« Vissza
A tzek hatsainak hazai s nemzetkzi ttekintseA tzek hatsainak vizsglata skvidki szraz s skvidki nedves gyepterleteken A tzek hatsainak vizsglata dombvidki gyepterleteken A nappali lepke felmrs eredmnyei rtkels s termszetvdelmi kezelsi javaslatokTzvdelmi szablyoksszefoglals

A tüzek hatásainak hazai és nemzetközi áttekintése

 

Hazai áttekintés
 

Az utóbbi 1-2 évtizedben egyre Jelentsebb számban fordulnak el természeti területeket is érint tüzek, melyek nemcsak kiterjedésükben, de az okozott kár értékében is folyamatosan növekednek. A tüzek keletkezésében és gyors terjedésében jelents szerepe van az egyes évek csapadékszegény idjárásának, de sokkal jelentsebb mértékben az emberi feleltlenségnek. A tz természetvédelmi szempontból lehet átok és áldás is, mely az alkalmazás körülményeinek függvénye. Bár a nemzetközi szakirodalom rendkívül gazdag az égetéses kezelés alkalmazásának vizsgálatában, a hazai szakmai fórumok vitái miatt még nem történt tervezett kísérletes vizsgálat ebben a témakörben. Egyes hazai védett területekre vonatkozó tapasztalatok (pl. HNP), illetve a nemzetközi természetvédelmi gyakorlat alapján világossá vált, hogy a nagy kiterjedés, természetvédelmi értékeket jelentsen károsító, ellenrizetlen tüzek megakadályozásának leghatékonyabb módja az ellenrzött, "tz irányítást" típusú égetéses kezelés (RM Myers 2006). Egyrészrl ez a kezelési típus a legeltetés és vizes élhelyek kezelése mellett a harmadik legfontosabb hajtóer a Föld ökológiai füves élhelyeinek dinamikájában (A természetvédelmi 2004, 2006). Másrészrl más típusú élhelyeken (pl. dombvidéki Patakvölgyi rét, dombvidéki száraz gyep, közepes nedvesség-ellátottságú magasfüv rét) azonban más jelleg tapasztalatok születtek a tüzek hatásairól, Melyek Elssorban az égetéseknek egy rovarvilágra gyakorolt negatív hatásairól adnak részletesebb képet.

Célunk elssorban védett fajok fajmegrzési és élhelyvédelmi kérdéseihez adalékokat szolgálatni, melyek a természetvédelmi kezelési tervekbe illetve fajmegrzési programokba is beépíthetek.

 

Nemzetközi áttekintés


Mivel Földünk füves ökoszisztémáinak dinamikáját három f folyamat irányítja: a legeltetés, a tüzek és a vizek mozgásai, így ezen élhely kezelése a fenti hatások irányításán keresztül kell, hogy történjen. Ezen élhelyek kezelésénél a hagyományosnak tekinthet kezelési startégiáknál csak ritkán veszik figyelembe ezeknek a hatásoknak a tér és idbeli dimakiját.(Fuhlendorf & Engle 2001 Briske, Fuhlendorf & Smeins 2003). Az fenti tényezk által kialakított heterogeritás pedig a biodiverzitás fontos meghatározója lehet (Christensen 1997; Ostfeld et al --. 1997; Wiens 1997). Lényeges szempont, hogy a tervezett kezelések konkrét élhelytípusra vonatkozzanak, melyek az ökoszisztémák szerkezetében fellelhet, térbeli és idbeli változatosságot is magukban foglalják. Tehát a tervezett égetéssel való kezelést csak abban az élhely típusban, ahol az, az elzetes vizsgálatok szerint természetvédelmi szempontból kedvez hatással van. Füves ökoszisztémákban, mint amilyen pl. A Bihari-sík és a Hortobágy, melyek mind tüzek, szellem legeltetés által érintettek, a diszturbanciák (tz, legeltetés stb.) frekvenciája és intenzitása a kritikus fontosságú az ökológiai folyamatokban, biológiai diverzitásban és heterogenitásban (Collins 1992; Fuhlendorf & Smeins 1999). A tz és a legeltetés kapcsolatának modellje (a tz-legel modell) szerint a legeltetés és a tz kombinációja, alkalmazható lenne a Bihari-sík és a Hortobágy esetében is (de egyes, más típusú hazai füves élhelyeken nem!) (Hobbs et al --. 1991; Fuhlendorf & Engle 2001). A modell szerint a tz valószínsége egy legeltetett füves élhelyen egy nagyobb biomassza-felhalmozódások helyén a legnagyobb. Itt egy újabb tz legel állatokat vonz a területre, melyek további zavarást okoznak a területen. A szarvasmarhákkal, lovakkal, bivalyokkal és juhokkal legeltetett lösz- illetve szikes pusztai gyepeken egy frissen leégett foltokat az állatok elszeretettel választják ki a különböz korú égett foltokkal mozaikolt tájból (Coppedge et al --. 1998; Coppedge & Shaw 1998). A modell szerint a magas ffélék dominanciája lecsökken, míg a Kopár talajfelszín és a kétszik növények borítása megn az intenzíven legelt, frissen leégett foltokon. Ezek a aztán csökkentik az újabb és intenzitásának tz kialakulásának valószínségét, mert az intenzív legelés csökkenti a biomasszát. A legel állatok egymás után legelnek más, korábban leégetett foltokat (Coppedge, Leslie & Shaw 1998), így a magas ffélék végül is visszanyerik dominancia-szintjüket. A tz-legelési modell azt jósolja, hogy a legel állatok és a tz együtt, egy vándorló vegetációs élhelymozaikot hoznak létre. A tájban lesznek kisebb foltok, melyek ersen legeltetettek, és különböz fázisokban lev területek megújulási hálózatán belül szóródnak szét (Fuhlendorf & Engle 2001). Az így kialakuló változatosság fontos lehet számos füves élhelyeket kedvel faj megrzéséhez (pl. földön fészkel madárfajok). Azonban a heterogenitás növelésére vagy fenntartására kihegyezett kezelési elvek még nem kerültek kidolgozásra vagy kísérleti ellenrzésre (Fuhlendorf & Engle 2001). Az élhelykezelés hosszú ideig e diszturbanciák (zavarások) minimalizálásának elvével dolgozott, így csökkentve az élhelyek heterogenitását. A füves ökoszisztémák legeltetéses kezelésével szemben ennek a modellnek a követése elvben az élhelyek nagyobb fokú heterogenitását eredményezné (Holecheck, Pieper & Herbel 2003).A hagyományos és a kombinált élhelykezelési módszereket kísérleti vizsgálattal csak ritkán hasonlították össze. Nemzetközi szinten komoly szakmai vitát váltott ki az égetéseknek egyes rovartaxonokra gyakorolt hatása. Így például bár a prériken, szavannákon és tlevel erdkben alaposabb vizsgálatok alá vetettek a tüzeknek a rovarokra gyakorolt hatását, a vizes élhelyeken viszonylag kevés kutatási anyag született (Hochkirch és Adorf 2007). Egy kutatás a természetes eredet tüzeknek az egyenesszárnyúakra gyakorolt hatását vizsgálták közép-európai tzegmoha-lápokon. Minden általuk vizsgált faj túlélte az égéseket, és egyikük sem mutatott olyan jelentsebb csökkenéseket nem égett területek adataihoz képest. A vizsgálat eredményei ellentmondanak annak a hipotézisnek, mely szerint ezen csoporthoz tartozó fajok az égetetlen foltokból kolonizálnák a tüzzel érintett területeket. A kutatás további fontos következtetése, hogy bár a február és május közti kisebb tüzek nem fenyegetik az Orthoptera fajokat, a tzegmoha-lapok kezelése hosszú tavon negatív növényzeti változásokkal szembesülhet.

Egy másik, az égetéses kezelésnek lepke fajokra gyakorolt hatását elemz vizsgálatban, melyet az Egyesült Államokban végezték, specialista fajok állományait hasonlította össze minden évben folyamatosan és égetett égetetlen foltokban (Swengel & Swengel 2007). Eredményeik szerint a specialista fajok szignifikánsan nagyobb srségben fordultak el az égetetlen helyeken. Emellett az ezekben a foltokban a populációs trendek pozitívak voltak, míg a kezelt mintaterületeken Legfeljebb Hasonló, vagy csökken trendeket találták. Ezért a szerzk javasolják, hogy tüzes kezeléssel érintett területeken folytonosan égetlenül hagyott refugiális foltokat hagyjanak lapkék és más rovarok számára.