« Vissza
A tüzek hatásainak hazai és nemzetközi áttekintéseA tüzek hatásainak vizsgálata síkvidéki száraz és síkvidéki nedves gyepterületeken A tüzek élőhelyekre és fajokra gyakorolt hatásaA hortobágyi Kunkápolnási-mocsárA kísérleti égetések természetvédelmi tapasztalataiA tüzek hatásainak vizsgálata dombvidéki gyepterületeken A nappali lepke felmérés eredményei Értékelés és természetvédelmi kezelési javaslatokTűzvédelmi szabályokÖsszefoglalás

 


A  tüzek élőhelyekre és fajokra gyakorolt hatása

 

 

A leégett területek általános állapotáról az előzetes felmérések alapján a következők állapíthatóak meg:

 

  1. Az erős szél miatt a ritkásabb (a legeltetés intenzitása miatt és/vagy társulástani okokból) vegetációval jellemezhető gyepek csak felületesen égtek meg, míg a nagyobb elhalt, száraz fitomasszával borított területek intenzívebb hőhatásnak voltak kitéve.
  2. Szintén az erős szélnek köszönhető, hogy a területek „foltosan” égtek meg, számtalan refúgiumterületet kínálva a kevéssé mobilis élőlények számára.
     
  3. Jellemzően az utak szélén vagy erősen legeltetett területek határain sikerült a tűzoltóknak megállítani a tüzet.

 

Az eddigi tapasztalatok alapján a következő változások voltak megfigyelhetőek az egyes élőlénycsoportoknál:

 

Növények

Mint már fentebb említettük, a ritkásabb társulások fajai (szikfok-Puccinellietum  limosae, vakszik- Camphorosmaetum annuae) kevesebb, míg a nagyobb fitomasszát tartalmazó társulások fajai (ecsetpázsitos szikirét-Agrosti-Alopecuretum pratensis, hernyópázsitos szikirét- Beckmannietum eruciformis, harmatkásás szikirét-Glycerietum poiformis, szikikákás-Bolboschoenetum maritimi, szikinádas-Bolboschoeno-Phragmitetum) erősebb égést szenvedtek. Ez utóbbiak vizes élőhelyeken jellemzőek, így regenerálódásukat árasztással elő lehet segíteni.

 

Gerinctelenek

Megfigyelések alapján eddig a következőket sikerült megállapítani:

Pókok: A leégett területekről szemmel láthatólag teljesen eltűntek.

Lepkék: Hasonlóképpen, mint a pókok; feltehetőleg a szűk területhez kötött életmódú molyok szenvedték a legnagyobb kárt ebből a csoportból.

Bogarak: Megfigyelések alapján legalább egy nagyságrenddel csökkent számuk a leégett területeken.

Egyenesszárnyúak: Míg a leégés napján az égett területeken állományuk szemmel láthatólag megsemmisült, talán az erős szél segítheti újratelepülésüket a kevésbé leégett foltokon,

 

Gerincesek

Kétéltűek: Mennyiségük évről évre erősen változik, így a tüzek hatása is eltérő lehet minden évben.

Hüllők: Mivel a vízisiklók nagy számban járnak a száraz gyepekre pockokra vadászni, elképzelhető, hogy számos egyed elpusztul egy tűzben, bár maradványokat eddig nem találtunk (ennek oka lehet, mint más fajoknál is, hogy már az égés idején gyülekező, megégett állatokra vadászó madárfajok fogyasztják el ezeket: danka- és sárgalábú sirályok, fehér gólyák, barna- és hamvas rétihéják, valamint egerészölyvek).

Madarak: Ugyan nem sikerült elpusztult madarat találnunk (egy sérült réti fülesbagoly-fióka került eddig kézre csak), nem kizárt, hogy néhány későn költő, vagy pótköltést végző madárfaj (hamvas rétihéja, réti fülesbagoly, mezei pacsirta, fürj, nádiposzáta-fajok) fészekaljai elpusztulnak egy nyári tűzben. Emellett megsemmisültek a csíkosfejű nádiposzátának a zsombékos sziki rétekben ismert fészkelőhelyei a Hortobágyon egy nagy tűz után. E faj abben az évben a nagy szárazság miatt nem költött Pentezugban, de a korábbi tapasztalatok szerint élőhelyének leégése után a faj akár évtizedekig nem foglalja el azt újra.

Emlősök: A rágcsálóállomány egy része a föld alatt átvészelte a tüzet, hiszen az elpusztult pockokat fogyasztó madarak mellett számos élő állatot is sikerült megfigyelni a kevésbé égett területeken. Nagyobb méretű, elpusztult emlősállatot (róka, nyúl, őz) nem találtunk, ami talán köszönhető ezen fajok mobilitásának.