A tüzek hatásainak vizsgálata dombvidéki gyepterületeken

 

A tzesetek napjainkban tapasztalt gyakorisága mellett a növényborítás nélkül maradt meredek felszíneken megn a talaj lepusztulása, és a kutatási eredmények szerint hosszútávon megn a talajok tápanyagvesztesége is. A növényborítás nélkül maradt sötét felszín napsütés hatására sokkal jobban felmelegszik és hamarabb kiszárad. Jelentsen átalakulhat a vegetáció összetétele is, mely gyakran gyomfajok megjelenésével jár. A törzsek és a lombkorona gyulladását okozó erdtüzek a fák pusztulása miatt minden esetben óriási károkat eredményeznek. A fenyfélékre jellemz hogy magas illóolaj és gyantatartalmuk miatt igen könnyen meggyulladnak, gyorsan égnek és még gyorsabban terjesztik, viszik a tüzet. Eltéren a lombos fafajok nedvességtartalmától, a fenyé nem párolog el, hanem a tz hatására tágul, feszíti a kambium a kéreg szövetét. A kéreg megrepedezik, és az ezáltal létrejöv forró gyantafolyás ersen táplálja az égést, hséget fokozó hatása elidézi a fa gyors elégését és azonnali pusztulását.

A lombos fákból álló erdkben nagyobb hséget bír el a kambium és a kéregszövet, ezért ezekkel a fákkal borított erdkben a tz terjedése is lassabb, valamint az oltás is könnyebb. Nagy gondot jelent a tz megfékezése szempontjából a föld alatti tzegtüzek kialakulása, mert ezek az oltás során folyamatosan fel-fel lángolhatnak a leveg mozgásának és az izzást segít folyamatok közrejátszásának segítségével. Ezekben az esetekben az oltott vonalon többször vissza kell menniük a tzoltást végzknek és ellenrizni a lehetséges újbóli gyulladásokat, ami többször napokig is eltarthat. Az aljnövényzet égésekor a tz terjedési sebessége minden irányban más és más lehet. Függ az éghet anyagok, növényzet nedvességtartalmától, elhelyezkedésétl, de legfképpen a szél erejétl és irányától. Az avar- és parlagtz normál körülmények között általában, percenként 15-25 négyzetméter területre terjed át.

Az ismétld tüzek a rovarvilágra egyértelmen károsak. A károk mértéke azonban nagyban függ attól, hogy milyen idszakban, és milyen növénytársulásban történnek a tüzek. Legkisebb károkat természetesen a télvégi, rövidfüv gyepekben bekövetkez tüzek okozzák. Ekkor a talaj még hideg, a kevés szerves anyag égésébl pedig kevés hmennyiség keletkezik. A felfelé szálló h és a lángok azonban ekkor is millió számra pusztítják el a lágyszárúakban áttelelt lárvákat (pl. cincérek, szitkárok, légyfélék). Továbbá negatívan érintettek a lágyszárúakon telel rovartojások, pl. a védett imádkozó sáska (Mantis religiosa) petetokjai. Sok nappali lepke bábja is ezekre a növényekre tapad, melyek szintén nagy számban válnak a tz martalékává. A gyújtogatások hatására pusztult ki nagy valószínség szerint az országból csaknem mindenhonnan a csonkaszárnyú medvelepke (Ocnogyna parasita), melynek röpképtelen nstényei március végén jönnek el, ill. a díszes medvelepke (Arctia festiva), amelynek áttelelt hernyói ugyancsak ekkor jönnek el. A gyepekben elforduló korai tüzeket a talajban áttelelt lárvák, bábok nagyobb része túléli, de szerencsés esetben a talaj felszínén gyorsan végigfutó lángoknak is lehetnek túléli. Magasfüv gyeptársulásokban és cserjésekben sokkal nagyobb a kártétel, hiszen nagyobbak a lángok és a keletkez hmennyiség is. Egy áprilisi, már mozgalmas rovarélet során egy ilyen élhelyen bekövetkez tz hatására sok-sok millió rovar ég el. A keletkez nagy hmennyiség miatt a talajban csak a 2 –3 cm-nél mélyebben lév fejldési alakok a túlélk, a talaj színén és a növényzeten élk közül minden elpusztul. Nagy veszélyt jelent ez például a védett, vörös könyves farkasalma lepke (Zerynthia polyxena) bábjaira, a magyar téliaraszoló (Erannis ankeraria) szárnyatlan nstényeire, de a kardos lepkének (Iphiclides podalirius) a bokrok magasabb ágaira szövedékkel rögzített bábjaira is. A kökénybokrok tövénél a növényzeten, vagy az alsó ágakon áttelelt éjjelei kispávaszem (Eudia pavonia) gubói elég szilárdak, így többnyire nem égnek el teljesen. Bennük a bábok azonban már egy kisebb megperzseldéstl is elpusztulnak.

Az erdtüzek általában a legkárosabbak, mivel a területen nagyon gazdag az erdei rovarvilág. Itt van a legtöbb szerves anyag, így itt a legnagyobb a hhatás mértéke. Egy erdtz során az avarban, a lágyszárúakon és a fák törzsén él rovarok mind elpusztulnak, st, ha nagyon átmelegszik a fák kérge, akkor a kéreg alatt él cincérlárvák is. Gyakran elfordul, hogy a fák törzsei is kiégnek, akkor a fatestben él rovarok és lárváik (pl. cincérek, szarvasbogarak és egyéb lemezescsápú bogarak) is megsemmisülnek. A nagy hhatás miatt a talaj mikrofaunája (pl. a páncélosatkák) is elpusztul, st akár a humusz is kiéghet. A tz különösen káros akkor, ha intenzív vegetációs idszak alatt, pl. kés tavasszal vagy nyáron következik be.

Ekkorra a talajban áttelelt fejldési alakok nagyobb része már elbújt, a peték és bábok zöme is kikelt. Az erdkben a gerinces állatokra is negatív hatással lehetnek az égetések: különösen a békák, a gyíkok és a kígyók esnek gyakran áldozatul. A madarak elrepülnek a lángok ell, fészkeik, tojásaik és fiókáik azonban költési idszakban elpusztulnak.

A kiégett területek regenerációja attól függ, hogy a tz milyen növénytársulásban és mikor következett be. Leggyorsabb természetesen a gyepek esetében, erdknél az ismétld tüzek miatt nem is tud felújulni, így az erds, bokros területek csökkenése miatt nagyon sok faj veszíti el élhelyét.

A tüzek a növényzethez hasonlóan, az állatvilágot is átalakítják. A sziklagyepekben, sztyepplejtkön rendszeresen ismétld tüzek hatására a bogarak, az egyenesszárnyúak (szöcskék, sáskák) és a legtöbb kétszik növényhez kötd rovarfaj eltnik. Számos gerinces faj is jelentsen visszaszorul, vagy akár ki is pusztul a területrl. Ugyanakkor néhány ritkább, xerotherm bagolylepke faj (pl. Dichagyris nigrescens, D. forcipula, Euxoa– és Agrotis-fajok) amelyek lárvái egyszikek gyökerében fejldnek, igen nagy egyedszámban léphetnek fel.