Rekettyefűz (Salix cinerea)

 

 

 

 

 

A rekettyefűz őshonos növényfajunk. Elsősorban mocsarak, lápok vizes szegélyeinek nem túl gyakori növényfaja. Bizonyos helyszíneken hirtelen állománynövekedésük értékes mocsárréti és lápréti élőhelyeket veszélyeztet. Egy ilyen élőhelyi átalakulás főként a gerinctelen faunára gyakorol jelentős hatást. 

A rekettye állományának visszaszorítását célzó munkák 6 esztendővel ezelőtt kezdődtek. Eddig összesen több mint 50 hektáron zajlottak a munkák, ezek eredményeit összegeztük.

 

 Alkalmazott kezelési módszer:

1. Szárzúzás

  • A vizsgálati területen az első két szárzúzásra a vegetációs időn kívül, februárban és novemberben került sor.
  • A későbbi szárzúzások időpontja a földön fészkelő madárfajok (nádi sármány, berki tücsökmadár) fiókáinak kirepüléséhez igazodott. Ennek megfelelően június végén illetve július hónapban történtek.
  • A szárzúzás 2 méter szélességben történt.

2. Szárzúzás és kaszálás

  • A vizsgálati területen az első két szárzúzásra a vegetációs időn kívül, februárban és novemberben került sor.
  • A későbbiekben a kaszálások időpontja a földön fészkelő madárfajok (nádi sármány, berki tücsökmadár) fiókáinak kirepüléséhez igazodott. Ennek megfelelően június végén illetve július hónapban történtek.
  • A kaszálás 3,1 és 6,2 méter szélességben, 5 cm-es tarlómagassággal, 6 km/ha haladási sebességgel történt.

 

Kezelési tapasztalatok:

  • A fásszárú fajok (köztük az uralkodó rekettye) borítása és magassága drasztikusan csökkent a szárzúzás után. A sarjak sokkal kevésbé voltak életerősek, a második évben már szinte belesimultak a gyepszintbe. A harmadik évre, az elmaradt kezelés miatt kissé megerősödtek. A vizes termőhelyen a zúzás hatékonysága kicsit kisebb.
  • A lágyszárú fajok borítása a cserjésekben alacsony. Az irtott vizes területeken a borítás az első évben még jelentősen, a második és harmadik évben már kevésbé jelentősen marad el a referencia sásosoktól. A szárazabb cserjések helyén a lágyszárúak borítása már az első évben meghaladta a 80%-ot, közelíti a referencia rétekét. A gyepek messzebbről (pl. a gátról) már regenerálódottnak tűntek, de közelebbről szemlélve látszik, hogy még évbe fog a regeneráció kerülni.
  • A gyepszint magassága nagyobb szórást mutat, irtás után részben csökken. Feltűnő a 2007-es aszályos év hatása a gyepmagasságra mind a száraz, mind a vizes termőhelyen. A gyep még egyenetlen magasságú, elsősorban a nagy egyedek, a csomós füvek és a kórósabb foltok miatt. A gyep még inkább egyedekből álló összlet, mint összecsiszolódott növényközösség.
  • Az avar borítása a zúzás miatt időlegesen nőtt, majd csökkent. Vastagsága azonban általánosan csökkent. Jelentős az ágavar mennyisége, ami lassan bomlik.
  • A cserjeirtás után a sásosok és rétek fajai meglepően gyorsan megtelepedtek, az összfajszám gyorsan nőtt. A sásosokban azonban olyan fajok is megjelentek, amelyek a sások megerősödésével ki fognak szorulni. Így a mintaterületen tapasztalt nagyobb fajszám, illetve fajsűrűség később csökkenni fog, és egyes réti fajok sásos fajokra fognak cserélődni. Elsősorban a termőhely-honos fajok telepedtek meg, az özönfajok részesedése meglepően alacsony.
  • Az irtás után a természetesség csökkent, de már a második évben növekedést tapasztaltunk, ám az értékek még elmaradnak a referenciák értékeitől. Az aszály általában csökkentette a természetességet.