« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésMocsarak és magassásosokHullámtéri rétekÜde rétekDomb- és hegyvidéki gyepekHegylábi kötött talajú gyepekNyílt homokpusztagyepekZárt homoki sztyeprétekAlföldi kötött talajú sztyeprétekSzikesekSzántóföldek és ültetvényekGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozása

Kialakítandó élőhelyek: franciaperjés rétek, veres csenkeszes hegyi rétek, hegy- és dombvidéki sovány gyepek és szőrfűgyepek. A hegy- és dombvidéki mocsárrétek is részben idetartoznak, amelyek az előző gyeptípusokkal együtt gyakran mozaikosan vagy keverten fordulnak elő. A magas füvű típusok kialakítása leginkább a sík vagy közel sík fekvésben jöhetnek számításba. A sekélyebb talajú, erodáltabb, többnyire meredekebb területekre az alacsonyfüvű gyepek kialakítása javasolható. Meredekebb, délies lejtőkre a szárazságot relatíve jobban tűrő fajok valók. A nagyon sekély, nagyon erodált, szélsőségesen savanyú talajokon csak a sovány gyepek kialakítását érdemes megpróbálni.

Hol érdemes gyepesíteni: a néhány éve feltört gyepek helyén, a gyepek közé ékelődő szántókon, a régebb óta parlag területeken. Legjobb, ha a közelben (1 km-en belül) legalább 10%-nyi jó állapotú üde gyep van. Ideális szomszédság a kezelt (kaszált, legelt) gyep, illetve az erdő. A telepítéskor érdemes mérlegelni, hogy az erdősítés nem nem jelent-e jobb megoldást. A patakmenti sávokra erdőt, esetleg üde-nedves rétet (mocsárrét-magasfüvű üde rét) érdemes telepíteni. Ártereken és mélyebb talajokon inkább a magasabb füvű franciaperjés gyeptípusnak van létjogosultsága, sekélyebb talajon a rövidebb füvűek jöhetnek szóba. Utóbbiak közül a sovány gyepek és szőrfűgyepek a szélsőségesen sekély, savanyú, tápanyagszegény területek gyepjei.

Spontán gyepesítés lehetőségei: felhagyott szántókon könnyen kialakulnak ezek az élőhelyek, de kaszálás vagy legeltetés hiányában a szukcesszió hamar tovább lép az erdők irányába. A patakmenti területeken a szukcesszió még gyorsabb, itt a fák-cserjék mellett (helyett) kezelés hiányában magaskórós lágyszárúak is képesek nagy mennyiségben megjelenni és terjedni. A spontán gyepesedést a kevés fűfajjal történő felülvetés gátolja, vagy lassítja. A műtrágyázás és a talajmunkák is kedvezőtlenül hatnak. Az első és második évben a gyomok visszaszorítására az évi kétszeri vagy háromszori kaszálás szükséges.

Gyeptelepítés lehetőségei: megfelelő táji környezet esetén szükségtelen bármit is vetni. Ennek egyik oka az, hogy az összes, ma már természetközeli állapotú gyep is vetés nélkül jött létre, pusztán a kaszálás vagy a legeltetés hatására. Másrészt, a rendelkezésre álló vetőmag nemesített, génállománya sokkal szegényesebb, mint a vad populációké. Akkor érdemes csak a vetést megfontolni, ha a gyepalkotó fajok spontán módon való bejutásának nincs esélye. A feketére műveléses gyeptelepítés általában nem indokolt, a felülvetés vagy a direkt vetés elegendő lehet. Legjobb azonban a természetközeli gyepekről származó mag és/vagy kaszálék használata. Értelmetlen feltörni egy már idősebb, gyepesedő parlagot; ilyen esetben legfeljebb felülvetést vagy direktvetést alkalmazzunk.

Mire kell különösen figyelni: nem szabad a használatot hosszabb ideig felhagyni, mert az ilyen típusú felhagyott gyepek gyorsan elkezdenek cserjésedni, erdősödni. Kerüljük el a tájidegen (vagy az ismeretlen származású és a nemesített) vetőmaggal történő vetést. A gyepet ne műtrágyázzuk, ne tárcsázzuk, és ne égessük.

Milyen fajokat vessünk: ha a spontán gyepesedésre nincs esély, akkor a környék természetes vagy természetközeli állapotú, hagyományosan kezelt, nem vagy alig műtrágyázott, nem felülvetett gyepéről származó magokat vessük, vagy a kaszálékot terítsük. Ha ez sem megoldható, akkor a mélyebb talajú részeken az alábbi fajok vetése jöhet szóba: réti perje, réti csenkesz, csomós ebír, réti komócsin, aranyzab, rezgőfű, selyemperje, zabfű-fajok. A szárazabb részekre javasolható a sudár rozsnok, a nedvesebbekre réti ecsetpázsit is. Még elfogadható a nádképű csenkesz és a pántlikafű. A kétszikűek közül javasolt pl. a terebélyes harangvirág, a réti margitvirág, a réti imola, a mezei varfű, a mezei zsálya, a hegyi here, és a cickafark. Elfogadható a lóhere és a fehér here is. A nem szélsőséges talajú, rövid füvű gyepekre telepítendő fűfajok: veres csenkesz, réti csenkesz, cincor, legfeljebb 10%-ban angolperje. A kétszikűek közül javasolt pl. a százszorszép, a terebélyes harangvirág, a réti margitvirág, a here fajok, a szarvaskerep. A szélsőségesen savanyú talajokra vethető az ebtippan, a cérnatippan, a háromfogfű, a veres, a fonalas és a juhcsenkesz.

A gyep karbantartása: alapvetően a rendszeres (évi egyszeri vagy kétszeri) kaszálással. Törekedni kell a térben és időben változatos kaszálás megvalósítására: legyenek ritkábban és sűrűbben, későbben és korábban kaszált, csak legeltetett, kaszált és legeltetett, esetleg szegélyszerűen egyáltalán nem kezelt gyepek, félárnyékos szegélyek. Az első és második évben a terület állapotától függően a marhával történő legeltetés is szóba jöhet. Az elgyomosodott (főképp a magas aranyvesszővel borított) területeken a gyomokat a legeltetés nagyrészt kiirtja, vagy jelentősen visszaveti. Nedves talajállapot mellett kb. május végéig (és üde-vizenyős foltokban később) semmiképp sem legeltethetők, csapadékos idő mellett a nyári időszakban sem szabad legeltetni. Gépi kaszálás felázott talajon szintén nem kívánatos. A sovány talajú réteken a tápanyag-felhalmozódás miatt a legeltetést kerülni kell.

Mire számíthatunk: mivel a klimatikus viszonyok kedvezőek, a gyepek kialakulása elég gyors. A gyep 3-4 éven át tartó rendszeres (évi kétszeri) kaszálása esetén a gyomok megritkulnak, a fűfélék dominálnak. 15-20 év után akár természetközeli élőhely is kialakulhat.