« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésGyeptelepítési módszerekSzénamurvás felülvetésA törés nélküli, direktvetéses gyepfelújításA vetéssel történő gyeptelepítésTavaszi gyeptelepítési modellNyárvégi gyeptelepítési modellA mechanikai gyomszabályozás módszereiA telepítést követő év gyepgazdálkodási munkáiA telepített gyep karbantartása és monitorozása

A természetközeli gyepállomány, vagy az ugyanazt jelentő ősgyep termőhelyre jellemző faji összetételének kialakulását gyorsíthatjuk, ha a környéken található, későn, vagyis július végén kaszált elöregedett széna elpergett magját kiszórjuk a telepített területre. Ezzel olyan fajok is betelepíthetők a gyepbe, amelyek igen lassan vándorolnának be a területre. Ez az úgynevezett szénaterítéses, vagy szénamurvás felülvetés tradicionális módszer volt Magyarországon.

A szénaterítéshez kaszálékra lesz szükség, amelyet célszerűen egy közeli, hasonló termőhely szénájaként szerezhetünk be. A megfelelő kaszáló kiválasztásához kérjük ki a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság tanácsát. Ha a nemzeti parknak nagyobb kaszálói vannak, magát a szénát is beszerezhetjük tőle. Ebben az esetben kérjünk igazolást a széna eredetéről és összetételéről, amely majd bizonyítja, hogy milyen fajokat telepítettünk a parcellára.

A széna elterítését követően célszerű a területet állatokkal megjáratni (a magok kipergetése és földbe juttatása végett). Ugyanakkor a kaszálást úgy kell időzíteni, hogy a területre juttatandó növényfajok magjai az elterítést megelőzően ne peregjenek ki a szénából.

Ha a parcella egy kisebb részére már sikerült fajokat betelepíteni, akkor az a folt a későbbiek során forrásként szolgálhat a további szénamurvás felülvetéshez, vagy akár a vetőmag gyűjtéséhez (aratásához). Egyes füvekből a szénaterítést vagy vetést követően már akár a második évben kaszálhatunk terméses szénát, vagy arathatunk magokat.