« Vissza
A kutats helyszneiGyomfajok elleni vdekezsGyalogakc (Amorpha fruticosa) Rekettyefz (Salix cinerea) Aranyvessz (Solidago spp.) fajokSiskandtippan (Calamagrostis epigeios) Japnkeserf (Fallopia spp.) Blvnyfa (Ailanthus altissima) Akc (Robinia pseudoacacia) A szukcesszi eredmnyeknt trtn becserjseds kezelse a Kaszonyi-hegyen
Aranyvessz (Solidago spp.) fajok

 

 
 
 
A hazánkban agresszíven terjed gyomfajok közül az aranyvesszk nemzetségébl 2 fajt érdemes kiemelni. Mind a magas aranyvessz (Solidago gigantea), mind a kanadai aranyvessz (Solidago canadensis) észak-amerikai eredet, behurcolt faj. Els tömeges elfordulásáról a XIX. század közepén számoltak be.
Botta-Dukát Zoltán és Dancza István nyomán tudjuk, hogy a magas aranyvessz a Dunántúl nagy részén közönséges. Nem ritka az Északi-középhegységben, ám egyelre alig fordul el az Alföld keleti-délkeleti részén. Elterjedését az éghajlati tényezk közül leginkább a csapadékmennyiség (a tenyészidszak els felének vízellátottsága) határozza meg. A kanadai aranyvessz országosan ritkább, tömeges elfordulását fként a hazai középhegységek mentén észlelték. Elterjedését elssorban az élhelyek éves középhmérséklete befolyásolja, de fontos tényez az áprilisi csapadék mennyisége is.
A két faj termhely-igénye eltér. Míg a magas aranyvessz a nedves, kötött talajokhoz ragaszkodik, a kanadai aranyvessz inkább a lazább, gyorsan felmeleged talajokat igényli.
 
 
A Solidago-fajok nagyarányú elterjedésének közvetlen oka a gyepek helytelen használata, kezelése. Az okszer és rendszeres kaszálás elmaradása teszi lehetvé a nem shonos fajok megtelepedését. Ezt követen az aranyvessz viszonylag gyorsan képes zárt állományok kialakítására, mellyel párhuzamosan az eredeti növénytakaró elpusztul. Mindez általában együtt jár a természetes gerinctelen és gerinces fauna átalakulásával, elszegényedésével.
 
Az aranyvessz fajok állományának visszaszorítása 4 évvel ezeltt kezddtek el, mely során hozzávetlegesen 60 hektáron történtek a beavatkozások.
 
 
 
 
 
Alkalmazott kezelési módszer:

1. Szárzúzás (20 cm magasságban, augusztus 15-30. között)

  • A 20 cm-es tarlómagasság a tapasztalat szerint jó lehetséget ad a gyepben található többi (elssorban egyszik) faj regenerálódására. Az adott tarlómagasság és a kezelési idpont (úgy tnik) elnyösen befolyásolja egyes orchideák (pl. agárkosbor) terjedését mivel a még dormanciába nem került kosbormagok a szárzúzó által kicsépelésre kerülnek és a talajra kerülve sikeresen csíráznak.
  • A szárzúzó használata:
·      Kalapácsos, vízszintes tengely: a Solidago spp. szára nagy felületen roncsolódik (szálakra szakad), a kezelt magasság alatt is visszaszárad a megmaradt rügyek nagy része elhal.
 
·      Maximum 3 m széles. A kezelés hatékonysága már kielégít, de a gyepben él állatok még viszonylag jó eséllyel el tudnak menekülni.
 

2. Legeltetés juhokkal (szi idszakban)

  • A juhok a szárzúzás után újra sarjadó Solidago spp. üde hajtásait elszeretettel rágják vissza a magas tarlómagasság miatt nem igazán sarjadó gyepben. A juhokhoz hasonlón esetleg lovakat is lehetne alkalmazni, azonban az eddigi tapasztalataink szerint a nagy területen táplálkozó lovak nem kedvelik a hajtásait.
  • Az ilyen módon kezelt növények az adott évben nem hoznak virágot és nem nevelnek szárat, csak tlevélrózsát.

3. A kiritkult, egyesével álló, legyengített egyedek pontpermetezése (2,5%-os glifozáttal, gliphosate-isopropilamin) április-május illetve augusztus-október)

  • Engedélyezett, III. forgalmi kategóriájú (szabadforgalmú) totál-gyomirtó szer.
  • Veszélyességi kategóriák:
·      méregkategóriája: „gyakorlatilag nem mérgez”,
·      méhveszélyességi kategória: „méhekre nem veszélyes”,
·      vízi szervezetekre vonatkozó veszélyesség: „vizekre nem veszélyes”.
  • Alkalmazni tervezett koncentráció: 2,5 %-os vizes oldat.
·  Már ez a koncentráció is 95-97 %-os mortalitást okozott az adott évben a kezelt egyedeknél, így nagyobb koncentráció használata (bár az 5%-os és a 10%-os koncentráció 100-os mortalitást okozott) az egyéb növények elpusztításának kockázatát is mérlegelve nem indokolt. (El kell végezni egy kísérletet kisebb hatóanyag koncentrációk hatékonyságának megállapítására, hogy tovább lehessen csökkenteni az egyéb növényekre gyakorolt károsító hatást.)
 
·  A következ évben az így kezelt egyedek nem hajtottak ki. Két év elteltével azonban néhány t ismét kihajtott. Az összes kezelt egyed viszonylatában ez csak néhány 0,001 vagy 0,0001, de az egy egyeden képzd magok száma miatt indokolttá teszi az ellenrzést legalább kétévente.
 
·   A vegyszerrel kezelt egyedek magjai nem voltak csíraképesek.
  • A kijuttatás módja:
· A kezelést végzk egymástól 10 m-re egymással párhuzamosan mozognak. A kijuttatandó anyagot a többszöri kezelés elkerülése érdekében szerves festékkel célszer színezni.
 
·  A kezelés a gyepeken, erdszegélyeken egyesével illetve néhány m2-es foltokat alkotó növényekre terjed ki (kifejezetten tilos a tömegesen elforduló aranyvessz, vegyszeres irtása. /ezek mechanikus és legeltetéssel történ gyengítése folyik/).
 
· A nedves, alkalmilag vízállásos és/vagy vérfvel borított, területeken az els kezelést el kell hagyni. A második kezelést ilyen értékes élhelyeken csak botanikus jelenlétében és irányításával javasolt végezni.
 
·  A hatóanyagot szélcsendes idben kézi pumpás kis permetezvel, pontpermetezéssel, illetve ecsettel javasolt kijuttatni a kezelend növények lombfelületére. A vegyszerezés kizárólag a kezelend egyedeket érintheti.
 
 
Kezelési tapasztalatok:
  • Tíz év mechanikus irtási gyakorlata (kézzel történ gyomlálás) azt mutatja, hogy bár a kezelések hatására a növény további terjedése lelassult, érdemi eredményt csak a gyepfeltöréses mechanikai kezelés hoz. Az ilyen kezelések azonban védett természeti területeken – egyes sérülékeny élhely-típusok megrzése érdekében – nem, vagy csak ersen korlátozott keretek között hajthatóak végre.
  • A szárzúzóval történ kezelés eredményeként 3-4 év alatt a felszín „fertzöttsége” is jelentsen csökkent, illetve az egyedek mérete is kb. egyharmadával csökkent. Ez a kezelés önmagában csak túl hosszú id alatt hoz kielégít eredményt.
  • A szárzúzással és juhokkal történ legeltetési kombinált kísérlet azt mutatta, hogy a kezelt területen a visszaszorítani szándékozott növények száma drasztikusan csökkent és nagyobb „bokrok” helyett csak szálanként hajtó egyedek maradtak vissza.
  • A kiritkult, egyesével álló állományok felszámolásakor jöhet szóba a vegyszeres kezelés. Védett természeti területen kívül végzett vegyszeres irtási kísérletek azt mutatják, hogy a kezelésekre a kanadai aranyvessz visszaszorul, állományai ilyen módon felszámolhatók. Mivel az aranyvessz jól reagál a tavaszi vegyszerezésre is, ezért egy tavaszi-nyáreleji és egy nyárvégi-szi kezelést célszer elvégezni.