« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésMocsarak és magassásosokHullámtéri rétekÜde rétekDomb- és hegyvidéki gyepekHegylábi kötött talajú gyepekNyílt homokpusztagyepekZárt homoki sztyeprétekAlföldi kötött talajú sztyeprétekSzikesekSzántóföldek és ültetvényekGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozása

Kialakítandó élőhelyek: a buckaközi laposok, a kötöttebb, humuszosabb homoki talajok száraz, zárt sztyeprétjei.

Hol érdemes gyepesíteni: humuszos homoki talajok szántóin szinte bárhová. Semlyékek felhagyott homokháti szántói nagyon alkalmasak. A szomszédos természetközeli homoki sztyeprétnek akkor van nagy jelentősége, ha onnan megoldható a legelő állatok átterelése, ezáltal egyes fajok magjainak állatok általi behurcolása. Egyébként a természetes homoki sztyeprétfoltok mellett is igen lassú (több évtizedes időtartamú) a felhagyott szántó regenerációja.

Spontán gyepesítés lehetőségei: a zárt sztyeprét spontán kialakulása hosszú folyamat, ezért a természetes gyep regenerációját a megfelelő domináns fűfaj vetése nagyban elősegítheti.

Gyeptelepítés lehetőségei: egyetlen, a gyeptípusra jellemző domináns fűfaj sikeres vetése is jelentős eredmény (a színezőfajok spontán betelepülése ugyan hosszú ideig tart, de a gyep addig is elfogadható állapotban lenne). Lehetőleg a környék természetes zárt homoki sztyeprétjeiből, vagy természetközeli állapotú zárt sztyeprétjeiből származó magokat szerezzünk be. Ha a forrás gyep elég nagy, kaszálással is gyűjhetünk (többnyire júliusban), de ilyenkor vigyázzunk, hogy a magok ne hulljanak ki a szénából.

Mire kell különösen figyelni: a legnagyobb gond a megfelelő vetőmag beszerzése. A domináns fűfajok vetőmagjának termelése vagy termeltetése megoldható lehet. Nem szükséges tiszta vetőmag, így a termelés sokkal egyszerűbb, mint a minőségi vetőmag előállítása.

Milyen fajokat vessünk: a jellemző, állományalkotó fűfajok közül javasoljuk a pusztai csenkesz, az élesmosófű, a karcsú perje, a rákosi csenkesz, a kunkorgó árvalányhaj és a fenyérfű vetését. Gyakoribb színezőfajok, amelyeket sikeresen lehet telepíteni: mezei zsálya, magyar szegfű, macskafarkú veronika, koloncos legyezőfű, réti útifű, magyar cickafark, ebfojtó müge, sarlós gamandor, tejoltó galaj, szürkekáka. A pillangósok közül ajánlható a komlós lucerna, a sárkereplucerna, a mezei here, a tarka koronafürt és a szarvaskerep.

A gyep karbantartása: a zártabb (pusztai csenkeszes, lappangó sásos, élesmosófüves) sztyeprét állományok esetén a szarvasmarhával történő legeltetést javasoljuk (kb. 0,2-0,3 állategység/ha sűrűségben). A félig nyílt (főleg rákosi csenkesz uralta) gyepeket célszerű 3 évente, az adott évben is csak időszakosan juhokkal legeltetni. Ha a legeltetés nem oldható meg, mozaikos kaszálással, a kísérőfajok fokozatos és folyamatos betelepítésével tartható fenn vagy javítható a gyep állapota. A laposokban az évi kétszeri kaszálás sok esetben akár öt éven keresztül is szükséges lehet.

Mire számíthatunk: a felhagyott szántókon gyeptelepítés nélkül, rendszertelen, időnkénti tisztító kaszálás alkalmazása esetén, 10-15 év elteltével gyakran még mindig csak olyan gyepek jönnek létre, amelyek szerkezetüket, fajösszetételüket tekintve élesen elválnak a szomszédos természetes sztyeprétektől. Ha a felhagyást megelőzően rövid ideig, csak 1-2 évig zajlott szántóföldi művelés, a regeneráció sokkal gyorsabb lehet. Megfelelő fajok betelepítésével is csak hosszú idő alatt lehet a természeteshez hasonló szerkezetű homoki sztyeprétet kialakítani.