« Vissza
Spontán gyepesedésGyepesítésMocsarak és magassásosokHullámtéri rétekÜde rétekDomb- és hegyvidéki gyepekHegylábi kötött talajú gyepekNyílt homokpusztagyepekZárt homoki sztyeprétekAlföldi kötött talajú sztyeprétekSzikesekSzántóföldek és ültetvényekGyeptelepítési módszerekA telepített gyep karbantartása és monitorozása

Kialakítandó élőhelyek: homokbuckák közötti laposok láprétjei és mocsárrétjei, kötöttebb talajú mélyedések (pl. löszvölgyek aljának) mocsárrétjei.

Hol érdemes gyepesíteni: az üde rétek különböző típusai gyakran mozaikolnak egymással és más élőhelyekkel is (pl. száraz gyepekkel vagy szikesekkel), ilyenkor ezt a mozaikos mintázatot érdemes megőrizni. Üde rétekkel érintkező vagy azok közelében lévő (100-200 m) szántó gyepesítése a legcélszerűbb, mert ezek magforrásként szolgálnak. Az özöngyom fajokkal (különösképpen a gyalogakáccal, a kanadai és a magas aranyvesszővel) nem fertőzött szántók előnyben részesítendők. Gyepekkel körülvett zárványszántók átalakítása könnyebb, mint szántókkal körülvett gyepek kialakítása.

Spontán gyepesítés lehetőségei: minél jobb a terület vízellátása, annál nagyobb a sikeres gyepesítés valószínűsége. Ha a szomszédságban magforrásul szolgáló üde rétek találhatók, akkor a kialakuló gyepek állományai viszonylag gyorsan regenerálódnak.

Gyeptelepítés lehetőségei: mivel megfelelő magkeverék nincs forgalomban, ezért a legjobb, ha a természetes élőhelyekről aratott fűmagokat vetjük el, illetve a lekaszált szénát terítjük a gyepesítendő terültre. A jó állapotú kékperjés lápréteket rendszerint nyár végén kaszálják, ezért ezek lehetséges telepítési módszere a szeptemberben kaszált széna elterítése az előzetesen boronált telepítendő területen. A kaszálást a kékperje terméséréséhez kell igazítani. Ekkor a kaszálék a domináns fűfaj, a kékperje mellett több jellemző lápréti kétszikű faj magvait tartalmazza. Ilyen az őszi vérfű, a festő zsoltina, a kornistárnics és az ördögharaptafű. A kaszálék levágását a mocsárrétek esetén is a domináns fűfajok terméséréséhez kell igazítani, célszerűen július közepe és augusztus közepe között kerüljön rá sor. Az első évben a domináns fajok magjait vessük, a második évtől kezdve a megegyező típusú élőhelyfoltokról származó kaszálékkal juttassuk a kísérő fajokat a gyepbe.

Mire kell különösen figyelni: nem szabad táj- és termőhelyidegen fajok maganyagát alkalmazni. Elsődleges a megfelelő vízellátás biztosítása, ez elsősorban az időszakos (tavaszi) vízborítást jelenti.

Milyen fajokat vessünk: láprétek esetén a kékperje bejuttatása a legfontosabb. Megtelepedése után megfelelő gyepszövetet alakít ki a többi faj számára. Szárazabb vagy enyhén szikesedő állományaiba a nádképű csenkesz és a fehér tippan is vethető. Mocsárrétekhez a telepítendő füvek: réti csenkesz, nádképű csenkesz, fehér tippan, réti ecsetpázsit, gyepes sédbúza és réti perje. A pillangósok közül a legcélszerűbb a szarvaskerep vetése. A sikeres telepítés feltétele a teljes talajelőkészítést (vagyis feketére művelést, általában tárcsázást és hengerezést) követő magvetés, vagy a direktvetés. A szükséges vetőmagot a környék hasonló élőhelyeiről július-augusztus-szeptember folyamán aratással gyűjthetjük be (pl. megfelelő rostával ellátott kombájnnal).

A gyep karbantartása: A vetést követő egy vagy két évben kívánatos júliusi tisztító kaszálás végzése a nedves szántó gyomfajainak (pl. a mezei aszat) visszaszorítására. Legjobb, ha a kaszálást júniustól szeptemberig elnyújtva mozaikosan végzik, évente változó helyszínen. A terület 10-20%-át érintetlenül kell hagyni évenként eltérő helyeken. A természetes állapot fenntartásához is szükséges a rendszeres kaszálás. A kaszálásokat május vége és június eleje (amennyiben ez nem veszélyeztet erre érzékeny természetvédelmi értékeket!), illetve augusztus-szeptember folyamán kell elvégezni. A kékperjés rétek kaszáláskor magas (7-8 cm-nél magasabb) tarlót kell hagyni, ami segíti a gyep mielőbbi regenerációját, megőrzi a füvek zsombékjait. Jó vízellátású állományain a kaszálást követően sarjúlegeltetést lehet alkalmazni szarvasmarhával. Ez megakadályozza az aranyvessző, a nád terjedését, valamint a szárazabb állományok cserjésedését. A mocsárrétek esetén alacsonyabb (de lagalább 6 cm-es tarló hagyható, és sarjúlegeltetést ugyanazon a területen több éven át nem célszerű alkalmazni.

Mire számíthatunk: 9-10 év alatt növényfajokban ugyan szegényebb, de felépítésében az eredeti élőhelyhez nagyon hasonló állományok keletkeznek a jó vízellátású területeken.