« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésMocsarak és magassásosokHullámtéri rétekÜde rétekDomb- és hegyvidéki gyepekHegylábi kötött talajú gyepekNyílt homokpusztagyepekZárt homoki sztyeprétekAlföldi kötött talajú sztyeprétekSzikesekSzántóföldek és ültetvényekGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozása

Kialakítandó élőhelyek: félszáraz irtásrétek, száraz magaskórósok és erdőssztyeprétek; sztyeprétek löszön, agyagon, nem köves lejtőhordalékon, tufákon; lejtőgyepek kemény alapkőzeten.

Hol érdemes gyepesíteni: azokat a szántókat legcélszerűbb gyepekké alakítani, amelyek viszonylag kis területűek, és ősgyepekkel, vagy már jól regenerálódott, korábbi szántók, gyümölcsösök helyén kialakult másodlagos gyepekkel, esetleg őshonos fafajú, gazdag aljnövényzetű erdőkkel érintkeznek. A gyepfoltokat elválasztó zárványszerű szántók gyepesítése különösen kívánatos. Lehetőleg ne olyan szántót válasszunk, amely akácossal, bálványfás állománnyal, vagy özönnövényekkel fertőzött fenyvessel érintkezik, mert ezekből az idegenhonos fafajok betelepülnek a gyepbe. Kerülendő a sűrű cserjés, vagy nagyobb méretű, kifejezetten gyomos (pl. gyalogbodzás, csalános) terület mellett is a gyepesítés.

Spontán gyepesítés lehetőségei: ha a szántó nem túl nagy és természetközeli állapotú gyepekkel érintkezik, a legjobb gyepesítési módszer a parlagon keresztüli spontán gyepesedés. A régebb óta nem művelt, már gyepesedő, évelőket is tartalmazó szántóparlagot, vagy felhagyott szőlőt, gyümölcsöst az első öt évben kaszáljuk vagy szárzúzózzuk. Felülvetéssel, részleges felülvetéssel vagy direktvetéssel gyorsíthatjuk a gyepesedést. A kisebb talajegyenetlenségeket (hangyabolyokat, vakondtúrásokat) ne egyengessük el, ezekkel is változatosabbá válik a növényzet szerkezete. A már meglévő őshonos cserjéket elszórva hagyjuk meg.

Gyeptelepítés lehetőségei: a gyeptelepítés csak a nagyobb, gyepekkel nem érintkező szántók esetén ajánlható, ahol a természetes betelepedés esélye és aránya 5 éven belül nagyon kicsi. Frissen felhagyott szántón a telepítést teljes talajelőkészítéssel kezdjük. A spontán gyepesedésnek indult parlag esetén csak felülvetést (legjobb a szénaterítés) vagy direktvetést alkalmazzunk, ne szántsuk fel. Néhány hektáros területek esetén a magok kézi elszórásával is jó eredményt érhetünk el. A természetes gyepből származó magokkal a gyepesítés a későbbiekben is bármikor felülvethető. Lejtős terület esetén a vetést a lejtésre merőlegesen végezzük. Ilyen esetben a lejtő teteje felé az első években a gyep ritkább lesz, de később besűrűsödik.

Mire kell különösen figyelni: semmiképpen nem szabad feltörni egy már idősebb, gyepesedő parlagot. Ne használjunk műtrágyát és totális gyomirtó szereket. Kerüljük a nem őshonos fajok vetését. A gyepesítés után valamilyen ápolási munkákra a legtöbb esetben szükség van, az elgyomosodás és a becserjésedés elkerülése végett. A túl intenzív használat (túl sűrű kaszálás vagy túllegeltetés) kerülendő.

Milyen fajokat vessünk: legjobb, ha a vetőmagot egy közeli természetes gyepről kaszált magokkal tudjuk biztosítani. Érdemes a gyep egy részét június közepén (amennyiben ez nem veszélyeztet erre érzékeny természetvédelmi értékeket!), egy másik részét július végén kaszálni, hogy a fű és kétszikű magok közül minél több félét tudjunk begyűjteni. Az alábbi fajok jelenléte különösen kívánatos: pusztai csenkesz, vékony csenkesz, sudár rozsnok, tollas szálkaperje, zabfüvek, rezgőpázsit, árvalányhajak, zsályák, kakukkfüvek, lenek, kocsordok, zanótok, dárdaherék, csabaíre, homoki pimpó, szamóca, peremizsek, koloncos legyezőfű, sarlós gamandor. A kaszálékot nem szükséges nagyon előkészíteni (pl. csépelni, illetve külön csak a fűmagokat kirostálni), a szénát egyenesen a gyepesítendő területre is ki lehet szórni, majd legelő állattal megjáratni. A kereskedelmi forgalomban kapható vetőmagok közül a veres csenkesz, a csomós ebír, a réti csenkesz, az árva (magyar) rozsnok, a taréjos tarackbúza vagy búzafű és a réti perje keskeny levelű változata fogadható el, de feltétlenül keverve. A kétszikűek közül a szarvaskerep, a fehér here és a takarmány baltacim vethető, együttes arányuk kb. 15-20% legyen. A vásárolt vetőmagot érdemes a kaszálékkal együtt alkalmazni. Vásárolt vetőmag alkalmazása esetén legalább háromféle fűfajt alkalmazzunk a felsoroltak közül, közel azonos arányban, de az árva rozsnok és a tarackbúza aránya ne haladja meg a 10%-ot. Ilyen esetben keverjünk szarvaskerepet (10-15%) és baltacimet (5-10%), esetleg fehér herét (5-10%) a keverékhez. Kerüljük a nádképű csenkesz, a pántlikafű, az angolperje, az olaszperje, a réti ecsetpázsit, a sziki mézpázsit, a réti komócsin, a takarmány lucerna, a nem őshonos csillagfürt, a görögszéna és más, nem őshonos növényfajok használatát.

A gyep karbantartása: az első évben célszerű a gyepet nyár végén lekaszálni, vagy alacsony hozam esetén szárzúzózni (a mulcs a területen maradhat). A második évtől kaszálható, vagy az év egy részében legeltethető. Ajánlott a gyep egy részét (kb. egyötödét) kihagyni a legeltetésből vagy a kaszálásból úgy, hogy a kihagyott foltokat évről-évre váltogatjuk. Ha legeltetjük a gyepet, akkor törekedjünk rá, hogy a gyepen legelő gulya vagy nyáj közeli természetes gyepeken is legeljen, ezzel is elősegíthetjük a gyepi fajok betelepülését. A kaszálással hasznosított gyepet járassuk meg ősszel marhával vagy juhval, ezáltal változatosabbá válik a szerkezete. Ha túlságosan elszaporodnak a kétszikűek, érdemes többször kaszálni, és kevesebbet legeltetni. Ha nagyon elszaporodnak a füvek és eltűnnek a kétszikűek, fogasoljuk vagy boronáljuk át a gyepet késő ősszel óvatosan, vagy jól járassuk meg marhával, juhval. Nem baj, ha a gyep nem egyenletesen sűrű, vagy eltérő fajokból álló foltokat tartalmaz. Ha a vetés nagyon kiritkul, akkor felül lehet vetni az eredeti vetőmaggal, de még jobb, ha a közeli természetes gyepről kaszált magot szórjuk el; ilyenkor a felülvetést direktvetéses gyepfelújítással vagy részleges felülvetéssel kell magvalósítani, a gyepet feltörni nem szabad. Ha a gyepet nem legeltetik vagy kaszálják, akkor 2-3(5) évente tisztító kaszálást, vagy nem túl magas hozam esetén szárzúzást kell végezni. Az égetés csak a többi kezelés hiányában, foltokban, 5-10 évenként egyszer, február-márciusban alkalmazható (előzetesen egyeztetve a nemzeti park igazgatósággal). Az időközben megjelenő őshonos cserjéket vagy tölgy, mezei juhar, mezei szil, gyertyán magoncokat elszórva meg kell hagyni úgy, hogy a legeltetést és a kaszálást még ne akadályozzák. A megjelenő tájidegen akác, bálványfa, ezüstfa, ostorfa egyedeket és a selyemkóró, aranyvessző, siskanádtippan foltokat le kell szárzúzózni, vagy marhával szét kell tapostatni, a további terjedést meg kell akadályozni. A nagyobb szúrós vagy mérgező gyomos foltokat (aszat, bogáncs, csalán, gyalogbodza, szerbtövis) szintén le kell szárzúzózni. Vannak olyan gyepek (pl. a köves talajú lejtőgyepek), amelyek a gyepesítést követően nem feltétlenül igényelnek folyamatos karbantartást, de ezt egy adott területen a termőhelyi adottságok, a csapadékviszonyok stb. határozzák meg.

Mire számíthatunk: természetes gyepekkel érintkező gyepesítés esetén a fajok betelepülése rögtön elkezdődik. Az első években csak szálanként, elszórva. A természetes fajok megjelenése nagyobb mennyiségben 5-15 év alatt várható, ekkorra akár le is válthatják az eredetileg vetett, majd kiritkult fajokat.