« Vissza
A kutatás helyszíneiGyomfajok elleni védekezésGyalogakác (Amorpha fruticosa) Rekettyefűz (Salix cinerea) Aranyvessző (Solidago spp.) fajokSiskanádtippan (Calamagrostis epigeios) Japánkeserűfű (Fallopia spp.) Bálványfa (Ailanthus altissima) Akác (Robinia pseudoacacia) A szukcesszió eredményeként történő becserjésedés kezelése a Kaszonyi-hegyen
Bálványfa (Ailanthus altissima)

 

A bálványfa kelet-ázsiai eredetű faj. Európába a XVIII. század közepén került be. Udvardy László írása alapján tudjuk, hogy hazánk területéről először a XIX. század közepéről említik, mint szándékosan behozott, és különféle területekre telepített dísznövényt. Eleinte ezekből való elvadulásuk volt a jellemző. Később a kopárfásítási program (Alföld, középhegységeink) során erdészeink természetes élőhelyeken teljes állományokat is létrehoztak.

A bálványfa főként a sík- és a dombvidékeken elterjedt, ám középhegységeink sziklagyepeit is erősen veszélyezteti. Hazánkban terjedése először elsősorban emberi közreműködéssel, majd ezt követően robbanásszerű szétterjedéssel (sarjadzóképessége hatalmas) történik. A bálványfával fertőzött területeken a természetes növényzet folyamatosan degradálódik, az eredeti növényzet értékesebb fajai fokozatosan kiszorulnak. Ez természetesen a gerinctelen és a gerinces fauna átalakulását, elszegényedését okozza.

 

Alkalmazott kezelési módszer

1. Pontpermetezés (5%-os glifozáttal /gliphosate-isopropilamin/, szeptember végén)

  • (engedélyezett, III. forgalmi kategóriájú (szabadforgalmú) totál-gyomirtó szer)
  • Veszélyességi kategóriák:

·    méregkategóriája: „gyakorlatilag nem mérgező”,

·    méhveszélyességi kategória: „méhekre nem veszélyes”,

·    vízi szervezetekre vonatkozó veszélyesség: „vizekre nem veszélyes”.

  • Alkalmazni tervezett koncentráció: 5 %-os vizes oldat.

·    „A lombozat összefogása és vegyszerrel való befedése kézi permetező segítségével.”

·    „A kezelés a lombozat 70-80%-át érintette”

·    „A természetvédelmi okokból ajánlatos lehet kisebb koncentrációt használni, de az 5%-os vegyszerrel történő kezelés „csak” 96%-os eredményt hozott. Néhány esetben torz lombozat, illetve sarj megjelenése volt tapasztalható.”

·    A vegyszeres kezelés megkezdése utáni második évben, a kezelt területen magoncok tömeges (szőnyeg-szerű) kelését tapasztalták.

·    Ha a kezelt területen már nincs magszóró egyed, és befejeződött a tömeges magonckelés, akkor megfontolandó, hogy az egyes ismétlő kezelések között egy akár két év szünetet tartsunk a gyepszint jobb regenerációja érdekében.

2. Sebzés és vegyszerezés

  • „A törzsön, a talajszint közelében vágási seb ejtése és a 15%-os vegyszernek a vágási sebbe történő befecskendezése. A vágások száma törzsátmérőtől függ. A vágások között legalább 2-3 cm távolságot kell hagyni, hogy ne érje akkora stressz a fát mint a háncs körkörös eltávolításánál, ami intenzív sarjadzást eredményez”
  • „A módszer 86%-os sikert hozott. Alkalmazását a környezet növényzetének minimális pusztulása indokolja. A vágási sebbe való fecskendezés egy biztonságos kijuttatási technika, ami értékes növényzet jelenlétében, illetve magasabb lombkorona esetében javasolható.”

3. Magot érlelő bálványfa egyedek esetén

  • Az egyedeket ki kell vágni és a vágásfelületet 50%-os glyphosate hatóanyagú szerrel beecsetelni. A kivágott egyedek magját zsákba gyűjtve el kell hordani a termőhelyről és azt egy arra alkalmas helyen elégetni. A következő évben várható sarjhatások megjelenése.
  • A kijuttatás módja:

·  „A permetező használata esetén a legkörültekintőbb alkalmazással is a vegyszer bizonyos mennyisége a környező növényzetre jut. Mivel a Medallon nem szelektív gyomirtó, ennek következtében a kezelt egyedek körüli növényzet láthatóan sérült.”

·  „Amennyiben kevés bálványfa van jelen a területen, a lombozat kezelésének a területre nézve biztonságosabb módszere a levelek vegyszeres textíliával történő lekenése, így elkerülhető a növényzet sérülése”

 

Kezelési tapasztalatok (az ANPI munkatársai - B. Szűts F. 2002 - alapján):

  • A bálványfa állományának visszaszorítására, felszámolására már 25 esztendővel ezelőtt is voltak próbálkozások. A tényleges sikereket hozó tevékenységek 8 éve kezdődtek el, mely során több, mint 200 hektárnyi területen történtek különféle kezelések. Az alábbiakban ezek tapasztalatait és eredményeit összegeztük.
  • „A mechanikai módszereket tekintve, tapasztalatok és irodalmi adatok alapján tudjuk, hogy a bálványfa kivágásával, vagy a háncs eltávolításával ellentétes hatást érünk el, mivel erőteljes sarjadzásra késztetjük a fát. Ez a fajta kezelési mód csak abban az esetben javasolható, ha ezt egy hosszútávú utólagos kezelés követi.”
  • „A leghatékonyabbnak a kémiai módszer bizonyul, melyet glüfozát alapú vegyszerrel kell végezni. Ebben az esetben is számítani kell a gyökérsarjak felnövésére, melyek lombozatát a következő évben szükséges kezelni.”
  • „A permetező használata esetén a legkörültekintőbb alkalmazással is a vegyszer bizonyos mennyisége a környező növényzetre jut. Mivel a Medallon nem szelektív gyomirtó, ennek következtében a kezelt egyedek körüli növényzet láthatóan sérült.”
  • „Amennyiben kevés bálványfa van jelen a területen, a lombozat kezelésének a területre nézve biztonságosabb módszere a levelek vegyszeres textíliával történő lekenése, így elkerülhető a növényzet sérülése”
  • A kezelés időpontja az élőhelytől függ. A Tornai-alsóhegyen az extrém (száraz, meleg) élőhelyi viszonyok mellett a bálványfa lombja hamar lehullik, így a kezelést augusztus hónap során kell elvégezni.
  • Ha a kezelés éve vagy augusztusa extrém száraz, akkor várhatóan a kezelés eredményessége messze elmarad az előre prognosztizálttól.