« Vissza
Kézi kaszálásGépi kaszálásTermészetkímélő kaszálás emberi feltételeiKaszálás térbeli menete

A kaszálás térbeli menete


A korábbi szempontok teljesülésén túlmenően a kaszálás térbeli menete is meghatározó fontosságú tényező. A Pro Vértes Közalapítvány természetgazdálkodási ágazatának keretében évek óta a napjainkban megszokott gyakorlattól eltérően, a természetvédelmi szempontból frekventált részeket kihagyja a kaszálásból a kezelt területeken pedig kiszorító kaszálási módot alkalmaz, meghagyott búvósávokkal.

 

Frekventált területek kihagyása

A folyamatos megfigyelések, tapasztalatok és a kaszálás előtti felmérések alapján kijelölhetők a területünkön azok a részek, amelyek időszakosan vagy végleg kimaradnak a kaszálásból. Ilyenek lehetnek például különböző állat-, és növényfajok tömeges előfordulási vagy szaporodóhelyei, vagy a kutatások során feltárt fészkek, fiókás családok búvóhelyei. A fokozottan védett madárfajok (túzok, hamvas rétihéja, haris) fészkelőhelyei és védett növények termőhelyei a fiókák kirepüléséig, vagy a magérlelésig kell, hogy kimaradjanak a kaszálásból. E területek helye már nagyrészt tapasztalatok alapján a kaszálás megkezdése előtt ismert, így ott úgy kell kijelölni a kaszálandó területet, hogy lehetőleg e részek egybeessenek a tervezett búvósávokkal.

 

Madárbarát, kiszorító kaszálási mód

Ezt a módszert leginkább a madarak, kétéltűek és az apróvad védelmére dolgoztuk ki. A kaszálandó területet képzeletben fogásokra osztjuk. Egy fogás egy 50-100m széles és legalább 500 m hosszú terület. A kaszáló gép a képzeletben kijelölt nagyobb fogás közepébe belevág egy csíkot, majd közvetlen maga mellé fordul vissza és ezt folytatja egészen a meghagyandó búvósávok széléig. A fogásokat úgy kell megtervezni, hogy a terepen, árkok, csatornák, utak fasorok mentén kell egy részét meghagyni amerre az állatok amúgy is szívesen menekülnek. A rejtőzködő életformájú állatok számára ez a tervezett térháló rendkívül fontos! Ahol nincsen ilyen tereptárgy ott 50-100 m szélességű fogásokat kell kijelölni, mivel messzebbre nem nagyon szoríthatók az állatok és üzemszervezési szempontból ezen felül már nagyon sok lenne a munkavégzés nélküli üresjárat. Természetesen amennyiben kisebb egységet kaszálunk úgy a fogásokat úgy tervezzük meg, hogy az egyben a területünk széle, mezsgyéje is legyen. Fasorokkal utakkal körülvett területnél ezek legyenek a fogások szélei melyek egyben megmaradó búvósávokként szolgálnak.

A kiszorító kaszálásnak az a lényege, hogy a traktorok a fogás közepéről kifelé történő haladásának folytán az állatok végig lábon álló növényzetben rejtőzködve tudnak kaszálatlan részek felé haladni, ahol előbb utóbb a búvósávba vagy nem kaszált részre jutnak. Ezért nem szabad a kezdésnél körbekaszálni a területet.

Ezt egy 2006-ban végzett megfigyelés is igazolta. A traktorból figyelve 400 m-en kb. 600 menekülő állatból (egyenesszárnyúak, békák) 3 állat volt, amelyik a lekaszált rész felé próbált menekülni s a többi a kaszálatlan felé mozdult. Ugyanezt támasztották alá a 2006-ban észlelt fürj és haris megfigyelések is. A kaszálás során és utána is azt tapasztaltuk, hogy a fürjek (4 egyed + 1 család) és harisok (5 egyed + 3 család) az augusztusi kaszálásnál fiókáikkal a búvósávokba tudtak menekülni.

 

Búvósávok

Meghagyott „búvósávok” vizsgálata

Az előző napi kaszálásnál meghagyott 8-10 m széles búvósávokat reggel vizsgáltuk, különös tekintettel azokra a helyekre, ahol előző nap a traktorosok láttak madarakat. Láncszerűen a sávba állva, folyamatos előrehaladással, az erre a célra kialakított, csengőkkel, majd lelógó láncfüggönnyel felszerelt láncokkal, ritkábban kutyák segítségével zavartuk fel a megbúvó madarakat a traktor munkájának megkezdése előtt. A meghagyott sávok pontos elhelyezkedését, méretét GPS-szel is rögzítettük, így azok a digitális térképeken jól kirajzolódó térbeli hálót alkotnak. A felvett méretekből kiszámolható a kaszált és lábon maradt területek aránya és az állatok védelme szempontjából betöltött funkciója. Ezek miatt ezen élőhelymozaikok új vizsgálatokat tettek lehetővé. A növényzetlakó ízeltlábúak kaszálás utáni mennyiségi viszonyainak felmérésére elvégeztük a fűhálós mintavételt, a meghagyott búvósávokban. A kaszálás hosszabb távú, de egy vegetációs perióduson belül megfigyelhető hatásának vizsgálatára standard fűhálós mintavételt a szezon végén, augusztus-szeptember folyamán ismét elvégeztük. Vizsgáltuk a búvósáv közvetlenül jelentkező védő funkcióját vagyis, hogy a lekaszált területről valóban behúzódnak-e az ottani élőlények. Vizsgáltuk továbbá ezen meghagyott sávoknak a pufferoló kiegyenlítő, és elhúzódó hatását is, a következő évek kaszált és kaszálatlan élőhelyeit a különböző fajok ökológiai igényei alapján is.

A meghagyott búvósávból a kísérlet kezdetén 2004-ben úgy gondoltuk, hogy a kaszálás befejezése után, este-éjjel kimenekülnek az állatok más lábon álló területre. Nem így történt!

Az első rossz tapasztalat az volt, amikor egy szélesebb (20 m) meghagyott sáv másnap reggeli kaszálásakor rengeteg madár röppent ki onnan, és a kasza egy fürjfiókát el is pusztított. Feljegyeztünk egy olyan esetet is, amikor a délelőtt folyamán kihagyott sávokat az esti órákban, 17-18 óra körül kezdte el lekaszálni az egyik traktor. Addigra már visszamenekültek oda a fürjek, és 4 kis fiókát találtunk a szülőkkel együtt. Reggel, mielőtt elkezdtek kaszálni, általában végigmentünk ezeken meghagyott részeken és azt tapasztaltuk, hogy inkább ide húzódtak be az állatok, ahelyett, hogy újabb, biztonságosabb helyet keresnének maguknak. E tapasztalatokból arra a következtetetésre jutottunk, hogy a búvósávokat ahol lehetséges egy tervezett szegélystruktúra szerint végleg ott kell hagyni. Ezt természetesen csak olyan helyen lehet alkalmazni, ahol nem jelent gyomosodási vagy egyéb veszélyt a növényzet meghagyása. Viszont arra is találtunk példát, hogy ahol nem volt meghagyott sáv ott a madarak a rendek alá bújtak be.

2003-ban 18 pacsirta került elő a rendekből.  2004-ből 26 fürjet és 8 fácánt kellett a lekaszált területről a rend alól kimenteni. 2005-ben 50, 2006-ban 16 rend alá elbújt pacsirtafiókáról van megfigyelésünk, olyan területen, ahol nem volt búvósáv.

A kis területű meghagyott sávok ellen szól az, amit más területen a túzokfészkek környékén tapasztaltak, hogy ezeket a lábon álló részeket a ragadozók, varjúfélék, és gólyák előszeretettel vizsgálják át, s így valóságos ökológiai csapdaként működnek az ott rejtőző állatok szempontjából. Megfigyeléseink szerint a barna rétihéják szinte szisztematikusan vizsgálták át a búvósávokat.

2005-től már az előző év tapasztalatai alapján terveztük meg a búvósávok térbeli mintázatát. A terület természeti adottságainak, árkoknak, vizes foltoknak, valamint a hagyományos kaszálási irányoknak megfelelően alakítottuk ki a 10-15m széles búvósávokat, a mintegy 80-100 m széles kaszált részek után. Nem mindegy azonban a búvósávok távolsága sem egymástól. Ezek elhelyezkedését előre meg kell tervezni egy mintázat alapján. Tapasztalatunk alapján az általunk alkalmazott 50-100 m széles lekaszált rész utáni 10-15 m-es búvósáv természetvédelmi és üzemszervezési szempontból is megfelelő.