A szukcesszió eredményeként történő becserjésedés kezelése a Kaszonyi-hegyen

 

Alkalmazott kezelési módszer:

  • A kézi üzemeltetésű motoros cserjeirtó használatával a talaj szintjén szükséges a fásszárú növényzet letermelése. Ennek a későbbi kezelések könnyebb és eredményesebb kivitelezése (kézi kaszálás, motoros cserjeirtóval történő kaszálás) érdekében van jelentősége.
  • A letermelt szerves anyag összegyűjtését, a területről való lehordását a kezelt terület állapotának megőrzése érdekében kézzel, kézi eszközökkel javasolt megoldani. A letermelt és lehordott fásszárú szerves anyagot gallyaprítóval célszerű feldarabolni. Így könnyebb elszállítani, később felhasználni.
  • A munkavégzés módszere:

·      A munkavégzés a szaporodási periódust (a cserjés kiváló madár-fészkelőhely) illetve a szurokfű (mint ritka lepkefajok tápnövénye) elvirágzását követően kezdődött el.

·      A kocsányos tölgy, a mezei juhar és a rezgő nyár egyedek a tisztítandó területeken hagyásfaként fennmaradtak.

·      méregkategóriája: „gyakorlatilag nem mérgező”.

 

 

Kezelési tapasztalatok:

  • 2008 tavaszán elmaradtak azok a késői fagyok, amelyek a vegetáció fejlődését hátráltatták, emellett a csapadékmennyiség is magasabb volt. Ennek következtében már a nyár elején a nádtippan (Calamagrostis epigeios) és a nagy csalán (Urtica dioica) magassága és sűrűsége nagyobb volt, mint 2006-2007-ben.
  • Az irtott sávokban, amelyeket részben korábban létesítettek, jelentősen felnőtt a nagy csalán (Urtica dioica) mellett a fekete üröm (Artemisia nigra), a seprence (Stenactis annua), a varádicskóró (Tanacetum vulgare), a szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca) és a tarka kenderkefű (Galeopsis tetrahit), valamint számos kúszónövény (Clematis vitalba, Humulus lupulus, Lathyrus sylvestris).
  • A magaskórós növényzet a korábbiakhoz képest sűrűbben és magasabbra nőtt a cserjéktől megtisztított üdébb tisztásokon és erdőszegélyeken is, de itt a vegetáció összetételében kedvezőtlen változásokat már nem tapasztaltunk. A védett, illetve ritka Lycaenidae fajok táp- és nektárnövényei is erős állományúak voltak (Vicia cassubica, Lathyrus niger, L. sylvestris, L. pratensis, L. nyssolia, Origanum vulgare, Rumex spp.). Ezen kívül: ez a növényzeti struktúra a kiemelten védett Orthoptera-fajok (Isophya stysi, Pholidoptera transsylvanica, Odontopodisma rubripes) számára is kifejezetten kedvezőnek bizonyult. Az erdőssztyep-szegélyfajok állománya is megerősödött (Melampyrum nemorosum, Pseudolysimachion paniculatum).
  • A sziklagyepekben az előző évekhez képest kedvezőtlen változást nem tapasztaltunk, ellenben néhány fontos jelzőfaj (Dianthus carthusiana, Pseudolysimachion spicatum, Campanula patula, Orchis morio) állománya erősödni és terjedni látszik.
  • A 2008-as évben a fenti általános megállapításon túlmenően megemlítendő, hogy a Maculinea arion kivételével valamennyi rovarfaj állománynövekedését és terjedését észleltük. Az előbbiből egy-egy év alapján nem lehet messzemenő következtetést levonni, mivel más kutatási projekt során és más területeken is (Vértes hg., Aggteleki-karszt) azt tapasztaltuk, hogy ennek az élőhelyspecialista fajnak az állománya igen nagy évenkénti ingadozásoknak van alávetve.
  • Négy szárny-polimorfizmust mutató egyenesszárnyúnál is (Metrioptera bicolor, M. roeseli, Chrysochraon dispar, Euthysthira brachyptera) megnövekedett a holopter (kifejlett szárnyú) egyedek aránya, amely mindig a terjedő populációkra jellemző; ezzel együtt egyedszámuk is nőtt 2008-ban, mind 2007-hez, mind 2006-hoz viszonyítva.            
  • Megjelent a területen a korábban itt nem észlelt Polysarcus denticauda, amely nálunk elsősorban a dombsági-hegyvidéki üde kaszálók és sztyeprétek jellemző faja.
  • A ciripelő hímek száma alapján monitorozva állománynövekedést észleltünk mind a Pholidoptera transsylvanica, mind pedig az Isophya stysi fajnál, főleg a kőbányától közvetlenül É-ra elhelyezkedő, korábban erősen degradált növényzetű tisztáson. Ez jellemző volt ugyanitt az Élőhely Irányelv szerint védett nagy tűzlepkére (Lycaena dispar), két védett (Boloria selene, Brenthis ino) és további három, az élőhelyre jellemző lepkefajra is (Cupido alcetas, Melitaea diamina, M. athalia).