« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésGyeptelepítési módszerekSzénamurvás felülvetésA törés nélküli, direktvetéses gyepfelújításA vetéssel történő gyeptelepítésTavaszi gyeptelepítési modellNyárvégi gyeptelepítési modellA mechanikai gyomszabályozás módszereiA telepítést követő év gyepgazdálkodási munkáiA telepített gyep karbantartása és monitorozása

A gyep telepítése történhet szántott területen fűmagvetéssel, és a meglévő gyep felülvetésével. Vetés után a fűmag a talajban kicsírázik, a csíra gyökeret és hajtást fejleszt. A csírahajtáson kialakul a bokrosodási csomó, amiből kifejlődnek a földfeletti hajtások és a bojtos gyökérzet. A csíragyökér, amíg él és működik, gátolja a bojtos gyökérzet fejlődését, ezért előáll egy olyan állapot, amikor a csíragyökér már nem, a bojtos gyökérzet pedig még nem eléggé működik. Ez a gyökérváltás folyamata. Ideje a fűfaj kelése után 6-8 héttel várható. Csapadék és vízhiányos időben erős a fű kiritkulása, veszélybe kerül a telepítés sikere. Különösen fontos ennek figyelembe vétele, ha kevés fűmagot vetünk.

A bokrosodási csomó talajfelszínhez viszonyított helyzete meghatározza a hajtások elhelyezkedését és ez alapján csoportosítva a füveket agrotechnikai igényük is jellemezhető:

• A füvek, ha a bokrosodási csomó a talajfelszínén található és a hajtások szorosan egymás mellett erednek, a tömött bokrú  fűfélék csoportját alkotják. Jellemző fűfajaik az apró csenkeszek, amelyek juhlegelőként hasznosíthatók.

• A bokros füvek, ha a bokrosodási csomójuk a talaj felszíne alatt található és a hajtások között esetenként látható a talajfelszín is, akkor a lazabokrú fűfélék csoportját alkotják. Jellemzőjük a jó termeszthetőség. Magról könnyen telepíthetők, teljes takarmánytermésüket, a telepítést követő második, de esetenként már az első évben is biztosítják. Élettartamuk – magpergetés nélkül – általában négy év. Ezt követően felülvetéses újratelepítést igényelnek, vagy szerepüket a tarackos füvek veszik át a gyepben.

• A terjedő tövű füvek lehetnek tarackosok a föld alatt, vagy indával a talaj felszínén. Jellemző rájuk, hogy magról nehezen telepíthetők, a telepítés agrotechnikájával szemben igényesek, lassan csírázó és fejlődő növények. Teljes zöldtermésüket általában a telepítést követő harmadik évtől adják. Élettartamuk nyolc-tíz év, de megfelelő agrotechnikát és hasznosítást alkalmazva az indákról és tarackokról folyamatosan felújul a gyepezetük.

A gyephasznosítás (legeltetés, kaszálás, kettős hasznosítás) és tűrőképesség szempontjából megkülönböztetünk aljfüveket és szálfüveket:

• Az aljfüvek morfológiai méretük szerint általában alacsonyabbak a szálfüveknél, sok levélsarjat fejlesztenek. Hasznosítási szempontból tűrik, vagy megkívánják a rendszeres legeltetést, a rágást, tiprást, de a legeltetés után jól sarjadnak. Elszaporodásuk a legelőkön várható.

• A szálfüvek morfológiailag magasabbak az aljfüveknél. Leveleiket elsősorban a száron hozzák. Hasznosítási szempontból jellemző, hogy a legeltetést nem vagy alig tűrik. Termésüket kaszálás után hasznosítjuk, és termésük meghatározó részét az anyaszénát betakarításakor, az első növedékből, adják.

A fűmag szinte fényben csírázik, ezért sekély vetést igényel, ami fajtól függően 0,5-2 cm mély lehet. A magágy aprómorzsás, kertszerűen elmunkált, kellőképpen ülepedett, tömör talaj legyen. A magágy tömörsége akkor megfelelő, ha rálépve csak a cipő sarka hagy nyomot, vagy a traktor keréknyoma alig látszik. Ezzel biztosítjuk azt, hogy később a vetésterület már ne ülepedjen, vagy a vetőgép besüllyedve ne vethesse a fűmagot a szükségesnél mélyebbre.

A különböző fűfajok különböző idő alatt kelnek ki, így a korábban csírázók elnyomhatják a későbbieket. Az angol perje már egy hét alatt kikel, míg a réti perje csak mintegy három hét eltelte után hajlandó csírázni, ezért ha sok a keverékben az angol perje, akkor gyors fejlődése miatt elnyomja a gyengébb növényeket, vagyis gyomként viselkedik. Szabály, hogy a gyors kelési és fejlődési eréllyel rendelkező, ún. agresszív növényekből ne tervezzünk vetésre 20% ot meghaladó arányú növényállományt a keverékbe. A megfelelő csíraszámmal telepített, gyorsan kelő és fejlődő gyepalkotó faj a későbbiekben védő, takaró növényként viselkedik, és elősegíti az értékesebb, hosszú életű füvek sikeres megtelepítését.


A telepítés ideje, előnyök és hátrányok

Gyepet két időpontban telepíthetünk. Az optimális telepítési idő Magyarországon a kora tavaszi (február 20. – március 30.) és a nyárvégi (augusztus 20. – szeptember 10. közötti) időszak. Mindkét időpontnak vannak előnyei és hátrányai, amelyeket figyelembe kell venni a telepítés sikere érdekében.

A tavaszi telepítés előnyei: az őszi szántás után jobb lesz a magágy ülepedettsége és a fagy hatására, kialakul az aprómorzsás talajszerkezet. A szántott talaj megőrzi az őszi és téli csapadékot, ami lehetővé teszi az egyenletes kelést, és segíti a növények megerősödését.

A tavaszi telepítés hátrányai: kései kitavaszodás esetén vagy csapadékos tavaszon nem lehet időben elkészíteni a magágyat, és nem végezhető el időben a vetés, ezért a gyökérváltás ideje melegebb időszakra tolódik, ami erős kiritkulást okozhat. Az egynyári gyomok együtt kelnek a füvekkel, ezért erős a gyom konkurencia, ami szintén fokozza a kiritkulást, mert a füvek tavasszal telepítve, a vernalizáció, a hideghatás hiánya miatt, nem képesek magszárat hozni, és a gyomok túlnövik, elnyomják, kiritkítják a gyepet. A gyomok ellen gazoló kaszálással védekezünk.

A nyárvégi telepítés előnyei: a gyökérváltás ideje hűvösebb őszi időszakra tolódik, és már az erősebb harmatképződés is elősegíti a növények életben maradását. A szántóföldi gyomok közül csak az áttelelő fajok kelnek ki, és azok sem nőnek magasra, ezeket viszont tavasszal a fű el tudja nyomni. A telepítést követő évben már a teljes termést megközelítő hozamra számíthatunk. A kedvezőbb környezeti hatások miatt csökkenthetjük a vetőmag adagot.

A nyárvégi telepítés hátrányai: a nyári időszakban kisebb a talaj víztartalma, és nehezebb az aprómorzsás magágy előkészítése, a többmenetes talajművelés miatt drágább lesz a talajmunka. Száraz ősz esetén a kelés elhúzódik, de a fűfélék a kedvező időpontban kikelnek, a pillangós gyepalkotók viszont kifagyhatnak.

A két telepítési időpontot összehasonlítva nálunk a nyárvégi telepítés az előnyösebb. A tavaszi telepítésnél olyan gyomok jelennek, mint a parlagfű, ami törvényileg is irtásra kötelezett, de ősszel már nincs jelen a telepítésben, és a következő tavasszal, a szakszerűen végzett kaszálással kiszorítható a gyepből. A kiritkult gyeptakaróba viszont már a meglévő gyepbe is virágzik ez az allergén gyom.


Szaporító anyag

A gyeptelepítéshez szükséges vetőmag a vadontermő fajok szabadon begyűjtött vagy termesztett szaporító anyagából származzon, csak azok hiányában származhat nemesített fajokból.

A telepítendő terület környezetében lévő hasonló termőhelyi adottságú gyepek növényzetének elemzése után megtervezhető a tájra, termőhelyre jellemző faji összetételű fűfajokból álló magkeverék összetétele, aránya és vetőmag adagja. Ez a növénytársítás – a telepítés után kialakuló gyepnemezével – alapot kell hogy adjon a társulás alkotó természetes gyepalkotók beavatkozás nélküli betelepüléséhez.

A vetésre kerülő fűfajok kiválasztásánál figyelembe kell venni a későbbi fenntartási lehetőséget, vagyis hogy a gyepet legeltetik, kaszálják, vagy mind két eljárást alkalmazzák a gyepnövény társulás kialakítása és fenntartása érdekében. A növénytársulás faji összetételét a legeltetett állat faja és legelési szokása az alkalmazott legeltetés szakszerűségével együtt alapvetően meghatározza. Az aljfű-szálfű arányt ennek megfelelően kell tervezni. A hajtásnevelés típusa (lazabokrú 4-5 éves, vagy tarackos hosszú életű fűféle) a faj várható élettartamát is jelzi.

Azoknál a nem termelő beruházásoknál, mint a füves mezsgye, a rovarteleltető bakhát és az ültetvény sorközgyepesítés, a bolygatott, vagyis szántással előkészített talaj esetében a gyeptelepítés fűmag keverékkel történhet. A környezetvédelmi célú földhasználat-váltás esetében szóba jön a fűmag keverékkel való telepítés, ha a területet fel kell törni vagy korábban is szántva volt.

Az ültetvény sorközfüvesítésnél talajvédő gyepesítésről van szó, ezért a füvek árnyéktűrését is figyelembe kell venni, így telepítésre valamilyen aprócsenkesz, vörös csenkesz, felemáslevelű csenkesz keveréke jöhet számításba. Lejtőn minden sorköz gyepesítése ajánlott, míg sík területen elég csak minden második sorközben gyepesíteni. A kaszálékot nem célszerű otthagyni, mert a laza mulcstakaró utat enged a tarackbúza betelepedésének.


A vetőmagkeverék faji összetétele

A vetőmegkeveréket a termőhelyre jellemző természetes fajok alapján állítsuk össze.Ezek általában olyan fajok, amelyek a hasonló élőhelyekről mag vagy kaszálék formájában begyűjthetők.

A gyűjtést végezhetjük magunk is: kisebb magszükséglet esetén akár kézi gyűjtéssel, egyébként aratással. Ebben az esetben az aratógép megfelelő beállítását el kell végezni. A beszerzés forrása lehet nemzeti park igazgatóság is. Ebben az esetben a nemzeti park igazolást ad ki arról, hogy a gyeptelepítéshez szükséges vetőmag rendelkezésünkre állt.

Ha nincs lehetőség a saját gyűjtésre, vagy nemzeti parktól való beszerzésre, akkor kereskedelmi forgalomban kapható, a termőhelyhez illő magkeveréket használjunk. Előfordulhat, hogy termőhelyhez illő, a tájban őshonos természetes fajok magjai a szükséges mennyiségben nem szerezhetők be, és magunk sem tudjuk előállítani. Ilyen esetben az alábbi táblázatokban javasolt fűmag keverékeket használhatuk, a termőhelytől és a hasznosítási módtól függően.

A talaj vízgazdálkodását tekintve ekkor alapvetően három típust különböztethetünk meg: száraz, gyenge vízgazdálkodású, üde jó vízgazdálkodású és nedves vízben bőven ellátott talajokat. A telepítésre kerülő magkeverék fajszáma lehetőleg közelítsen a „Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat” (4/2004. (I. 13.) FVM rendelet) előírásaihoz, vagyis 6 fajnál kevesebb növényből ne álljon a keverék, és ezen belül egy faj aránya sem haladhatja meg a 30%-ot.