« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésMocsarak és magassásosokHullámtéri rétekÜde rétekDomb- és hegyvidéki gyepekHegylábi kötött talajú gyepekNyílt homokpusztagyepekZárt homoki sztyeprétekAlföldi kötött talajú sztyeprétekSzikesekSzántóföldek és ültetvényekGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozása

Kialakítandó élőhelyek: nyílt, száraz homoki gyepek, többnyire futóhomokon.

Hol érdemes gyepesíteni: homokbuckás, szélsőségesen száraz területeken, esetleg letermelt akácos vagy fenyves, felhagyott szőlő helyére. A gyepesítés sikerességének akkor van a legnagyobb esélye, ha már meglévő gyep közelében történik. Ha természetes, esetleg másodlagos gyep, legelő van a környéken, akkor a gyepesítésre kijelölt terület azokhoz a lehető legközelebb legyen, és a leghosszabb határral érintkezzen velük (földút lehet köztük). Ha nincs ilyen része a területnek, akkor azt a részt válasszuk, ami nincs minden oldalról szántófölddel körülvéve, tehát földút, kertek vagy mezsgye, kisebb nyárfacsoport vagy nyárfasor van mellette. Szempont lehet még, ha van olyan része a területnek, ahol kisebb buckajellegű kiemelkedés található. Figyeljünk arra, hogy ne telepítsünk inváziós fajokkal fertőzött terület közelébe, pl. bálványfa csoport, vagy selyemkóróval borított parlag, ültetvény, nagyobb akácos folt mellé. Ha mégis erre kerülne sor, adjunk a tervezett telepítendő területhez még egy kb. 30-50 m széles sávot az akácossal vagy a fertőzött területtel határosan, ami pufferzónaként szolgálhat majd. Fenyves mellé történő telepítés akkor lehet sikeres, ha a fenyves nem fertőzött selyemkóróval. Ha fertőzött, itt is a pufferzóna alkalmazása ajánlott. A pufferzónára fokozottan kell figyelni, mindenképpen felül kell vetni (ajánlott fajokat lásd lejjebb), és adott esetben gyakoribb kaszálást igényel. Telepítés esetén egy erdő közelsége akár előny is lehet, mert megakadályozhatja a talaj kiszáradását a csíranövények fejlődésének kritikus állapotában.

Spontán gyepesítés lehetőségei: a természeti tájba ékelődő, vagy azzal hosszan határos területek esetében nincs szükség magvetésre. Ha a terület kb. 200 m-s körzetében van fajforrásként szolgáló, legalább néhány hektáros természetesebb gyepfolt (a felülvetett, angolperjés legelő nem számít annak), akkor támaszkodhatunk a spontán szukcesszióra. A buckás felszínek esetén ajánlott a spontán gyepesedésre hagyatkozni. Egy szántó felhagyása esetén az inváziós fajok betelepülése nagy veszélyt jelent, a gyep kialakulásának gyakran ez a kulcstényezője. Ahol az özönnövények betelepülését meg lehet akadályozni, és a közelben vannak megfelelő nyílt homoki gyepek, a fő állományalkotó fajok spontán betelepülése néhány év alatt lejátszódhat, de ennek esélye területenként és évenként igen eltérő, és a megfelelő tömegességi viszonyok kialakulása hosszabb időt vesz igénybe.

Gyeptelepítés lehetőségei: ha nincs a területünk környékén megfelelő gyep, ahonnan a természetes fajok betelepülhetnének, illetve a terület nem homokbuckás (a felszín lejtése a területen sehol nem haladja meg a 12%-ot) akkor magvetéssel telepítsük be a szántót. A gyeptípusra jellemző állományalkotó fűfajok vetése a gyep kialakulását erősen meggyorsítja. Lehetőleg a környék természetes homoki gyepeiből származó magokat szerezzünk be. A legtöbb magot május második felétől augusztus elejéig tartó időszakban tudjuk begyűjteni. A domináns füvek közül az árvalányhajak hoznak legkorábban termést, érett állapotban, kézzel is elég nagy mennyiség begyűjthető belőlük; gyűjtésükről azonban mindenképpen konzultálni kell a nemzeti parkkal, hiszen egy faj kivételével védettek. A vetés nyár végén vagy ősszel történjen. A vetésnél figyelembe kell venni, hogy egyes fajok csak a vetést követő második vagy későbbi évben csíráznak, illetve a frissen kikelt csíranövények fokozott mértékben érzékenyek az időjárás szélsőségeire, ezért előfordulhat, hogy a vetést meg kell ismételni. A magvetés a csupasz homokfelületre történhet, a magokat sekélyen a homokba juttathatjuk (könnyű fogas, borona, gyűrűshenger). Ha közvetlenül a szántóra történik a telepítés, és a szántó hosszabb ideig művelés alatt állt, erősebben trágyázva volt, és nincs a közelben természetes gyep, akkor javasolható egy mélyforgatás (kb. 40 cm-es). Ha a terület selyemkóróval fertőzött, ne szántsuk fel, mert a tarackok feldarabolásával az özönnövény szaporodását segítenénk elő.

Mire kell különösen figyelni: ne alkalmazzunk semmilyen trágyázást még vetéskor sem, mert azzal a gyomok megtelepedését segítenénk elő (a termőhely fajai alacsony tápanyagtartalomhoz vannak hozzászokva!). Ne vessük el tájidegen fajokból álló fűmagkeveréket, mert ezáltal meggátolhatjuk a természetközeli gyep kialakulását. Vetést követően már ne alkalmazzunk fogasolást, mert a regenerálódó terület ilyen bolygatása csak a gyomok hosszabb ideig tartó jelenlétét segíti elő.

Milyen fajokat vessünk: a kereskedelmi forgalomban egyik faj sem kapható, csak meglévő gyepterületekről gyűjthető. A helyi magforrásból származó fűfajok közül inkább magasabb térszínre, futóhomokra vessük az árvalányhajakat, a homoki és rákosi csenkeszt, a deres fényperjét, a fenyérfüvet és a gumós perjét. Enyhén mély buckaközökbe javasolt a karcsú fényperje, a karcsú perje, az élesmosófű, a rákosi csenkesz, a kunkorgó árvalányhaj. A kétszikű fajok közül javasolt a pusztai kutyatej, a homoki ternye, a kései szegfű, a vajszínű ördögszem, a kisvirágú habszegfű, a sarlós gamandor, a homoki pimpó és a kakukkfüvek. Sikeresen telepíthető a báránypirosító, a homoki vértő és a naprózsa. Ha semmilyen helyi magforrás nem áll rendelkezésünkre, hazánkban előállított magokat használjunk. Szóba jöhet a pusztai vagy a sovány csenkesz, a karcsú perje, esetleg (de 10%-nál kisebb arányban) a csillagpázsit, cickafark-fajok, a puha vagy a berzedt rozsnok. Pillangós növények vetése nem szükséges, legfeljebb az apró és a komlós lucerna, a herehurafű, vagy a mezei here vethető. A domináns füvekből 4 g/m2 (40 kg/ha) mag elegendő, a többi fajból pedig 100-150 db/m2. A füvek és kétszikű fajok aránya kb. 60-40%, tömegességben kb. 70-30% legyen.

A gyep karbantartása: A spontán gyepesedéssel kialakult nyílt homoki gyep karbantartást általában nem igényel. Vetés esetén az azt követő évben, nagyfokú gyomosodás esetén a területet kaszálni kell, az első 1-2 évben akár kétszer, május első felében és július végén. Az időpontok az aktuális időjárástól, tehát a gyomok magasságától, mennyiségétől, és maghozásuktól függően kissé változhatnak. A 3. évtől már csak egyszeri (júliusi vagy későbbi) kaszálás javasolt, mert addigra már felnőnek és virágozni kezdenek a betelepített fajok. Ha a gyepesítés sikeres, és valóban nyílt homoki gyep kezd kialakulni, akkor a kaszálást 5 év után hagyjuk abba. Gyomosodás esetén a 3. évtől kezdődően a juhokkal történő legeltetés is szóba jöhet, de csak a természetvédelmi célú mérsékelt legeltetés javasolt, az inváziós gyomok termésérlelése előtti rövid időszakban. Egész évben folyamatosan legeltetni csak a buckáktól teljesen mentes, legalább 5-10 ha-os laposokat szabad. A mikrodomborzatot ne egyengessük el a túl sok állat ráhajtásával. Kerüljük a túllegeltetést és széttaposást. Az évelő nyílt homokpusztagyep kialakulása után a legeltetés nem kívánatos. A nagyobb mennyiségben megjelenő tájidegen, inváziós gyomokat vissza kell szorítani. Az egyéves fajok (pl. átoktüske, parlagfű, tövisperje, betyárkóró) esetén virágzás előtti kaszálás és a levágott anyag elhordása, vagy virágzás előtti intenzív legeltetés a leghatékonyabb. A parlagfüvet közvetlenül a virágzás előtt, vagy annak legelején kaszáljuk le. Az évelő, mélyen gyökerező selyemkóró esetében mindenképpen szükséges az évente legalább kétszeri (virágzás, illetve termésérlelés előtti) szárzúzózás, vagy (a nemzeti parkokkal történt egyeztetést követően) a vegyszeres irtás, és a levágott anyag eltávolítása. Amennyiben az akác, bálványfa, ezüstfa vagy egyéb idegen fafaj terjed, szintén irtani kell megfelelő technológiával. Bár alapvetően gyep létrehozása a cél, ha elég nagy a területünk, a mélyebb részekre egy-két fehérnyár és/vagy galagonya cserje telepítése javasolt, ezzel nagyban elősegíthetjük a gyep stabilitását, és a fajgazdagság növekedését.

Mire számíthatunk: sikeres a gyepesítés, ha 5 éven belül visszaszorulnak a szántóföldi gyomok és az inváziós fajok, kialakul a domborzati mintázat, valamint az évelő fűfajok és kétszikű homoki fajok foltonként megtelepednek és virágoznak. Kedvező időjárás esetén, őszi vetés után már a következő év nyarán 30-40%-os borítást érthet el a vetett magyar csenkesz és a deres fényperje. Az eredményesség nagyban függ attól, hogy van-e a közelben folyamatos fajforrásként szolgáló homoki gyep.