« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozásaA gyepfejlődés szakaszaiLehetséges problémák és megoldásukMonitorozás

A természetközeli gyepek kialakulása hosszú, esetenként több (sok) évtizedig tartó folyamat, melyben jellegzetes fejlődési szakaszok különíthetők el.

• A spontán szukcesszió kezdeti stádiumát általában egyéves, zavarástűrő fajok, gyomok uralják. Bár gyakran már az első évben megjelennek az évelők, köztük az adott társulásra jellemző fajok is, de térhódításukra még legalább néhány, vagy akár sok évet várni kell.

• Kezdetben a szántóföldi gyomok szaporodnak el. Ha az egykori szántó tápanyagkészlete nagy, akkor a nitrofil gyomok nagy tömegességet érhetnek el. A szántóföldi (szegetális) gyomokat később az útszélekre és más zavart területekre jellemző ruderális gyomok váltják fel.

• Az erősen gyomos fejlődési szakaszt esetenként le lehet rövidíteni, ha az élőhelyre jellemző évelő fajokat elegendő mennyiségben és megfelelő módon a területre juttatjuk. A betelepítés történhet direktvetéssel, vagy a hasonló élőhelyekről származó kaszálék elterítésével is. A módszerek termőhelyenként különbözhetnek, melyeket a 3. fejezetben mutattunk be részletesen.

• Az állományalkotó fajok térnyerését követően azonban még változó ideig számolni kell a gyomok jelentős arányával. Ha a kialakulóban lévő gyepet nem éri zavarás, akkor a gyomok borítása és fajszáma fokozatosan csökken. Ha azonban inváziós növények (özöngyomok) telepedtek meg, azok akár igen hosszú időn keresztül is uralhatják a területet.

• Gyakran előfordul, hogy a természetes fajok uralta gyepben jelentős átalakulások mennek végbe: a korábbi állományalkotó fajok helyett mások veszik át a vezető szerepet. Ez általában a gyep fejlődésének (szukcessziójának) természetes része, de lehet valamilyen zavarásnak, vagy éppen valamilyen kezelés hiányának (pl. a kaszálás rendszeres elmaradásának) a következménye.

• A gyep kísérőfajainak (színezőelemeinek) egy része már az első években is betelepülhet (vagy magunk telepítjük be őket), de sokuk csak a gyepfejlődés későbbi stádiumában jut szerephez. Az ősgyepekre jellemző teljes fajkészlet kialakulásáig akár sok évtizedet, évszázadot is várni kell – feltéve, hogy a környéken még élnek olyan állományaik, melyekből képesek bejutni a fajok.

• A létrejött gyepek csak akkor tekinthetők természetes állapotúnak (szinte már ősgyepnek), ha a jellemző fajkészlet mellett a gyep szerkezete és működése is azokhoz hasonlóvá vált. Ehhez azonban már az adott élőhelyre jellemző állatok tevékenységére is szükség van, vagy azok hiányában a gyepet megfelelő módszerekkel kezelni kell.