« Vissza
A tüzek hatásainak hazai és nemzetközi áttekintéseA tüzek hatásainak vizsgálata síkvidéki száraz és síkvidéki nedves gyepterületeken A tüzek élőhelyekre és fajokra gyakorolt hatásaA hortobágyi Kunkápolnási-mocsárA kísérleti égetések természetvédelmi tapasztalataiA tüzek hatásainak vizsgálata dombvidéki gyepterületeken A nappali lepke felmérés eredményei Értékelés és természetvédelmi kezelési javaslatokTűzvédelmi szabályokÖsszefoglalás

Az égetéses kezelés gyakorlatának legjobb módját keresve, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság már 2004 óta folytat égetéses kísérleteket.

A most tárgyalt égetés legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a szűk 50 ha-os területet körbevevő lekaszált sáv csak kissé lassította a tűz terjedését, ellene hatékony védelmet nem nyújtott. Ebből következik, hogy a tűzvédelmi kaszálásoknak az ellenőrizetlen nyári, jóval intenzívebb tüzekkel szemben feltehetőleg csak elhanyagolható hatása van.

A jelen tűz hatásait tekintve a tipikusan felületes, mozaikos égést eredményező, természetvédelmi szempontból ideális tüzek közé tartozik, ugyanis – mint azt a mellékelt képanyag mutatja – nemcsak a zsombékokat nem égette át, de a felszínen heverő száraz trágyadarabokat sem. Így a tűzveszélyes nyári időszak ellenőrizetlen tüzeivel szemben nem tett kárt a talaj magkészletében, gyökértömegében és gerinctelen élővilágában.

A tűz emellett elérte elsődleges célját, azaz az egykori túzokdürgőhely gyomtengerének eltüntetését, tehát annak újra rövidfüvű, a dürgés szempontjából ideális élőhelyé történő átalakítását.

Ezentúl a tűz a néhány évtizeddel ezelőtt még jó partimadár-fészkelőhelyként ismert Kincses-lapos nevű szikes mocsár parti zónáját is érintette, így az eddigi tapasztalatok alapján várható a puszta partimadár-állományának növekedése, különös tekintettel a bíbicre, nagy godára és piroslábú cankóra.

Mint azt a mellékelt képanyag mutatja, a tűz rendkívül foltosan, talajt és sűrű szervesanyag-masszát kímélve égett, rendkívül mozaikos szerkezetet hozva létre a homogén növénytársulásokban is. A kisebb fitomasszával bíró társulásokat (pl. bárányparéjos vakszik, vagy szikfok) nem érintette a tűz. A területen az égetés időpontjában gerinctelenek már nem

voltak.

 

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy intenzív hatás várható a vizes élőhelyeket kedvelő fajokra. Itt azonban két ellentétes eredményű folyamattal kell számolni, hiszen a tüzek egyrészt megnyitják a zárt mocsári növénytársulásokat, így ideális táplálkozóhelyet hoznak létre az érintett fajok számára, másrészt viszont veszélyeztetik a gémfélék, a barna rétihéja és a nyári lúd fészkelőhelyeit. A ragadozómadarak  a leégett területeken viszonylagos táplálékbőséget találnak.

 

*2007: 2007. augusztus 15-16-17-én a Hortobágyi Nemzeti Park területéhez tartozó és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe tartozó Szelencés-puszta nevű területen összesen 730 hektárnyi kiterjedésben védett természeti terület, elsősorban ecsetpázsitos szikirét (Agrosti-Alopecuretum pratensis), illetve cickafarkos szikes puszta (Achilleo-Festucetum pseudovinae) égett le.

Ebben az évben nagyobb tűzesetek is érintették Szelencést, ahol áprilisban közel 100, augusztusban pedig 800 hektár égett le. Mindkét eset jelentős szerepet játszott a vízi növénytársulások előretörésének stabilizálásában. A tavaszi leégés az Ökör- és Pap-laposokat érintette, a nádasok helyett utat engedve a mocsárrétek terjeszkedésének. Ez az eset azt is eredményezte, hogy a 2007-2008-as télen a terület nádvágásra alkalmatlanná vált. Az augusztusi tűzesetnek több hozadéka is volt a természetvédelem számára: a nemzeti park egyik legfontosabb túzokdürgőhelye leégett, ami szerepelt a Túzokvédelmi Munkacsoport által ajánlott feladatok között, így a dürgőhely ideális állapotban várta a szezon kezdetét. A tűzben semmilyen természetvédelmi érték nem károsodott, ami kiemeli a tüzek hatásait érintő kutatások fontosságát.