« Vissza
A tüzek hatásainak hazai és nemzetközi áttekintéseA tüzek hatásainak vizsgálata síkvidéki száraz és síkvidéki nedves gyepterületeken A tüzek hatásainak vizsgálata dombvidéki gyepterületeken A nappali lepke felmérés eredményei Értékelés és természetvédelmi kezelési javaslatokTűzvédelmi szabályokÖsszefoglalás

A tüzek hatásainak hazai és nemzetközi áttekintése

 

Hazai áttekintés
 

Az utóbbi 1-2 évtizedben egyre Jelentősebb számban fordulnak elő természeti területeket is érintő tüzek, melyek nemcsak kiterjedésükben, de az okozott kár értékében is folyamatosan növekednek. A tüzek keletkezésében és gyors terjedésében jelentős szerepe van az egyes évek csapadékszegény időjárásának, de sokkal jelentősebb mértékben az emberi felelőtlenségnek. A tűz természetvédelmi szempontból lehet átok és áldás is, mely az alkalmazás körülményeinek függvénye. Bár a nemzetközi szakirodalom rendkívül gazdag az égetéses kezelés alkalmazásának vizsgálatában, a hazai szakmai fórumok vitái miatt még nem történt tervezett kísérletes vizsgálat ebben a témakörben. Egyes hazai védett területekre vonatkozó tapasztalatok (pl. HNP), illetve a nemzetközi természetvédelmi gyakorlat alapján világossá vált, hogy a nagy kiterjedésű, természetvédelmi értékeket jelentősen károsító, ellenőrizetlen tüzek megakadályozásának leghatékonyabb módja az ellenőrzött, "tűz irányítást" típusú égetéses kezelés (RM Myers 2006). Egyrészről ez a kezelési típus a legeltetés és vizes élőhelyek kezelése mellett a harmadik legfontosabb hajtóerő a Föld ökológiai füves élőhelyeinek dinamikájában (A természetvédelmi 2004, 2006). Másrészről más típusú élőhelyeken (pl. dombvidéki Patakvölgyi rét, dombvidéki száraz gyep, közepes nedvesség-ellátottságú magasfüvű rét) azonban más jellegű tapasztalatok születtek a tüzek hatásairól, Melyek Elsősorban az égetéseknek egy rovarvilágra gyakorolt negatív hatásairól adnak részletesebb képet.

Célunk elsősorban védett fajok fajmegőrzési és élőhelyvédelmi kérdéseihez adalékokat szolgálatni, melyek a természetvédelmi kezelési tervekbe illetve fajmegőrzési programokba is beépíthetőek.

 

Nemzetközi áttekintés


Mivel Földünk füves ökoszisztémáinak dinamikáját három fő folyamat irányítja: a legeltetés, a tüzek és a vizek mozgásai, így ezen élőhely kezelése a fenti hatások irányításán keresztül kell, hogy történjen. Ezen élőhelyek kezelésénél a hagyományosnak tekinthető kezelési startégiáknál csak ritkán veszik figyelembe ezeknek a hatásoknak a tér és időbeli dimakiját.(Fuhlendorf & Engle 2001 Briske, Fuhlendorf & Smeins 2003). Az fenti tényezők által kialakított heterogeritás pedig a biodiverzitás fontos meghatározója lehet (Christensen 1997; Ostfeld et al --. 1997; Wiens 1997). Lényeges szempont, hogy a tervezett kezelések konkrét élőhelytípusra vonatkozzanak, melyek az ökoszisztémák szerkezetében fellelhető, térbeli és időbeli változatosságot is magukban foglalják. Tehát a tervezett égetéssel való kezelést csak abban az élőhely típusban, ahol az, az előzetes vizsgálatok szerint természetvédelmi szempontból kedvező hatással van. Füves ökoszisztémákban, mint amilyen pl. A Bihari-sík és a Hortobágy, melyek mind tüzek, szellem legeltetés által érintettek, a diszturbanciák (tűz, legeltetés stb.) frekvenciája és intenzitása a kritikus fontosságú az ökológiai folyamatokban, biológiai diverzitásban és heterogenitásban (Collins 1992; Fuhlendorf & Smeins 1999). A tűz és a legeltetés kapcsolatának modellje (a tűz-legelő modell) szerint a legeltetés és a tűz kombinációja, alkalmazható lenne a Bihari-sík és a Hortobágy esetében is (de egyes, más típusú hazai füves élőhelyeken nem!) (Hobbs et al --. 1991; Fuhlendorf & Engle 2001). A modell szerint a tűz valószínűsége egy legeltetett füves élőhelyen egy nagyobb biomassza-felhalmozódások helyén a legnagyobb. Itt egy újabb tűz legelő állatokat vonz a területre, melyek további zavarást okoznak a területen. A szarvasmarhákkal, lovakkal, bivalyokkal és juhokkal legeltetett lösz- illetve szikes pusztai gyepeken egy frissen leégett foltokat az állatok előszeretettel választják ki a különböző korú égett foltokkal mozaikolt tájból (Coppedge et al --. 1998; Coppedge & Shaw 1998). A modell szerint a magas fűfélék dominanciája lecsökken, míg a Kopár talajfelszín és a kétszikű növények borítása megnő az intenzíven legelt, frissen leégett foltokon. Ezek a aztán csökkentik az újabb és intenzitásának tűz kialakulásának valószínűségét, mert az intenzív legelés csökkenti a biomasszát. A legelő állatok egymás után legelnek más, korábban leégetett foltokat (Coppedge, Leslie & Shaw 1998), így a magas fűfélék végül is visszanyerik dominancia-szintjüket. A tűz-legelési modell azt jósolja, hogy a legelő állatok és a tűz együtt, egy vándorló vegetációs élőhelymozaikot hoznak létre. A tájban lesznek kisebb foltok, melyek erősen legeltetettek, és különböző fázisokban levő területek megújulási hálózatán belül szóródnak szét (Fuhlendorf & Engle 2001). Az így kialakuló változatosság fontos lehet számos füves élőhelyeket kedvelő faj megőrzéséhez (pl. földön fészkelő madárfajok). Azonban a heterogenitás növelésére vagy fenntartására kihegyezett kezelési elvek még nem kerültek kidolgozásra vagy kísérleti ellenőrzésre (Fuhlendorf & Engle 2001). Az élőhelykezelés hosszú ideig e diszturbanciák (zavarások) minimalizálásának elvével dolgozott, így csökkentve az élőhelyek heterogenitását. A füves ökoszisztémák legeltetéses kezelésével szemben ennek a modellnek a követése elvben az élőhelyek nagyobb fokú heterogenitását eredményezné (Holecheck, Pieper & Herbel 2003).A hagyományos és a kombinált élőhelykezelési módszereket kísérleti vizsgálattal csak ritkán hasonlították össze. Nemzetközi szinten komoly szakmai vitát váltott ki az égetéseknek egyes rovartaxonokra gyakorolt hatása. Így például bár a prériken, szavannákon és tűlevelű erdőkben alaposabb vizsgálatok alá vetettek a tüzeknek a rovarokra gyakorolt hatását, a vizes élőhelyeken viszonylag kevés kutatási anyag született (Hochkirch és Adorf 2007). Egy kutatás a természetes eredetű tüzeknek az egyenesszárnyúakra gyakorolt hatását vizsgálták közép-európai tőzegmoha-lápokon. Minden általuk vizsgált faj túlélte az égéseket, és egyikük sem mutatott olyan jelentősebb csökkenéseket nem égett területek adataihoz képest. A vizsgálat eredményei ellentmondanak annak a hipotézisnek, mely szerint ezen csoporthoz tartozó fajok az égetetlen foltokból kolonizálnák a tüzzel érintett területeket. A kutatás további fontos következtetése, hogy bár a február és május közti kisebb tüzek nem fenyegetik az Orthoptera fajokat, a tőzegmoha-lapok kezelése hosszú tavon negatív növényzeti változásokkal szembesülhet.

Egy másik, az égetéses kezelésnek lepke fajokra gyakorolt hatását elemző vizsgálatban, melyet az Egyesült Államokban végezték, specialista fajok állományait hasonlította össze minden évben folyamatosan és égetett égetetlen foltokban (Swengel & Swengel 2007). Eredményeik szerint a specialista fajok szignifikánsan nagyobb sűrűségben fordultak elő az égetetlen helyeken. Emellett az ezekben a foltokban a populációs trendek pozitívak voltak, míg a kezelt mintaterületeken Legfeljebb Hasonló, vagy csökkenő trendeket találták. Ezért a szerzők javasolják, hogy tüzes kezeléssel érintett területeken folytonosan égetlenül hagyott refugiális foltokat hagyjanak lapkék és más rovarok számára.